- Eddig milyen mérkőzéseket nézett meg Pekingben?
- Elsősorban a magyar vonatkozású eseményeket: vízilabdát, kézilabdát, víváson is voltam, most pedig teniszen. Meg kell mondanom, nem sok örömöm volt az első három nap alatt, mert a szakmai tudás mindenhol jelen volt, de a szívet, a hitet nem éreztem. Ahogy mondani szokták: szívvel-lélekkel kell küzdeni a sikerért.
- Ön szerint mit kellene másképp csinálni?
- Az edzőknek kell elgondolniuk, hogy mi az a plusz, amit a többiek hozzá tudnak tenni, de mi nem. Mindazonáltal a helyezéseket jobban meg kell becsülnünk. Nemcsak aranyvárással telhet el ez a 16 nap, hiszen egy harmadik-negyedik-ötödik helyezéshez is világraszóló teljesítményre van szükség.
- Talán jó példa erre Boczkó Gábor negyedik helye, aki a szép eredmény ellenére rendkívül csalódott volt a párbajtőrverseny után.
- Elsősorban saját magában lehet csalódott, mert gyengén, szív és lélek nélkül vívott az elődöntőben, pedig, hogy többet tud, azt a játéknap folyamán és más alkalommal is bizonyította már. De ő még egy fiatal versenyző, s én bízom benne, hogy megmutatja még az oroszlánkörmeit. Ezt már néhány napon belül megteheti, amennyiben a párbajtőrversenyen a legjobb formában lévő magyarként hátára veszi a csapatot.
- Más aspektusból hogyan tetszik önnek az olimpia - ez volt például minden idők legjobb nyitóünnepsége, netán ez lesz a valaha volt legjobb ötkarikás viadal?
- Hajlamosak vagyunk a "minden idők legjobbja" kifejezést túl hamar rásütni dolgokra; minden idők legjobb olimpiai faluja, minden idők legszebb létesítményei - mondják sokan, de ezúttal igazuk lehet. Valóban itt készülődik a legjobb olimpia, már ha valami váratlan dolog nem történik, és miért történne most már? A megnyitó is grandiózus volt, bemutatkozott a kínai kultúra, a kínai történelem, s bár kicsit hosszúnak tűnt a külső szemlélő számára, de hát a 204 ország bevonulása csúcspontja szinte az egész olimpiának, demonstráció a béke mellett. A bevonulás két óra húsz perc volt, de ezt mindenképp meg kell tartani a jövőben is. Protokollfőnökként s mint három olimpián részt vett olimpikon nagy harcosa vagyok annak, hogy a felvonulásra mindenkinek jogot biztosítsunk. Többször felmerült ugyanis, hogy hat versenyző vonuljon csak fel országonként, ám én erre azt mondom, hogy az olimpikonok számára az a legszebb pillanat, amikor nemzetük képviseletében bevonulhatnak a nagy stadionba.
- Elég sok magyar - például a teljes férfipólócsapat - nem élt a lehetőséggel...
- Ezek szakmai kérdések. Akiknek az első két napon versenyük van, azoktól nem várhatjuk el, hogy "őrségben állva" órákon át várják, amíg sorra kerülnek, aztán a stadionban is másfél órát vonuljanak. Akik felvonultak, mind jól érezték magukat, akik nem, azoknak pedig megvolt az okuk rá. Mi nem kényszerítettünk senkit a részvételre. Örültem, hogy szép, csinos, rendezett volt a magyar csapat, s nagy szeretet fogadta, amikor belépett a stadionba.
- Említette, hogy az olimpia egyben a béke jelképe is, ám pont a megnyitó idejében kezdték el bombázni az oroszok a grúzokat. Ennek milyen hatása lehet az olimpiára?
- Nem rendelkezünk elegendő információval, hogy a helyzetet pontosan megítéljük, vannak, akik szabadságharcnak, függetlenségi harcnak, forradalomnak titulálják az eseményeket, mások egyszerű katonai intervenciónak, rendteremtésnek nevezik. Ahhoz, hogy erről felelősen nyilatkozzak, többet kellene tudnom. Az biztos, hogy nem látok semmilyen szimpátia- vagy ellenszimpátia-tüntetést az olimpián.
- S ez jó?
- Talán jó. Az olimpiának elsősorban az olimpiáról, a kultúráról kell szólnia. A politikusoknak az ENSZ-ben, a Biztonsági Tanácsban kell kezelniük a hasonló dolgokat.
Gyárfás Tamással Szávay Ágnes mérkőzésén
- Épp az oroszok mondták a versenyzőiket érintő doppingbotrány kapcsán, hogy ezzel öt aranyéremnek inthetnek búcsút. Ezt is belekalkulálva mit gondol, a három sportnagyhatalom melyike nyeri meg a pontversenyt?
- Az amerikaiak nyerik meg, s nagyon szoros verseny lesz a második helyért a kínaiak és az oroszok között - utóbbiak javára. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az első öt helyezett ország várhatóan elviszi az összes érem felét.
- Hányadik helyet várja a magyaroktól?
- Talán még korai erre tippelni, de a 15-16. hely elérésével már nagyon elégedettek lehetnénk.
- Eddig sajnos elég döcögősen megy a pontgyűjtögetés...
- Hétfőn voltam a nők kézimeccsén is, bár ne lettem volna. Nem is értettem, úgy gondoltam, tíz góllal fognak nyerni a brazilok ellen. Megismétlem, amit az interjú elején már mondtam: szívvel, lélekkel és hittel kell versenyezni, aki nem így teszi, azt nagyon kellemetlen meglepetések érhetik, hiszen ilyen kiegyensúlyozott mezőnyt az ember még sehol nem látott. Itt van például ez a teniszmeccs, amit most nézünk, Szávay Ágnes és a kínai lány között többtucatnyi különbség van a világranglistán, s lám, milyen kiegyensúlyozott csatát láthatunk. Ugyanez volt vasárnap férfipárbajtőrben és a férfi pólósok meccsén is Montenegró ellen, ahol örülhettünk a döntetlennek. Minden tust, minden gólt, minden pontot meg kell becsülni. Hinni kell az elvégzett munkában és abban is, hogy "életem legjobb formájában vagyok". Szerintem előbb-utóbb jönni fognak majd az eredmények, és egy kicsit derűsebbé válik a légkör a versenyeken és az olimpiai faluban is.
- A sikertelenebb első napok után is tartja a 18 érmes (6 arany, 6 ezüst, 6 bronz) várakozását?
- Tartom. Most időarányosan valamikor egy vívóaranynak kell jönnie (a beszélgetés után, kedden a férfi kardozók mind elbuktak, ketten ráadásul az első körben - a szerk.), tőlük egy első helyet és két másik medált várok, ez még valószínűleg jönni fog.
- Két szövetségi kapitány, a pólós Kemény Dénes és a párbajtőrőző Kulcsár Győző is azt nyilatkozta a minap az [origo]-nak, hogy magyaros betegség az, amit Kásás Tamásék csináltak Montenegró ellen, hogy leadtak háromgólos előnyt, illetve ami Boczkó Gáborral történt a négy között. Egyetért velük, a fontos pillanatokban mindig alulmarad a magyar sportoló?
- Nem, ezzel egyáltalán nem értek egyet, mert pontosan ez a két ember bizonyította be, hogy a magyarok képesek a virtusra. Kemény Dénes esetében a világ egyik legjobb edzőjéről van szó, aki kétszer is olimpiai aranyérmet nyert a magyarokkal, Kulcsár Győző küzdeni tudásáról pedig legendákat tudnék mesélni (Schmitt és Kulcsár kétszer is együtt nyert olimpiát párbajtőrcsapatban - a szerk.). Nem hiszem, hogy ez egy magyar átok lenne: amikor vezetünk három tussal, góllal, centiméterrel, akkor feltétlenül veszítenünk kell. Mindenkinek tisztességgel, a jól elvégzett munka örömével kell lejönnie a pályáról, úgy, hogy amikor egyedül tükörbe néz, elmondhassa, hogy "én mindent megtettem a győzelem érdekében".