Ismét gólgazdag játék lett a futball

A Bajnokok Ligája legutóbbi fordulójának első játéknapján kis híján új gólrekord született, a hét végén pedig az európai topligákban tucatnyi olyan találkozót játszottak, amelyen legalább négy találatot értek el a csapatok. A csatárok lettek jobbak, a védők lassultak le, netán a megváltozott taktika az oka a támadó futball reneszánszának? A 4-2-3-1-es szisztémával, no és pár univerzális, klasszis középpályással nem nehéz gólgazdag meccsen diadalmadkodni. Így nyertek Eb-t a spanyolok, és ezért van csúcsformában például az FC Barcelona.

• Sok gól született a múlt héten - de melyik volt a legszebb?

A Villarreal CF a múlt héten előbb 6-3-ra verte az Aalborg BK-t a BL-ben, majd 4-4-es döntetlent játszott a bajnokságban az Atlético Madrid ellen; az FC Barcelona két legutóbbi mérkőzésén 5-0-s győzelmet aratott; a Bundesligában a Bayern München és az Eintracht Frankfurt is kétgólos hátrányból fordítva nyert; Franciaországban az Olympique Marseille-Paris Saint-Germain örökrangadón a vendégek 4-2-re diadalmaskodtak. Ezek csak az elmúlt hét eredményei, de a szezon korábbi szakaszából még számtalan példát találunk hasonlóan gólgazdag találkozóra, ami alapján úgy tűnik, hogy a támadó futball kezdi visszanyerni létjogosultságát.

Pedig pár éve még nagyon sokan fanyalogtak amiatt, hogy túlságosan sok csapat helyezi előtérbe a védekezést, és a biztonságos játékból indul ki. A legtöbbek számára a 2004-es Európa-bajnokság volt a döntő érv, illetve a mélypont: a kontinensviadalt az előzetesen teljesen esélytelennek tartott görög válogatott nyerte meg, mégpedig úgy, hogy az egyenes kieséses szakaszban mindhárom mérkőzését 1-0-ra nyerte meg. Akkor nagyon sokan gondolták azt, hogy ez nem tesz jót a labdarúgásnak, azonban távolabbi perspektívából figyelve az eseményeket, inkább az állapítható meg, hogy éppen a defenzív felfogás sikere kellett ahhoz, hogy kimozdítsa a holtpontról a sportág taktikai fejlődését.

A "válaszlépés" már a 2006-os világbajnokságon is megmutatkozott, az idei kontinensviadal pedig megerősítette, hogy mi lehet az ellenszere a rendkívül masszív védekezésnek. Persze a megoldás nagyon egyszerű, még több mozgásra és még egységesebb csapatjátékra van szükség, ami egy olyan taktikai sémában valósul meg, ami első ránézésre korántsem olyan támadó szellemű. Nem véletlen azonban, hogy a 4-2-3-1-es szisztéma olyan népszerű manapság, arról nem is beszélve, hogy ez a játékrendszer rendkívül rugalmas, hiszen akár egyfajta 4-3-3-nak is felfoghatjuk (mint azt például az FC Barcelonánál alkalmazzák is). Ez a rendszer persze csak akkor működik igazán jól, ha megvannak a megfelelő futballisták hozzá, és példaként ismét csak a Barcelonát, illetve a spanyol válogatottat lehetne felhozni: Xavi vagy éppen Andrés Iniesta egészen elképesztő technikai tudással rendelkeznek, remekül cseleznek, lőnek, ugyanakkor a munkabírásuk is egészen kivételes.

Iniesta a Barcában és a spanyol válogatottban is a középpálya egyik legfontosabb láncszeme

Ők a tökéletes prototípusai a modern középpályásnak, aki a védekezésben és a támadásban is remekül megállja a helyét. Hasonló jellegű játékos Francesc Fabregas, Steven Gerrard, Michael Ballack vagy Frank Lampard, akik ha nem is cseleznek olyan jól, mint Xavi vagy Iniesta, de szintén rendkívül gólerősek, és az egész pályát bejátsszák: nem véletlenül nevezik az angol nyelvben az ilyen típusú játékost "box to box midfieldernek", vagyis olyan középpályásnak, aki a két 16-os között az egész területen mozog.

Specialisták persze továbbra is vannak, gondoljunk csak az elmúlt években olyan fontossá vált védekező középpályásokra. Manapság azonban már ezektől a focistáktól sem elég, ha "legyilkolják" az ellenfelet, és a megszerzett labdát odatolják a hozzájuk legközelebb álló társhoz: Javier Mascherano, Jérémy Toulalan, Torsten Frings, Fernando Gago vagy éppen Xabi Alonso szükség esetén tért ölelő indításokra képes, vagy ha szükség van rá, akkor maga indul meg a kapu felé.

Steaua - Lyon 3-5

A támadó futball előretörése a számokban is megmutatkozik: az előző szezonban mindegyik topligában magasabb volt a mérkőzésenkénti gólátlag, mint egy évvel korábban, és a Bajnokok Ligája csoportkörében is több találat született, mint a 2006-2007-es idényben. A mostani szezonben egyelőre hasonlóak a gólátlagok, mint az előzőben, kivéve Németországot, ahol a jelenlegi bajnokság eddig egészen elképesztően alakul. Kilenc forduló alatt ugyanis a Bundesliga meccsenkénti gólátlaga kis híján eléri a három és felet! Nem csoda, hogy arrafelé nem nagyon találni üres székeket a stadionokban.

www.infosport-focivilag.hu