Lőw Zsolt még a télen távozna a Bundesliga-elsőtől

2006-ban nem sokan tudták, hogy a 3500 lakosú németországi Hoffenheim nevű falunak van egy nagyra törő labdarúgócsapata. Az együttes tulajdonosa gondolt egyet, leszerződtette a nagynevű Ralf Rangnick edzőt, aki - három telefonhívással - a csapathoz csábította a magyar válogatott Lőw Zsoltot is. Az egykori újpesti balhátvéd sokat tett azért, hogy a település együttese két év alatt feljusson az élvonalba, ahhoz azonban már nem sok köze van, hogy a futballvilágot ámulatba ejtő Hoffenheim 14 forduló után vezeti a topligának számító Bundesligát. Az elmúlt fordulóban - az élvonalban először - végre bevetette őt edzője, így felmerül a kérdés: Lőw maradni akar-e a bajnokesélyesnél vagy 29 évesen új kalandok után néz?

• Passzold le, belövöm! - a topligák egyke gólvágói

- Meglepődött, hogy a legutóbbi fordulóban kezdőként számítottak önre Kölnben?
- Mint derült égből a villámcsapás, olyannyira váratlanul ért, hiszen az előző két-három hónapban hiába vártam a lehetőségre, csak a kispadon kaptam helyet. Kicsit már le is mondtam arról, hogy Hoffenheim-játékosként is debütálhatok az élvonalban, időközben megérlelődött bennem a távozás gondolata. Hogy mégis bevetett az edző, csakis a kitartó munkámnak köszönhető, hiszen még a szabadnapjaimon is gyakoroltam, és az erőnléti edzővel is külön készültem, amikor csak volt rá idő.

- Ha pusztán a tényeket nézzük, akár pályafutása csúcsának is nevezhetnénk az elmúlt hétvégét. Ötvenezer néző előtt a Bundesliga éllovasában 90 percet játszott egy 3-2-re megnyert bajnokin...
- Azért volt már pár jó meccsem korábban is, például még Cottbus-játékosként 75 ezer néző előtt futballoztunk Dortmundban. Ezzel együtt nagyon nagy élmény volt a kölni mérkőzés, s örülök, hogy sikerült helytállnom. Jó érzéssel tölt el, hogy a Hoffenheim ennyire jól szerepel, nagyon erős a játékosállománya, 20-25 kiváló futballistából áll össze a keret, és büszke vagyok arra, hogy ebben a csapatban sikerült beférkőznöm a legjobb 15 játékos közé.

- Olyan sok csapatnál mondják, hogy a cél a feljutás, ám ez a Hoffenheimnek tényleg sikerült egymás után kétszer. 2006-ban érezhető volt, hogy a 3500 lakosú falu focicsapatánál ezek nem üres szólamok?
- Eleinte én is szkeptikus voltam, Ralf Rangnick edzőnek háromszor is fel kellett hívnia, hogy rábeszéljen, csatlakozzam a harmadosztályú együtteshez, mert nagyon nagy terveik vannak, amelyek eléréséhez rám is szükségük van. Bevallom, engem végül az ő személye győzött meg, hiszen nagyon jó szakvezetőnek tartom, aki előtte a Stuttgart, a Hannover és a Schalke mestereként is dolgozott. Tudtam, hogy a tulajdonos is komolyan gondolja a feljutást, a jövőkép egyértelmű volt, ami az infrastruktúrán is látszott. Minden igényt kielégítő edzőközpontot építettek, s már akkor szó volt egy új, sokkal nagyobb stadion felépítéséről. Reálisnak hangzott, hogy a csapat 3-4 éven belül feljut az élvonalba, igaz, arra talán kevesen gondoltak, hogy ez két év alatt sikerülhet, arra pedig végképp nem, hogy a Hoffenheim valaha vezetni fogja a Bundesligát.

- Azoknak mit üzenne, akik kajánul mosolyogtak, amikor a harmadosztályú Hoffenheimhez írt alá, s kétségbe vonták, hogy a Hoffenheimből meg kell önt hívni a válogatottba?
- Nem üzennék nekik semmit, hiszen tisztában vagyok vele, kívülállóként nehéz belelátni egy klub lehetőségeibe. Meggyőzni senkit nem akartam, de a jelen engem igazol. Nekem is sok idő kellett a végső döntés meghozatalához, voltak álmatlan éjszakáim, és bár voltak más ajánlataim is, úgy döntöttem, hogy a nehezebb utat választom. Szívesen gondolok vissza 2006-ra, mert úgy vélem, jó döntést hoztam. Akik megmosolyogtak, most láthatják, mire vitte a Hoffenheim.

- A faluban miképp fogadják a sikereket? Volt olyan lakó, aki hitt abban, hogy ennyire jó lesz a Hoffenheim?
- Korábban voltak már próbálkozások arra, hogy felfuttassák a klubot, ám a tervek nem jöttek be, így sokan most sem hittek benne igazán, hogy sorra átlépi az akadályokat a csapat. Most viszont egyre többen magukénak érzik a sikert, és népszerű lett a Hoffenheim - a mérkőzésekre Stuttgartból, Frankfurtból, Karlsruhéból is sokan járnak. A csapat fejlődését jól mutatja a nézőszám változása, a harmadosztályban 3-4 ezren jártak ki a meccseinkre, a második ligában 7 ezren, az élvonalban pedig - a mannheimi ideiglenes helyszínünkön - 27 ezren látogatják a bajnokikat. A népszerűségünkről mindent elmond, hogy a kibocsátott 14 ezer bérletet azonnal elkapkodták, de a klub nem akart ennél többet eladni, hogy azért jegyeket is értékesíthessen. Úgy vélem, a Hoffenheimé egy igazi sikertörténet.

- Hogy állnak az új stadion, a sinsheimi Rhein-Neckar-Arena munkálatai, Lőw Zsolt fog még benne focizni?
- Jövőre, január 20-a környékén (plusz-mínusz öt nap) lesz a nyitómeccs. Az aréna egy igazi ékszerdoboz, csak egy probléma van vele: egy kicsit elméretezték. Harmincezer szurkoló fér majd el benne, ám ennél jóval többen lennének kíváncsiak a csapatra.

- Mi a Hoffenheim titka, tényleg jobb, mint a Bayern vagy, mondjuk, a Hamburg?
- Nem mondom, hogy reális a Hoffenheim jelenlegi pozíciója, de tartom annyira jónak a csapatot, hogy az első hatban végezzen. Tizennégy mérkőzésen tíz győzelem - ez nem lehet a véletlen műve. Korábban én mindig bátran fogalmaztam a Hoffenheimet illetően, két éve azt mondtam, feljut az első osztályba, majd azt jövendöltem, hogy nemsokára a Bayern Münchennel egy lapon említik majd, mint a 4-5 legjobb első osztályú csapatot. Most azt mondom, hogy pár éven belül a BL-csoportkörben fog szerepelni. A siker titka talán az, hogy a keret nagyon ütős, mivel az erősítések mindig jól sikerültek, s minden poszton több hasonló képességű labdarúgó is bevethető. A szisztematikus játékosvásárlásnak meglett az eredménye.

- Mennyire tudatos, hogy szinte csak az idegenlégiósok (bosnyák, nigériai, szenegáli) viszik a hátukon a csapatot?
- Rangnick, amióta itt van, nagyon tudatos munkát végez. Nagy stábja van, tucatnyian segítik közvetlenül a szakmai munkában, rengeteg játékosmegfigyelője van, akik nemcsak Németországban, de minden kontinensen kutatják a tehetségeket. A játékospolitika itt más, mint a nagycsapatoknál, nem olyan - már befutott - futballistákat igazol a klub, mint például Luca Toni vagy Franck Ribéry, hanem még kiforratlan és olcsóbban megszerezhető fiatalokat, akikből többnyire az edző próbál nagy játékost nevelni.

- Vedad Ibisevic milyen csatár? Sokak szerint megdöntheti Gerd Müller korábbi rekordját, amikor a nemzet bombázója 40 gólt lőtt.
- Mostanság felkapott téma lett a bosnyák csatár remek sorozata a sajtóban, hiszen 14 meccsen 16 gólt szerzett, de szerintem nem érdemes összehasonlítani a teljesítményét a Müllerével. Mikor is érte el a rekordot, 1972-ben? Az akkori foci teljesen más volt, mint a mostani, így bármennyire is furcsa, én többre értékelem Ibisevic produkcióját a Müllerénél. Az ő akkori 40 gólja olyan, mint a mai futballban 25-öt elérni.

- Igaz, hogy meg akar öntől válni a Hoffenheim, a Frankfurt pedig tárt karokkal várja?
- Nem múltak el nyomtalanul az elmúlt hónapok történései, hiába játszottam most végig egy meccset, azért ettől még nem látok mindent rózsaszínben. Sejad Salihoviccsal ketten vagyunk azok, akik már régóta együtt vagyunk a csapattal, ő 24, én viszont már 29 éves vagyok, és nem tudom, meddig kísérhetem még el a csapatot. Tény, hogy a klub játékospolitikája - amelyet talán az Arsenaléhoz vagy az Ajaxéhoz tudnék hasonlítani - megváltozott, csak fiatalokra épít a vezetőség, a kölni meccsen például 22-23 volt a csapat átlagéletkora, így én a magam 29 évével messze kilógtam a Hoffenheimből. Az elmúlt két és fél évben sok szerepem volt abban, hogy kétszer is feljutott a csapat, de lassan el kell gondolkodnom a jövőmről. A Frankfurtban látok perspektívát, vonzó a klub és a város is, úgy vélem, ismét egy remek kihívást jelentene számomra, ha ott folytathatnám.

- S inkább télen vagy nyáron váltana szívesebben?
- A szerződésem 2009-ben jár le, így jövő nyáron ingyen igazolható lennék, de én már télen szeretnék távozni. Igaz, ekkor kisebb a játékosmozgás, ám nem kívánok még egy újabb fél évet kispadozni, ám szerencsére van olyan jó a megbecsültségem a csapaton belül, hogy ha odaállok az edző elé és azt mondom, hogy el szeretnék igazolni, akkor biztosan nem gördítene akadályt ez elé.

- Gondolom, ha stabil csapattag lenne egy új klubban, ismét képbe kerülhetne a válogatott keret kijelölésekor. Erről jut eszembe, ön már öt kapitánynál is volt válogatott, ha visszagondol a Gellei-, a Matthäus-, a Bozsik-, a Várhidi- és a Koeman-korszakra, mit gondol, melyik csapat volt a legerősebb?
- Gellei Imre kapitánykodása idején volt a legnagyobb esélyünk arra, hogy kijussunk egy nagy futballtornára, emlékezetes, Lettországban egy lépésre voltunk a pótselejtezőtől. Az egy nagyon jó csapat volt, a fiatal és az idősebb játékosok jól kiegészítették egymást. Mégis azt mondom, hogy a mostani, az Erwin Koeman által irányított válogatott a legerősebb, hiszen a csapat 90 százaléka erős külföldi bajnokságokban szerepel, és nagy részük meghatározó szerepet is tölt be.

- Kedden ünnepeltük a magyar labdarúgás napját, hiszen 55 éve volt a legendás 6:3. Ez megindított önben valamit, elgondolkodott a focink akkori és mai helyzetén?
- Mi, magyarok, sokat beszélünk a régen történtekről, de nekem az a véleményem, hogy még ha oly' dicső volt is, el kell felejteni a múltat. Jó volt, szép volt, de más világ volt. Szerintem itt az ideje, hogy inkább a jövőre koncentráljunk, hiszen csak az viheti előre a magyar labdarúgást.