Nem írt történelmet a MU, a Barca a BL-győztes

A Chelsea elleni elődöntőből nem kis szerencsével továbbjutó Barcelona a Bajnokok Ligája római döntőjében a vártnál simábban verte 2-0-ra a Manchester Unitedet, elütve ezzel az angol csapatot attól a történelmi lehetőségtől, hogy elsőként védje meg címét a legrangosabb európai kupában. A spanyol bajnokcsapat a mérkőzés első tíz percét leszámítva minden tekintetben jobban játszott ellenfélénél, így teljesen megérdemelten ülhetett fel az európai klubfutball trónjára.

Bajnokok Ligája, döntő:
FC Barcelona - Manchester United 2-0 (1-0)
Róma, Olimpiai Stadion
v.: Busacca (svájci)
Barcelona: Victor Valdés - Puyol, Piqué, Touré, Sylvinho - Xavi, Busquets, Iniesta (Rodriguez, 92.) - Messi, Eto'o, Henry (Keita, 72.)
Manchester United: Van der Sar - O'Shea, Ferdinand, Vidic, Evra - C. Ronaldo, Anderson (Tévez, 46.), Carrick, Park (Berbatov, 66.), Giggs (Scholes, 75.) - Rooney
gól: Eto'o (10.), Messi (70.)
sárga lap: Piqué (16.), illetve Ronaldo (78.), Scholes (81.), Vidic (93.)

Prológ:
Amikor 1986. november 6-án a Manchester United vezetősége menesztette Ron Atkinson menedzsert (aki edzői pályafutása befejezését követően néhány évvel ezelőtt egy ugyancsak római BL-meccsen szakkomentátorként élő adásban elkövetett szendvicsfogyasztásával és Totti-gyalázásával került újra reflektorfénybe), aligha gondolta bárki, hogy az új tréner, a skót Alex Ferguson kinevezésével körülbelül a futballtörténelem legjobb döntését hozza meg az angol iparváros patinásabb csapatának grémiuma.

Amiben akkor legfeljebb reménykedhettek az 1985-ben az UEFA-kupától a Videoton által búcsúztatott csapat hívei, azt 2009-ben egészen elképesztő eredménysor igazolja. Az időközben lovaggá ütött skót mester vezetésével a MU szerzett tizenegy angol bajnoki címet, nyert öt FA-kupát és három Ligakupát, valamint begyűjtött két Bajnokok Ligája-trófeát (de ne hallgassuk el a Klubvilágbajnokság-sikert, az 1991-es KEK-sikert, és az európai Szuperkupát sem).

Manchesterből jöttem, mesterségem címere: United-szurkoló
(kattintson a képre a képgalériáért!)

A kinevezése óta eltelt közel 23 évben Sir Alex olyan szinten fejlesztette tökélyre csapatát, hogy a MU meccseit nézve az ember szinte sajnálja ellenfeleit. A United 2009-re végtelenül profi, szinte tökéletesen működő gépezetté vált, amely ha kell, akkor úgy hozza 1-0-ra aktuális meccsét, hogy szurkolóinak mégsem kell lerágniuk körmeiket, de világklasszisai (Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney, vagy éppen Dimitar Berbatov) révén igencsak tudja színezni is a játékot.

Az egyik oldalon tehát egy "Futballterminátor", a másikon pedig egy a sportágat igazából játszó csapat, támadó szellemmel, és korszakos zsenikkel, akik közül Leo Messi akár még Maradonát és Pelét is elhomályosíthatja, vagy ha nem is, de pár év múlva bizonnyal egy lapon emlegetik majd a nagy elődökkel.

A katalán armada
(kattintson a képre a képgalériáért!)

És hogy milyen csapat a Barcelona? Amikor a katalánok a Bayern München elleni negyeddöntő első meccsének első félidejében, 4-0-nál emberelőnyben lévő hokicsapat módjára felálltak a németek térfelén, és percekre eldugták a labdát, az maga volt a tökéletes futball.

Első félidő:
A Barcelona indította útjára a labdát, elkezdődött az év legnagyobb érdeklődéssel várt klubfutball-eseménye. Anderson rögtön szabadrúgást harcolt ki: Ronaldo szokásához híven keményen ráküldte, a labda kijött Valdésről, végül Piqué tisztázott szögletre, valószínűleg maga sem tudja hogyan.

Alaposan bekezdett a Manchester, az első öt percben a Barclona nem tudta átlépni a felezővonalat. Ronaldo nem viccelt: a portugál zseni gondolt egyet, és teljesen váratlanul szúrta rá a spanyol térfél közepéről, nem sokkal tévesztette el a kapu bal oldalát. Egy perccel később megint Ronaldo villant, a magának felpörgetett labdát a tizenhatoson belülről, ballal kevéssel zúdította a bal kapufa mellé.

Aztán az első valamirevaló Barca-akcióból Eto'o csúnyán befűzte Vidicet, majd éles szögből spiccel remekül lőtt kapura, a Van der Saron megpattanó labda pedig a kapuba vágódott (1-0).

Vidic már átverve, Carrick is elkésett, Eto'o lába lendül...
(kattintson a képre a képgalériáért!)

A váratlan góltól érezhetően megzavarodott az angol csapat, egy-két hajmeresztő dolgot még elkövettek a manchesteri bekkek, de az első negyedóra végére rendezték a sorokat Ferdinandék.

Ronaldo nem állt le: rávezette a labdát Piquére, aki csak egy könyökössel tudta megállítani, meg is kapta a mérkőzés első sárga lapját. A szabadrúgást ezúttal Giggs tekerte kapura, de jócskán fölé lőtt.

A másik oldalon Messi indult meg a jobb szélről befelé a tőle szokott módon, azonban most nem cselezte be magát a tizenhatoson belülre, hanem jó 25 méterről óriási lövést zúdított a keresztléc fölé. Angol részről gyakorlatilag csak Ronaldo próbálkozott (egy szöglet után fejjel is), de eredménytelenül.

Xavi is tesztelhette szabadrúgáslövő-tudományát: erős négyes, csak centiméterekkel tévesztette el a jobb felső sarkot. Az első félórát követően kicsit leült a meccs, a Barcelona nem erőltette a támadást, a Manchester pedig képtelen volt labdát szerezni.

Messi megpróbálta belöbbölni a labdát az angol védők mögé Henrynak, Ferdinand azonban sarokkal(!) emelte ki azt a francia csatár elől. A félidő hajrájában sem változott a játék képe, a gól óta imponálóan játszó Barcelona könnyedén tartotta a labdát a bizonytalan címvédővel szemben, úgy, hogy a játékrész vége felé már cifrázták is Messiék.

Második félidő:
Ferguson a szünetben változtatott, és Anderson helyett Tévezt küldte pályára, teljesen támadó felfogásúvá tette csapatát. Ennek ellenére a Barcáé volt a félidő első helyzete: Xavi remekül indította Henryt, aki gyönyörű csellel leültette Ferdinandot, majd lábon lőtte a rövid sarkot jól záró Van der Sart.

Henry végképp padlóra küldhette volna a Manchestert, Van der Sar azonban a meccsben tartotta csapatát
(kattintson a képre a képgalériáért!)

Játszik a Barca: Eto'o pöckölte a labdát a középen kiugró Messi elé, azonban az argentin csatár egy hajszállal lemaradt a beadásról. Tévez rossz oldalt választott, és gyakorlatilag saját tizenhatosa vonalán felrúgta Iniestát: a szabadrúgást Xavi a bal kapufára bombázta.

Rooney jobb oldali beadása után Touré lyukat rúgott, a továbbpattanó labda pedig csak néhány centiméterrel kerülte el a berobbanó Park fejét. Kezdte felszívni magát Manchester, egyre többször értek fel a Barcelona kapuja elé az angolok, de az utolsó passzokba mindig hiba csúszott, így igazán nagy helyzetet nem tudtak kialakítani Rooneyék.

Ferguson makacsul ragaszkodott az egyenlítő gólhoz, így a második félidő derekán Berbatovot is bevetette, ezzel már három klasszikus csatárral rohamozott a United, de eredménytelenül. Sőt: Xavi jobb oldali beadás után Ferdinand nem vette komolyan Messit, aki az öt és feles jobb oldali sarkáról gyönyörű ívelt fejest küldött a kapu bal oldalába (2-0).

Messi bólint, Van der Sar pedig már érzi, hogy nagy baj van
(kattintson a képre a képgalériáért!)

Rögtön szépíthetett volna a MU, azonban Valdés bátor kivetődéssel védte Cristiano Ronaldo közeli lövését. Kezdték elveszíteni fejüket az angolok: előbb Ronaldo kapott hajba Puyollal, majd Scholes rúgta fel csúnyán Busquetset, mindketten sárga lappal bűnhődtek.

Puyol lőhette volna a harmadikat, ő azonban nem Dani Alves, így Van der Sar védeni tudott. Rooney szöglete után Berbatov fejelhetett volna gólt, de jócskán a kapu fölé stukkolt.

Ez volt az utolsó angol lehetőség, többre nem futotta, 2009 BL-győztese a Barcelona lett.

Így láttuk mi:
Nagyon bekezdett a MU, amely az első percekben a felezővonalon sem engedte át ellenfelét, Cristiano Ronaldo pedig úgy cikázott a néha meglehetősen kétségbeesett megoldásokat alkalmazó spanyol védők között, mintha legalábbis nem BL-döntőn, hanem egy hatodosztályú csapat elleni nyári felkészülési meccsen lenne.

Váratlanabbul nem is jöhetett volna Eto'o gólja, amelyről akkor még csak az derült ki, hogy alaposan megfogta az angolokat, utóbb azonban az is bebizonyosodott, hogy alapvetően meghatározta a mérkőzés további menetét. A címvédőből senki nem tudott felnőni a fickándozó C. Ronaldóhoz, így aztán fokozatosan a portugál cselgép is beleszürkült a mezőnybe.

A Barca ekkor már azt játszotta, amit a Guardiola-érában megszokhattunk: a spanyolok sok mozgással, lapos passzokkal gyakorlatilag eldugták a labdát az ellenfél elől, az első félidő végén pedig már egy-két flikk-flakkra is futotta az erejükből (és persze a vagányságukból).

Azért még foghatom az egyik fülét, mert én nem lőttem gólt, Leo?
(kattintson a képre a képgalériáért!)

A második félidő elején Henry, majd Messi és Xavi is eldönthetett volna mindent, de egyikük sem tette, ettől függetlenül nem kellett különösebben izgulniuk a katalán híveknek: a Manchester játékából minden elképzelés és átütőerő hiányzott.

Ferguson minden csatárát bevetette - volt is egy halvány feltámadási kísérletük a Vörös Ördögöknek -, azonban ezen az estén ez is kevés volt, Messi fejesgólja pedig amellett, hogy mindent eldöntött, hű képe volt a 2009-es BL-döntőnek (Rio Ferdinand pocsékul helyezkedett, Vidic a környéken sem volt, így fordulhatott elő, hogy az óriás angol belső védők között szerezhetett gólt a 169 cm magas argentin).

A Barcelona egészen elképesztő szezont tudhat magáénak Pep Guardiola edzőségének első évében: eddig megnyerte a spanyol bajnokságot és kupát, most a Bajnokok Ligáját, mégpedig olyan imponáló teljesítménnyel, amely azzal rémítheti az ellenfeleket határon innen és túl, hogy akár mindhárom trónt jó időre kibérelheti magának.