Lékó Péter: Dortmund a második otthonom

Lékó Péter magyar sakknagymester előbb egy nyolcpartis rapidmeccset játszik a világbajnok Vishy Ananddal Miskolcon, majd egy hónap múlva a dortmundi tornán vesz részt, amely mindig is a kedvencei közé tartozott. Pályafutásáról, céljairól és élete nagy szerelméről beszélt a chessbase.com munkatársának.

• Nyakunkon a Lékó-Anand

- Hány éves vagy és hol élsz most?
- Hiába nézek ki többnek, még mindig csak 29 éves vagyok. Szabadkán születtem, de amikor egyéves voltam, Szegedre költöztünk.

- Mikor kezdtél el sakkozni és kitől tanultál?
- Édesapámtól tanultam meg a szabályokat egy nyári szünetben, pár héttel hétéves korom előtt.

- Mikor döntötted el, hogy profi sakkozó leszel?
- Elég gyorsan felfedezték a tehetségemet, a többi aztán ment magától. 11 éves koromra már tudtam, hogy világ egyik legjobb sakkozója akarok lenni. Persze sokat lendített rajtam, hogy 1994-ben, 14 évesen én lettem a legfiatalabb nagymester. Ezután még könnyebb volt követni a kiválasztott utat.

- Van edződ? Hány órát gyakorolsz naponta?
- Sok edzőm volt a pályafutásom során, akiknek nagyon sokat köszönhetek. Idén az eddigi fő edzőm, Arsak Petrosian mellett - aki nyolc éve dolgozik velem - komoly munkába kezdtem Jan Gustafsson német nagymesterrel, akivel a megnyitási repertoáromat próbáljuk felfrissíteni. Hogy mennyit edzek egy nap? Változó, nem tudom megmondani. Amikor intenzív edzések vannak, akkor akár napi 10-12 órát is. Ha a legmagasabb szinten űzöd ezt a sportot, akkor mindig ott van a fejedben, részeddé válik.

- Hogy jellemeznéd a stílusod?
- Szerintem minden topjátékos univerzális. Ugyanakkor mindenkinek van egy saját, egyedi stílusa, ami főleg a személyiségéből adódik. Én nem vagyok az a típus, aki fölösleges kockázatot vállal. Sokkal inkább hiszek a játék logikájában, mint az ellenfél idegi kikészítésében. Azokat a győzelmeimet szeretem a leginkább, ahol nem egyértelmű, hogy hol hibázott az ellenfelem. Sajnos nehéz ilyen győzelmeket aratni manapság ezen a szinten.

- Mi volt az eddigi legnagyobb sikered?
- A nagy tornák megnyerése. Ilyenek, mint Wijk an Zee, Linares, a Tal-emlékverseny és a három dortmundi elsőség. Bár vitathatatlanul a legfontosabb sikerem a 2002-es dortmundi világbajnokjelölti torna, ami után játszhattam a világbajnoki címért. Aztán a címmeccsen, Vlagyimir Kramnyik ellen nagyon nehéz volt. Közel álltam a végső győzelemhez, de aztán 7:7 lett a vége, amivel ő maradt a világelső.

- Vannak még különleges céljaid, mint sakkozó?
- Tíz éve a legjobb tízben vagyok. Most egy célom van, minél keményebben dolgozni a játékomon. Ha sikerül a megfelelő irányba lépni, akkor meg lehet fogalmazni újabb célokat.

- Te vettél részt a legtöbbször a dortmundi tornán. Jelent valami különlegeset számodra ott játszani?
- Természetesen. Dortmund a második otthonom. Nagyon sokszor voltam ott és nemcsak a tornák miatt. Ott találkoztam a feleségemmel, Sofival az 1999-es versenyen. Az egy nagyszerű verseny volt. Azzal a győzelmemmel kerültem be először az első tízbe, és akkor találkoztam életem szerelmével. Ne felejtsük el, hogy a menedzserem, Carsten Hensel is odavalósi. 1991-ben ismertem meg, és jó barátok voltunk már azelőtt is, hogy 1998-ban elkezdtünk együtt dolgozni.

- Mit gondolsz, milyen esélyed van bejutni a világbajnok-jelöltek versenyére?
- Jó esélyeim vannak, mint a többi játékosnak is, de nem próbálok jósolni. Számomra most a legfontosabb, hogy előrébb lépjek játéktudásban. Ha képes vagyok fejlődni, a siker jönni fog magától.