25 éve nyitották meg a magyarok nélküli olimpiát

25 éve, 1984. július 25-én nyitották meg a XXIII. nyári olimpiai játékokat Los Angelesben, a második olyan újkori olimpiát, amelyen Magyarország nem vehetett részt. Az 1920-as antwerpeni játékokon az I. világháború veszteseként nem indulhattak sportolóink, 1984-ben a nagyhatalmak játékszerévé váltak legjobbjaink. Négy olimpiai hagyományőrző egyesület az évfordulón megemlékezett egy elfeledett sportvezetőről, dr. Jacsó Istvánról is, aki annak idején egyedüliként mert kiállni a magyar részvétel mellett.

1980-ban 81 részt vevő ország mellett 66 távol maradt a moszkvai olimpiától. Bár a szovjet vezetés mindent elkövetett, hogy a látvány és az ellátás tökéletes legyen, politikai színtéren, diplomáciailag képtelen volt előrelépni. Fél évvel a megnyitó előtt, 1979 decemberében Afganisztánba szovjet csapatok vonultak be, erre válaszul Jimmy Carter amerikai elnök felszólította a világot: ne induljanak el a moszkvai játékokon. Ezért meg kell fizetniük! - adta ki a jelszót Carter 1980. január 20-án, felhívásához végül 42 ország csatlakozott, köztük az NSZK és Japán is. Nagy-Britannia viszont például nem, noha Margaret Thatcher miniszterelnök mindent elkövetett... (24 ország gazdasági nehézségekre hivatkozva nem utazott el Moszkvába.)

A megnyitóünnepségen megjelent 81 nemzet közül 16-an - ugyancsak az Afganisztán ellen irányuló agresszió elleni tiltakozásul - nem saját, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ötkarikás zászlaja alatt vonultak be a Lenin-stadionba.

Válaszlépés: bojkott 1984-ben

Az 1984-es olimpia előtt várható volt, hogy a keleti blokk válaszlépésre készül. Noha négy esztendővel korábban maguk az amerikai sportolók is felháborodtak országuk bojkottján, ez nem tántoríthatta el a Szovjetuniót, hogy - ugyanerre kötelezve a Varsói Szerződés tagállamait - megtagadja a részvételt az 1984-es Los Angeles-i játékokon. Amíg Moszkvában a keleti blokk, addig az Egyesült Államokban a Nyugat ünnepelhetett.

Hivatalosan persze nem mondták ki a szovjetek, hogy a revánsvágy fűti őket, cserébe kreáltak néhány indokot. Azt terjesztették - és ebben volt is valami igazság -, hogy az amerikai szervezőket már nem a coubertini eszme, hanem a pénzsóvárság vezeti, s ez a fajta mentalitás ellenkezik az olimpia eszmeiségével. Emellett azt mondták, hogy féltik sportolóik biztonságát az országban tapasztalható ellenséges és heves kommunistaellenes közhangulattól.

A Szovjetunió felhívásához 19 ország csatlakozott, ennek ellenére rekordszámú nevezés érkezett. 140 ország 6800 sportolója jelezte részvételét, többek között az ugyancsak szocialista berendezkedésű Románia (nyertek is 20 aranyat), Jugoszlávia, valamint Kína, amely 1952 óta először vett részt az olimpián.

"Kellett valami. Egy gesztus, ami nem kerül sokba, nem kockázatos, mint például egy háború, mégis eléggé sokkoló, és egyben a kifelé ácsingózó szövetségesekkel is meg az ellenféllel is tudatja, hogy azért még ők az urak a háznál. A Los Angeles-i olimpia bojkottja mindezekre tökéletesen alkalmas volt. Sőt titkon talán még abban is reménykedtek, hogy maga Reagan is belebukik a presztízsveszteségbe, és 1985 januárjától esetleg valami puhább fából faragott demokratával folytathatják a nagy történelmi sakkjátszmát. Az is meglehet, hogy a bojkott üzenet volt a hazai békétlenkedőknek is, akik makacsul holmi reformokat sürgettek" - írta elemzésben Mink András (Bojkott, 1984 - Beszélő, 1999. április).

A szovjet pártfőtitkár, Konsztantyin Csernyenko javaslatára a szövetséges kommunista hatalmak sorra meghajoltak.

"A kialakult helyzet nem teszi lehetővé a magyar sportolók részvételét"

A szovjet olimpiai bizottság 1984. április 8-án jegyzékben tiltakozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál, hogy az Egyesült Államokban "széles körű kampány indult a szovjet részvétel ellen, különféle reakciós, emigráns és vallási csoportok szervezkednek, és olyan hamis állításokat is terjesztenek, hogy a szovjet küldöttség részvétele Amerika biztonságát veszélyezteti".

A MOB április 13-án fogadott el sajnálkozó nyilatkozatot Buda István államtitkár előterjesztése alapján, három nappal később Marat Gramov, a szovjet olimpiai bizottság elnöke azt közölte, nem tervezik a játékok bojkottját.

Az olimpiai megnyitó szenzációja: a repülő ember

Ehhez képest május 8-án a Szovjetunió bejelentette, távol marad a játékoktól, másnap Bulgária, aztán Vietnam, Laosz, Afganisztán, Mongólia, az NDK, illetve Csehszlovákia csatlakozott. Lengyelország és Magyarország 16-ig várt, Buda István ekkor olvasta be a rádióban a magyar álláspontot: "A szocialista országok olimpiai bizottságai síkra szálltak azért, hogy az olimpián maradéktalanul érvényesüljön a népek közötti béke és barátság eszméje, és szűnjön meg a szocialista államok elleni uszító propaganda-hadjárat... Sajnálattal kellett megállapítani, hogy a szocialista országok jó szándékú felhívásai nem találtak kellő megértésre. Az Egyesült Államokban tevékenykedő bizonyos szélsőséges politikai körök a versenyek előkészületeit továbbra is a Szovjetunió és a szocialista országok elleni propaganda céljaira használják fel. A Magyar Olimpiai Bizottság osztja a Szovjetunió és más szocialista országok olimpiai bizottságainak aggodalmait, és szolidaritást vállal a döntésükkel. Megállapítja, hogy változatlanul nem szavatolják megfelelően valamennyi ország sportolóinak biztonságát és a versenyek zavartalan megtartását..."

A döntés két nappal korábban, az MSZMP PB május 14-i ülésén megszületett, ahogy a korabeli, szigorúan bizalmas jegyzőkönyvből kiderült, a "Politikai Bizottság ajánlja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, foglaljon úgy állást és nyilatkozataiban tegye közzé, hogy a kialakult körülményeket figyelembe véve a magyar sportolók nem vesznek részt a XXIII. nyári olimpiai játékokon".

A MOB 1984. május 16-i közgyűlése úgy határozott, hogy "a kialakult helyzet nem teszi lehetővé a magyar sportolók részvételét".

Jacsó István, a bátor sportvezető

A MOB-közgyűlésen egyetlen ember, a kézilabda-szövetség által delegált dr. Jacsó István nem szavazta meg a távolmaradást. Az olimpiai megnyitó negyedszázados jubileumának alkalmából július 28-án négy, olimpiai hagyományőrzéssel foglalkozó civil egyesület - a budapesti Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör, a keszthelyi Csík Ferenc Olimpiai Baráti Kör, a szombathelyi Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület és a nagykanizsai Mező Ferenc Olimpiai Baráti Kör - emlékezett meg a sportemberről a rákoskeresztúri új köztemetőben.

"Olyan kegyhelyet kerestünk, ahol meg lehetett emlékezni a 25 évvel ezelőtt történtekről" - mondta Horváth Vilmos, a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület elnöke.

Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség elnöke dr. Hencsei Pál és Horváth Vilmos társaságában

Az 1913. december 17-én született és 1985. december 6-án elhunyt kiváló jogászt dr. Hencsei Pál, a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör elnöke is méltatta.

"Hős volt a maga nemében, aki a második világháborúban a zsidók megmentésében segédkezett, aki 1956-ban a forradalom leverése után védőügyvédként dolgozott, s aki 1984. május 16-án egyedül szavazott az olimpiai részvétel mellett."

Hencsei hozzátette, még három személy akadt, akik tartózkodtak, közülük Békesi László, a Magyar Atlétikai Szövetség elnökének (egykori pénzügyminiszter), illetve Bogár Pál, az 1955-ös Európa-bajnok kosárlabdacsapat kapitányának neve ismert, a harmadik személyt még nem tudták beazonosítani.

"A Sports Illustrated speciális kiadásában az olimpia előtt megtippelte, hogy a 221 versenyszámban kik lesznek az érmesek, s a lap 89 győztest eltalált. Hogy milyen csapatunk lett volna, arra példa, hogy 12 magyar éremesélyest jegyeztek, s Gáspár Tamás birkózótól, illetve Bodnár Tibor sportlövőtől aranyat vártak" - mesélte Hencsei, aki szerint a magyarok olyannyira bíztak az indulásban, hogy nemcsak a repülőjegyeket és szállásokat foglalták le előre, de már az is megvolt, hogy az olimpiai esküt a kézilabdázó Gódorné Nagy Mariann, illetve a távolugró Szalma László mondja el.

"Sajnos maradt a bojkott, a távolmaradás, így a magyarok közül csak Szabó Katalinnak tapsolhattunk" - mondta, hiszen a Kovászna megyei Zágonban született tornász a Károlyi házaspár irányításával négy aranyat és egy ezüstöt szerzett - román színekben.

Barátság-versenyek: 10 magyar arany

A kényszerből távol maradottak számára úgynevezett Barátság-versenyeket szerveztek. Ezeknek győzteseire másfél évtizeddel később a parlament - Deutsch Tamás akkori sportminiszter javaslata alapján - mintegy anyagi kárpótlásként kiterjesztette az olimpiai járadék kedvezményét.

A Barátság-versenyek magyar győztesei:
Atlétika: Bakos György (110 m-es gátfutás)
Birkózás: Gáspár Tamás (kötöttfogás 100 kg)
Cselgáncs: Nagysolymosi Sándor (71 kg)
Kerékpár: Somogyi Miklós (50 km-es pontverseny)
Öttusa: Fábián László (egyéni), Fábián László, Mizsér Attila, Szombathelyi Tamás (csapat)
Sportlövészet: Kotroczó Lászlóné (légpisztoly, 40 lövés)
Vívás: Stefanek Gertrúd (tőr egyéni), Kolczonay Ernő (párbajtőr egyéni), Stefanek Gertrúd, Kovács Edit, Jánosi Zsuzsa, Győrffy Katalin (tőrcsapat)

Az 1984-es "bajnokok" közül négy évvel később Szöulban csupán Fábián László és Mizsér Attila tudott valódi olimpiai aranyérmet szerezni.