"Épp Mallorcán voltam nászúton, amikor a haverom küldött egy sms-t, hogy Szófiában játszik a Loki a BL-be jutásért, és lehetne menni" - meséli a hátsó ülésen Attila, kezében egy félig üres sörösdobozt morzsolgatva. "Az asszony megpróbált lebeszélni, de én nem is hallottam, amit mond. Két perc múlva már elment a válasz, hogy mindenképpen foglaljanak helyet nekem is." Attila három nappal a nászútja után már ismét úton volt, csak épp a felesége nélkül. "De hát mégis csak a Lokiról van szó."
A lelkesedés nem meglepő: a 2009-es magyar bajnok Debrecen szerdán este sorsdöntő meccset vív a bolgár Levszki Szófiával. Az augusztus 19-ei idegenbeli meccsen és az augusztus 25-ei budapesti visszavágón dől el, hogy a DVSC bekerülhet-e a legrangosabb nemzetközi kupasorozat, a Bajnokok Ligája főtáblájára. Ez a magyar csapatok közül utoljára 1995-ben sikerült a Fradinak, azóta a Debrecen egyszer került hasonló közelségbe a csoportkörhöz 2005-ben, de az utolsó erőpróbán elvérzett a verhetetlennek bizonyuló Manchester United ellen.
Bár a szerdai meccsen ismét az ellenfél számít esélyesebbnek, a bolgárok verhetőbbnek tűnnek, mint a Manchester, a szurkolók pedig egyetértenek abban, hogy a diadallal a csapat focitörténelmet írna nem csak Debrecen, de Magyarország számára is. "Talán ha győztesen térünk haza, annak a néhány száz szurkolónak a nevét is beírják a nagy könyvbe, akik a fiúkkal voltak a nagy pillanatban" - kacsintanak össze páran a szurkolókat szállító busz végében, ahogy a lomha jármű ráfordul a Balkánnak tartó országútra. Összesen három busznyi drukker és néhány különutat járó szurkoló vágott neki az útnak kedd délután Debrecenből; az egyik buszt az [origo] is elkísérte.
"Ha meccs van, nem dolgozunk"
A mérkőzésen, ha teltház lesz, a bolgár csapatot jó 25 ezer ember biztatja majd, míg a magyar csapat mögött otthon az egész ország, a helyszínen viszont a szervezők szerint csak mintegy 300, a szerdai bolgár sajtó szerint 500 drukker lesz. Az arány nem véletlen: Szófia messze van, és csak a legelszántabbak vállalkoztak az útra. A kemény mag két busszal és saját kocsikkal, a "békés, konszolidált csapat pedig egy busszal indult el - magyarázza a felállást szervezőnk, Boros Csaba. A főnök úr furcsa ötvözete a kettőnek: kopasz ábrázatát és fekete, halálfejes "Mindörökké Debrecen" emblémával ellátott pólóját lenge kockás kisgatyával és szelíd vigyorral kombinálja, és így irányítja "konszolidált buszunkat".
A konszolidáltság persze módjával értendő, mert bár nem revizionista ultrák ülnek a buszon, azért mindenki első kategóriás drukker; saját bevallása szerint a busz szinte minden utasa legalább 12 éves kora óta ott van majd minden Loki-meccsen. A csapatot elkísérő rajongók között szülőkkel utazó tinédzser srácoktól és lányoktól kezdve a görbe hátú, bozontos szemöldökű veteránokig minden korosztály képviseli magát, van vállalkozó, ügyvéd, konzervgyári karbantartó és rokkantnyugdíjas egyaránt. "Számunkra a Loki nem valami olyasmi, ami szükséges az élethez. A Loki maga az élet" - mondja Petra, egy 22 éves egyetemi hallgató.
"Én gyógytornász vagyok, nekem a munkahelyemen be van írva a falinaptáramba az összes Loki-meccs, és ha játszanak, nem dolgozom" - meséli Hajni, aki idős keresztszüleivel indult neki Bulgáriának. "A főnököm is tudja, és szerencsére jó fej, megérti. A betegeim meg pláne tudják, mint ahogy azt is, hogy ha kikap a Loki, akkor jobb engem elkerülni" - teszi hozzá nevetve. A buszon jó páran vannak úgy, hogy szabadságot vettek ki csak a meccs kedvéért, mert - mint mondják - az ilyet egyszerűen nem lehet kihagyni.
Nem sétagalopp
A Bulgáriába tartó szurkolók magja harcedzett, összetartó csapat, sokan közülük megjárták már Svájcot, Belgiumot és több más országot a Loki idegenbeli meccseiért."Zürichbe például végül egy olyan rozoga busszal mentünk, aminek folyt az üzemanyaga, elszakadt a gázbovdenje, nem világított éjszaka a műszerfala, és a svájci turisták fényképezték, mert azt hitték, hogy múzeumból jött" - meséli Csaba, a szervező. A buszos drukkerélet nem sétagalopp.
Most sem véletlen azért, hogy a 60 fős buszt csak körülbelül félig sikerült megtölteni: az eltökélt szurkolóknak oda-vissza kétszer 14 órás éjszakai utazást kellett túlélniük. "Majd nézd meg, hogy csütörtök reggelre mindenkinek hogy meg lesz dagadva a lába a sok üléstől! Itt nem találsz ám vízszintes helyzetet" - mondja Csaba. Azért ő valahogy mégis megoldja a problémát, és Belgrád után már békésen hortyog lestoppolt helyén, a székek közötti folyosó padlószőnyegén.
Az út és a meccs veszélyeiről előbb azonban előkerül még néhány rémtörténet a tarsolyokból: "A múltkor Splitben például a stadion parkolójáig kísérték a buszt a rendőrök, és onnan biztonsági okokból csak 15 perccel a meccs kezdete előtt engedték ki a szurkolókat" - meséli Kati, aki a szervezésben segédkezett. A bolgároktól most is eléggé tartottak, ezért a buszt bejelentették a rendőrségen, tudnak róla a szerb és bolgár hatóságok is. "Lehet, hogy már Magyarországon is civil rendőrök kísérnek majd minket, akár a tudtunk nélkül, de Bulgáriában már biztosan kapunk kíséretet" - mondták még indulás előtt. A nagy felhajtásból persze aztán nem lesz semmi, a busz rendőrök nélkül és teljes békességben hajt végig Szófiáig.
A szervezők azért a szófiai programot is édes bizonytalanságban tartották: "Hogy tudunk-e például várost nézni, az attól függ, hogyan fogadnak minket" - mondták el többször is. A biztonság - és talán a bizsergető feszültség kedvéért pedig mindenkit megkértek, hogy még a provokáció látszatát is kerüljék, és a DVSC-mezek és sálak csak a meccsen kerüljenek elő a táskákból. A tanácsot egészen Szófia határáig mindenki meg is fogadta, a buszon nem volt piros-fehér fieszta, se hatalmas őrjöngés: aki itt van, annak már nem kell a ruhával bizonyítania, hogy debreceni vér csorog az ereiben.
Hatalmas vihar és babonás transzparens
A bolgár utakon kanyarogva az ember azt hinné, hogy egy busz tele Debrecen-szurkolókkal legalábbis bízik a győzelemben, a Loki drukkerei azonban meglepően hideg fejjel latolgatják az esélyeket. "Nem nyerünk. Még ha egy góllal kapunk ki, az is jó. Aztán majd itthon fordítunk, és úgy jutunk tovább" - mondja a szőrülésben hátradőlve János, aki pedig két fiát is elhozta, hogy megnézzék az általa jósolt vereséget. "Van bennem egy szurkoló, meg egy realista. A realista tudja ezt. A szurkoló persze azt mondja, hogy 2-1-re nyerünk, de neki nincs igaza" - teszi hozzá.
"Az első 20 percben úgy le fognak rohanni minket, mint a kismalac az üres vályút" - teszi szét a kezeit az 57 éves Sándor is, aki gyerekkorában játszott a Debrecenben, és szakértő módjára osztja az okosságot. Szerinte a bolgár erőfölény miatt az elején inkább csak a rohamok kibekkelésére kellene koncentrálni, aztán ha már kezdenek idegesek lenni a bolgárok, akkor kell odacsapni nekik. Azért persze nem csak a stratégiában bízik: "Én azt se bánnám, ha hirtelen egy hatalmas vihar kerekedne, és a Dombi Tibi lábáról egy átadást szépen befújna a kapuba" - mondja, majd gyorsan hozzáteszi, hogy volt már ilyen, nem ő találta ki.
Aztán, ahogy a sárga busz egyre mélyebbre hatol a szerb éjszakában, megjelenik az első whiskey-s üveg, majd elszórtan felhangzik a sörösdobozok ropogása, és egy pálinkás butykos is körbevándorol, igaz, a legtöbben visszautasítják. Közben pedig előjönnek a vadabb elképzelések a Debreceni diadalról. "Mikor a csapat az előző meccsre utazott Tallinba, a reptéren egy hatalmas transzparensre kiírtam nekik, hogy Spliti forgatókönyv!" - meséli Miklós, akit az eset után csak "szent őrültként" emlegettek a helyi lapok (2005-ban a Loki 5-0-ra verte a Hajduk Splitet idegenben - a szerk.). "Akkor nem jött össze a dolog, alig hogy továbbjutottunk az észtek ellen: most viszont nem hoztam transzparenst, úgyhogy most biztos bejön a nagy diadal" - folytatja vaslogikával és huncut mosollyal a barázdált arcú férfi. A végén azért 5-0 helyett egy kontrákból összeszedett 2-0-val is kiegyezik.
"Na, ha 2-0-ra nyerünk, akkor én a hazaúton igazán berugok" - vágja rá erre Hajni, a gyógytornász. "Igaz, nekem ahhoz két sör is elég" - teszi aztán hozzá. "És szerintem úgyis maximum 2-2 lehet."