Dombi Tibor: Hontalanok vagyunk

A Debrecen futballcsapatának jó esélye van arra, hogy megismételje a Ferencváros 1995-ös kupasikerét, a Levszki Szófia kiejtésével ugyanis bejutna a Bajnokok Ligája csoportkörébe. A Loki közönségkedvence, a 35 éves Dombi Tibor szerint csapatának 49 százalék esélye van a továbbjutásra, ám ennél sokkal jobb lenne a helyzet, ha a Puskás Ferenc-stadion helyett Debrecenben fogadhatnák a bolgár riválist. A 35-szörös válogatott játékos csalódottan nyilatkozott arról, hogy az illetékesek régóta csak ígérgetik az új stadion megépítését, ugyanakkor állítja: soha nem volt még ilyen jó futballistának lenni Debrecenben.

- Örülsz, hogy nem az Olimpiakoszt, a Köbenhavnt, a Zürichet vagy éppen a Maccabi Haifát, hanem a Levszki Szófiát kaptátok?
- Örülni egyiknek sem örültem volna, de azt mondom, hogy az öt együttes közül a bolgárok tudásszintje a középmezőnyben van. Nyilván nagyobb esélyük van a továbbjutásra, mint nekünk, hiszen nem véletlen, hogy a másik kalapban voltak. Számszerűsítve szerintem nekünk 49, nekik 51 százalék esélyük lehet a sikerre. Annyira nem ismerem a Levszkit, de a bolgár futball erős, és az sem mellékes, hogy 3-4-szeres a rivális költségvetése a miénkhez képes. Ja, és nekik van stadionjuk.

- A Puskás-stadionnal mi a probléma?
- Játszottam ott a válogatottal, ott rendezték a Manchester United elleni 2005-ös meccsünket is (3-0-ra az angolok nyertek - a szerk.), és nincsen róla túl sok jó emlékem. Nem értem, miért kell oda mennünk, a csapatnak és a szurkolóknak is rossz, hogy Budapesten lesznek a mérkőzéseink. Már hét-nyolc éve azt halljuk, hogy lesz új stadionunk, ám a terv még mindig nem valósult meg, pedig a csapat 2002 óta elég gyakran érdekelt az európai kupákban.

- Lehet egyáltalán sejteni, hogy mikorra lesz új stadionja a Lokinak?
- Nem, mert most már ígérni sem mer senki. Gáz, de ez van. Nem is tudom elképzelni, hogy ahol komolyan akarnak valamit, ott ez egyáltalán téma lehet. Éppen ezért úgy kell tekintenünk az egész kupasikerre, hogy ez egy jutalom. Amíg esélyünk van, hajtani kell, és továbbjutni.

- Ha saját pályán játszanátok, akkor az az 51 százalékos BL-esély, amit említettél, esetleg már nem a Levszkié, hanem a Lokié lenne?
- Talán nem ettől függ a siker, de jobb lenne az Oláh Gábor utcában fogadni az ellenfelet, mert sokat számít a hazai pálya. Nem biztos, hogy akkor továbbjutnánk, de a 90 perc jobban telne minden játékosnak, mint így, hogy a magyarországi riválisaink városában kell pályára lépnünk.

- Csalódott lennél, ha csak az Európa Liga jönne össze?
- Annak már most örülünk, hogy még nyolc meccset játszhatunk a kupában, ám hogy csalódott lennék-e, ha nem jutnánk be a BL-be, azt csak a meccs után tudnám megmondani. Ha úgy kapunk ki, hogy esélyünk sincs a továbbjutásra, akkor nem lennék csalódott, de ha közel lennénk a sikerhez, akkor bánnám az elszalasztott lehetőséget.

- Ahhoz mit szólsz, hogy Bulgáriában lesz az első találkozó?
- Én itthon szeretek kezdeni, mégpedig azért, mert ha egy óvatosabb első meccsen elérünk egy jó eredményt - akár csak egy döntetlent -, akkor idegenben már minden gól duplán számít. De végül is mindegy, nem ezen fog múlni.

- Bodnár Lászlóval javulnának a kilátások?
- Jól ismerem őt, hiszen korábban már szerepeltünk együtt a Lokiban, ám én is csak az újságokban olvastam arról, hogy nálunk folytathatja, az öltözőben sem téma még az esetleges érkezése. Jól járna vele a csapat, hiszen egy válogatott játékos mindig erősítést jelent.

Négy Loki-meccs a Puskásban

Dombiék már a szerdán búcsúztatott észt Levadia Tallint is csak az Európai Labdarúgó Szövetségtől kapott méltányossági engedéllyel láthatták vendégül Debrecenben, ám az már korábban eldőlt, hogy a BL-főtáblára jutásról döntő hazai meccset mindenképp UEFA-kompatibilis arénában kell rendeznie a magyar bajnoknak. A Loki nem csak a Levszki Szófia elleni utolsó BL-selejtezőjét játssza majd a Puskás Ferenc-stadionban, hanem az utána rendezendő három hazai BL- vagy Európa Liga-csoportmeccsét is (ha onnan továbbjut, akkor még többet), így a csapat és a szurkolók készülhetnek az ingázásra. (A Levszki elleni első mérkőzésre augusztus 19-én kerül sor Szófiában, míg a visszavágót hat nappal később, azaz augusztus 25-én kedden rendezik a Puskás Ferenc-stadionban.)

- Gondoltad volna, hogy több mint 350 debreceni meccsel a lábadban, 35 éves korodra jutsz reálisan BL-közelbe?

- Tapasztaltál már olyan futball-lázt Debrecenben, mint a mostani?
- Tizennyolc éve Debrecenben vagyok, sok jó és rossz dolgot átéltem már, és részese voltam az összes bajnoki cím megszerzésének. Az első, a 2005-ös siker volt a legfantasztikusabb, a másodiknál már nem volt akkora az ünneplés, a harmadik arany pedig már-már természetes volt. De aztán jött a pofon, a 2008-as második hely, ami után először teljesen összezuhantunk, majd magunkhoz tértünk, és meg akartuk mutatni, hogy mi vagyunk a legjobbak. Idén ismét sikerült nyernünk, s a mostani kupasikerek hatására tényleg megbolondult a város, mindenki rólunk beszél, tudják, értékelik, hogy mit értünk el, és ez nagyon jó érzés.

- Melyik volt a legerősebb aranyérmes Loki?
A legelső, csakhogy még azzal a csapattal sem volt a Manchester ellen esélyünk. A régi játékosok is így látják, hogy az volt az eddigi legjobb Debrecen, egy picivel erősebb volt a másik három bajnokcsapatnál. Utólag bevallhatom, hogy a tavalyi szezon elején nem tartottuk magunkat igazi favoritnak az NB I megnyerésére, ám végül a sok fiatallal is sikerült az élen végezni, amin még mi is csodálkoztunk, én is csak pislogok és kapkodom a fejem.

- A tavaly decemberben visszavonult, hozzád hasonlóan 35 éves Sándor Tamás nem hiányzik?
- Dehogynem, nagyon kellene egy olyan játékos a csapatba, mint ő, ez sokszor érződött is a játékunkon. De aztán sikerült alkalmazkodnunk az új helyzethez, s nélküle teljesen más lett a játékunk.

- A Tallinn ellen csereként is sok lendületet vittél a Loki játékába, jelenleg milyen erőben érzed magad?
- Azért más lenne a helyzet, ha 90 percet kellene játszanom, három napig fel sem tudnék kelni utána. De így, hogy fél órákat kapok, jól érzem magam a gyepen, és úgy gondolom, még éveken át bírhatom. De annyi minden közbejöhet, s a szakmai stábon is múlik, hogy meddig marasztalnak.

- Miképpen hat rád a kispadon, amikor a közönség egy emberként a csapatba követel?
- Van néhány szurkolói csoport, amely előszeretettel skandálja a nevemet. Nem egy mindennapi érzés, nem is lehet megszokni.

- Jó most Debrecenben labdarúgónak lenni?
- Mindig is jó volt, de most még jobb, mint korábban.