A magyar futball elmúlt öt évét uraló és a BL-főtábla küszöbén álló Debrecen indulóját a város másik büszkesége, a huszadik születésnapját a Szigeten hatalmas bulival megünneplő Tankcsapda jegyzi.
A zenekar frontembere, Lukács László maga is nagy Loki-drukker, ahogy azt Dombi Tibor, a csapat szélsője elmondta, a karcos hangú basszusgitáros minden meccs előtt sms-ekkel biztatja barátját, aki cserébe néha gitárszólót imitálva ünnepli a gólját. A frappáns dalszövegeiről is híres Lukács az indulóban kevésbé villantja meg írói vénáját, de ezt tudjuk be annak, hogy nehéz jópofáskodni a szöglet és gól szavakkal, a zene viszont rendben van, jókat lehet rá bólogatni.
"Jópár évvel ezelőtt, mikor még egy bajnoki címe sem volt a Debrecennek, tartottunk egy házibulit, ahol a csapat néhány tagja is megjelent. Megkérdezték, mikor írunk már egy rendes indulót nekik, mire mi félig régszegen, félig viccből azt mondtuk: majd ha bajnokok lesztek. 2005-ben, az első bajnoki cím után aztán számonkérték az ígéretet, mi pedig 1-2 hét alatt összedobtuk a dalt" - mesélte Lukács a háromperces indulóról, amelyet egyébként sosem játszottak koncerten, és lemezen sem található meg.
A magyar punkzene meghatározó együttese, a győri illetőségű Aurora is megtámogatta a helyi csapatot egy dallal, az ETO-induló ráadásul némileg megcáfolja azt, amit feljebb írtunk, hiszen nagyon vicces sorokat találhatunk a szövegben. Kedvencünk az "Egy csapat van csak nyugaton, Juventust ebédel", illetve a "Reszeli mester a titkos fegyver" passzus, habár utóbbi már nem igazán aktuális, hiszen a tíz évvel ezelőtt még nagy népszerűségnek örvendő edzőt manapság közutálat övezi Győrben (és Diósgyőrben is). A dal az Aurora 1999-ben kiadott válogatáslemezén jelent meg, és külön érdekesség, hogy három játékos, Lakos Pál, Korsós György és Szarvas János is vokálozik benne.
"96 környékén átjött pár focista Békéscsabáról, ők nagyon szerették az Aurorát, pár ital után nem volt nehéz összebarátkoznunk" - emlékezett vissza a dal keletkezésének idejére Vigi, azaz Víg László, az Aurora vezetője. "Az a csapat nagyon együtt volt a pályán kívül is, és hamarosan a zenekar is a kemény mag része lett. Ha bánatunk volt, azért ittunk, ha örömünk, azért, úgyhogy általában jól sikerült a harmadik félidő." Akárcsak Debrecenben, Győrben is a játékosok vetették fel a zenészeknek, hogy írhatnának nekik egy jó kis indulót. "Be is jöttek a stúdióba énekelni, ahol hamisabbak voltak, ott persze lejjebb vettük a hangot" - mondta utólag is elnézően Vigi.
A klubvezetés tavasszal megkereste a zenekart azzal a kéréssel, hogy porolják le az ETO-indulót. Mostanra el is készült az új verzió, amely már nem isteníti a csapat edzjőjét, így annak kirúgása után is teljes egészében le lehet majd játszani a győri stadionban. "Úgy írtuk át, hogy akár a kézis lányok is tudják használni, s örökös legyen, mint a nyomor" - tette hozzá Vigi.
Kispesten két indulót is számontartanak, a Honvéd napja eljött már kezdetű eredetije, az 1929-ben komponált Happy Days Are Here Again (Újra eljöttek a boldog napok) anno Franklin Delano Roosevelt elnökválasztási kampányának volt a slágere, és George F. Hemingway színrelépése óta a Bozsik-stadionban is felcsendül a meccsek előtt. A másik dalt a magyar rock egyik legendája, Kalapács József énekli, a Pokolgép egykori frontembere szerzeményének címe Egy gól, amelynek ötletét minden bizonnyal a hasonló szöveggel bíró szurkolói rigmus adta, a drukkerek körében egyébként jóval népszerűbb ez az induló.
Újpesten régóta hiánycikk a bajnoki cím, pedig az ország egyik leghangosabb és legnagyobb szurkolótábora kíséri a csapatot, bárhol is jár. Mindig Újpest, örök Újpest hirdeti a lila-fehér drukkerhad, és a Bon Bon által megzenésített induló első versszaka pontosan kifejezi azt az érzést, ami az embert magába keríti, amikor beleszeret egy csapatba: "Lehet, hogy boldogan élhetnék bárhol a Földön. Találnék szerelmet, szerencsét, úgy, ahogy én szeretnék, de nem tudom, mit éreznék, ha egy pályára kimennék, azt hiszem, a szívemet kéne kicseréljék."
A ferencvárosi induló szövegéből talán még az újpestiek is tudnak szó szerint idézni, hiszen az Üllői úti meccsek alatt legalább annyiszor rákezd a Fradi-tábor, mint ahányszor a lilákat gyalázza. A zöld-fehér drukkerek legelső indulóját ma talán megmosolyogva fogadnák az olyan szövegek miatt, mint "Mi ferencvárosiak vagyunk, keményen harcolunk, az ellentől nem rettegünk, góljukra törtetünk. A labda vígan felrepül, lábunk súlya alatt, mi támadunk s meg nem állunk, míg gólba nem akad."
A mostanság ismert verzió az 1920-as években született indulóra hajaz dallamával, és a szöveg egy részét is innen vették, de a szurkolók a két versszakból csak az elsőt éneklik, a "Fradi, a színed zöld-fehér" kezdetű valamiért lemaradt az évek folyamán. Az 1950-es években a Fradit megpróbálta ellehetetleníteni a kommunista rendszer, elvették a klub nevét és színét, és az induló is tiltólistán volt, a legendás Deák Bambát kishíján börtönbe zárták, amikor a siófoki ÉDOSZ-üdülőben az induló dalolása miatt konfliktusba keveredett két belügyessel. Végül megúszta annyival, hogy Újpestre kellett igazolnia.
Hogy mit keres a sínautóbusz szó egy indulóban? A választ alighanem a Haladás-drukkerek tudnák megadni, bár ha megvizsgáljuk az ominózus szövegrészt ("Jöhet majd az ellenfél a sínautóbuszon, lehúzzuk a rolót mi a tizenhatoson") már közelebb jutunk a megfejtéshez, hiszen valahogy el kell jutnia a másik csapatnak a Haladás otthonába, a vonat, a gépkocsi vagy a motor viszont nem rímel a tizenhatoson szóra. Nem ez az egyetlen fura rész a szövegben, a Jóisten és a borosüveg kapcsolata sem átlagos futballtéma, de ha őszinték akarunk lenni, az ilyen szurkolói dalok nem is a tartalmas mondanivaló miatt népszerűek. Az induló jelenlegi formáját DJ Máriónak köszönheti, aki áthangszerelte és felturbózta az eredeti verziót.
Sopronban 2005-ben még Magyar Kupa-győztelmet ünnepeltek, jelenleg viszont nincs élvonalbeli csapat a városban, az NB III-ban szereplő Soproni VSE maradt a helyi szurkolóknak. A soproni Moby Dick zenekar, amely a honi metálszcéna egyik zászlóshajója volt a 90-es években, felkarolta a csapat indulóját és a saját képére formálta. Igaz, nem lett olyan súlyos, mint az Ugass kutya, a Keresztes vitéz vagy a Körhinta, melyek meghatározó darabjai a zenekar munkásságának, de azért sikerült összerakni egy lendületes dalt, amiben legalább olyan váratlanul jön a gitárszóló után a lassú rész, mint amilyen váratlan volt az élvonalbeli futball összeomlása a hűség városában. Göbl Gábor, a Moby Dick basszusgitárosa egyébként nem csak az induló miatt kapcsolódik a soproni futballhoz, hiszen ügyvezetője, klubigazgatója és résztulajdonosa is volt az NB I-es csapatnak, és az SVSE-nél is dolgozott.
Göbl a Zalaegerszegnél is tagja volt a vezetőségnek a soproni korszak után, de a ZTE indulójához nem volt köze. A dal eleje a Queen We will rock you című számát juttatja az eszünkbe az ütemes dobolással, a szövegben pedig előkerülnek a szokásos klisék, úgy mint: "zászlónk az égen lobog", "győznünk kell srácok", "a hálóba vágjuk a gólokat", valamint az is kiderül, hogy kék-fehér az Isten. A nem túl bonyolult szövegű refrén (Ollé, ollé, ollé, ollé, ollé, olá) éppen egyszerűségével hódít, egyrészt könnyen megjegyezhető, másrészt lehet rá csápolni, ami jól is nézhet ki, ha megfelelő mennyiségű drukker produkálja nagyjából egyszerre a lelátón.
Az összeállításunk kakukktojása: Pécsett ugyanis a futball helyett a kosárlabda van reflektorfényben, és bár az utóbbi években a férfi csapat is feljövőben van (amit bizonyít az előző idényben elért bajnoki ezüst és kupaarany), az igazán nagy sikereket a női szakosztály szállította. Rátgéber László neve egybeforrt a pécsi csapattal, és mivel a karizmatikus tréner országos cimborája Lovasi Andrásnak, a Kispál és a Borz vezetőjének, így senkit sem lepett meg, hogy Lovasiék írták az indulót, melynek Az nem lehet soha... a címe. A zúzós refrén, amelynek utolsó sora azt hirdeti, hogy "megnyerjük a bajnokságot, a kupát" az utóbbi időben nem igazán aktuális, hiszen idehaza a Sopron söpörte be a trófeákat, emiatt kicsit szomorkás a hangulat a Mecsekalján, ráadásul már Rátgéber sincs a csapatnál.
"Egy viharos éjszakán Göbl Gábor - aki akkoriban éppen a soproni kosárcsapat ügyvezetője volt - jött az ötlettel, hogy miért nem írunk egy himnikus nótát" - mondta Lovasi az indulóról. "A dalnak valami döntőre kész kellett lenni, ezért pár nap alatt megírtuk és fel is vettük. Ez a felvétel nem sikerült valami jól, szó volt róla, hogy a bajnokság végén megcsináljuk rendesen Rátgéberrel együtt, de erre végül nem került sor" - emlékezett vissza az 1998-ban történtekre a szemüveges énekes, aki maga is belátja: "Nyilván nem kell ahhoz értő fül, vagy nagy előképzettség, hogy észrevegyük, a You'll never walk alone és a Nem lehet soha közt van némi hasonlóság."
Ritka, amikor egy alsóbb osztályú csapatnak olyan lelkes szurkolótábora van, mint amilyennel a Tolna megye észak-nyugati részén található Tamási rendelkezik. A csapat jelenleg a megyei I. osztályban szerepel, és biztosak lehetünk benne, hogy a magukat Sárga Ultráknak nevező szurkolók a negyedik ligában sem hagyják magukra kedvenceiket. A tamási tábor remek kapcsolatot ápol a kispesti ultrákkal, a drukkerek kölcsönösen járnak a másik csapat meccseire, egy szurkolói fórumon talált bejegyzés szerint a tamásiak közül páran Isztambulba, a Fenerbahce elleni Európa Liga-meccsre is elutaztak a honvédos haverokkal. Az induló egészen remek, stílusát tekintve punkos-rockos, az a fajta, amely felpörgeti a meccsre készülő játékost, ha meghallja bemelegítés közben.