Rogge: A sportoló szent

Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság újjáválasztott elnöke szerint a doppingellenes harcot százszázalékosan nem lehet megnyerni, de megújult erővel mégis folytatni kell. Az öt nyelven beszélő belga sebész, egykori vitorlázó olimpikon és válogatott rögbis még egy négyéves ciklust eltölthet az elnöki székben, és változatlanul azzal az alapvető célkitűzéssel kíván kormányozni, hogy a mozgalom középpontjában a sportoló legyen.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság koppenhágai kongresszusán Rio de Janeiro nagy versenyben nyerte el a 2016-os ötkarikás játékok rendezési jogát, az elnökválasztás azonban abszolút egyesélyes volt. Jacques Rogge-nek nem akadt ellenjelöltje, így a szervezetet 2001 óta irányító, 67 éves belga sportdiplomatát közfelkiáltással választhatták volna újra, ám ő maga kérte a szavazást, mert kíváncsi volt, mekkora a támogatottsága. Nos, a tagság a jelek szerint igencsak elégedett a munkájával, mert a titkos szavazáson a kilencvenhárom voksolóból nyolcvannyolcan egyértelműen mellette foglaltak állást. 2013-ban azonban mindenképpen új első embere lesz a NOB-nak, mert a szabályok értelmében az elnök csak két ciklust tölthet el a szervezet élén.

Ami nem volt mindig így, mást ne mondjunk, Rogge elődje, Juan Antonio Samaranch is több mint húsz éven át, 1980 és 2001 között irányította a NOB-ot. A katalán sportvezető 81 évesen köszönt le - de tiszteletbeli elnökként még most is aktívan lobbizott a 2016-os madridi rendezésért -, Jacques Rogge 2001. július 16-án, a NOB 112., moszkvai kongresszusán váltotta. Emlékezetes, hogy az elnöki posztra Rogge mellett a kanadai Dick Pound, a koreai Kim Un Jong, az amerikai Anita DeFrantz és Schmitt Pál is pályázott. A szavazás első fordulójában DeFrantz kiesett, a második körben pedig Rogge megkapta a megválasztásához szükséges szavazatszámot.

Az öt nyelven - angolul, franciául, németül, spanyolul és hollandul - beszélő belga ortopéd sebész vitorlázóként részt vett a mexikói (1968), a müncheni (1972) és a montreali olimpián (1976) is, és bár a finn-dingi osztályban mindháromszor helyezetlenül zárt, mégsem nevezhető kutyaütőnek, a vitorlázó világbajnokságokról van egy aranya és két ezüstje, emellett válogatott rögbijátékos is volt. A moszkvai olimpián, 1980-ban már ő volt a belga csapat vezetője, és ezt a tisztségét az 1988-as, szöuli játékokig betöltötte. 1989 és 1992 között a Belga Olimpiai Bizottság elnöke volt, 1991-ben pedig az EOC (Európai Olimpiai Bizottságok Szervezete) elnökévé választották, és a NOB-nak is tagja lett. Mondhatni, üstökösként tűnt fel a nemzetközi sportdiplomácia horizontján, ahol állócsillag maradt. Samaranchtól egyre komolyabb megbízatásokat kapott. Ő vezette a sydneyi, majd az athéni olimpia koordinációs bizottságát, 1999-ben pedig bekerült a NOB végrehajtó bizottságába is. Innen jött a 2001-es nagy ugrás az elnöki székbe.

Megválasztásakor gyakorlatilag mindenki egyetértett abban, hogy a legjobb döntés született. Érdemes felidézni az akkori lapvéleményeket. La Gazzetta dello Sport: "Az őrségváltás garantálja a folytonosságot." El Pais: "Samaranch mindent elért, amit akart: a fia is NOB-tag lett, Peking rendezheti a 2008-as olimpiát, Rogge az új elnök. Huszonegy évig volt a NOB első embere, és az utolsó pillanatig mindent kézben tartott." The Independent: "A világ legbefolyásosabb sportszervezetének vezetése egy nagyon jó orvos kezébe került, aki meggyógyítja a betegeskedő NOB-ot." The Times: "Rogge az utolsó akadályt is sikerrel vette. Az új NOB-elnök igyekszik kijavítani elődje hibáit."

Sokat tett az ifjúsági olimpiáért

A két brit lap állásfoglalása mindenesetre jelzi, bár Samaranch regnálása alatt az olimpiai mozgalom óriási fejlődésen ment keresztül, az elnök nyolcvanévesen már nem nagyon tudott lépést tartani az idővel. Ráadásul a korrupció is rátelepedett a NOB-ra, ami az 2002-es téli olimpia házigazdája, Salt Lake City kijelölése után napvilágra került. Egyértelmű volt, hogy a szervezeten belül reformokra van szükség, és Rogge megválasztása után azonnal be is jelentette egy új reformbizottság felállítását. "Ha összehasonlítjuk a mai NOB-ot azzal, amit Samaranch örökölt, a különbség óriási. Meg kell felelnünk a mozgalomnak, de összhangban kell lennünk a haladással" - jelentette ki akkor.

A NOB új elnöke Salt Lake Cityben az olimpiai faluban lakott, hogy közel kerüljön a sportolókhoz, és rögtön szembesülhetett az olimpiát mételyező doppinggal és a pontozásos sportágakból nehezen kiirtható manipulációval. Világklasszis sífutók - Larissza Lazutyina, Olga Danyilova, Johann Mühlegg - buktak le a doppingvizsgálaton, a műkorcsolyázásban pedig a párosoknál a bebizonyosodott pontozói csalás miatt az orosz Anton Sziharulidze, Jelena Berezsnaja kettős után utólag a kanadai Jamie Sale, David Pelletier duó is aranyérmet kapott. És a doppingolókat bizony a meghirdetett zéró tolerancia elve sem feltételül riasztja el attól, hogy tiltott szerekhez nyúljanak. Tavaly Pekingben is több érmes rajta vesztett - két fehérorosz kalapácsvető, Vagyim Gyevjatovszkij és Ivan Tyihon, Ludmila Blonszka ukrán hétpróbázó, Kim Dzsong Szu észak-koreai sportlövő -, nyolc hónappal a játékok után pedig a minták utólagos elemzése során a férfi 1500 méteres síkfutás aranyérmese, a bahreini Rasid Ramzi, valamint Davide Rebellin olasz országúti kerékpáros, a mezőnyverseny ezüstérmese is fennakadt a rostán. (A NOB azért rendelte el 948 minta újraelemzését, mert a játékok után fejlesztették ki azt a módszert, mellyel a EPO-vérdopping legújabb generációs változata, a CERA is kimutatható.)

Ki lesz a következő?

A görög Demetriosz Vikelasz (1894-1896), az újori olimpiák atyjának tekinthető francia Pierre de Coubertin (1896-1925), a belga Henri de Baillet-Latour (1925-1942), a svéd Sigfrid Edström (1942-1952), az amerikai Avery Brundage (1952-1972), az ír Michael Killanin (1972-1980) és a spanyol Juan Antonio Samaranch (1980-2001) után Jacques Rogge (2001-) a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyolcadik elnöke. A kilencediket 2013-ban iktatják be, de természetesen már vannak jelöltek és önjelöltek. A színfalak mögül kiszivárgó információk szerint a most Koppenhágában alelnökké választott olasz Mario Pescante, az ugyancsak alelnök, tőrvívásban olimpiai bajnok német Thomas Bach, a Nemzetközi Evezős Szövetséget irányító svájci Denis Oswald, a NOB legutóbbi szemlebizottságát vezető marokkói Naval el-Mutavakel - aki az első afrikai olimpiai bajnoknő, 1984-ben 400 méteres gátfutásban nyert Los Angelesben -, valamint a rúdugrásban olimpiai bajnok és ma is világcsúcstartó, a szingapúri ifjúsági olimpia koordinációs bizottságát vezető ukrán Szergej Bubka közül kerülhet ki Jacques Rogge utóda. Persze, nem kizárt, hogy a választásig még más is képbe kerül.

Előtte az elődje

A NOB elnöke újraválasztása után leszögezte, hogy az olimpiai mozgalomban az alapvető célkitűzések nem változtak. "A középpontban a sportoló marad, és törekednünk kell arra, hogy a legjobbak a legjobb körülmények között versenyezzenek, miként ez Sydneyben, Athénben és Pekingben is történt. Ugyanakkor az ifjúsági olimpia létrehozásával előtérbe kerülnek a fiatalok is" - mondta Rogge, szerényen elhallgatva ebben a saját szerepét.
Holott az EOC elnökeként 1991-ben ő indította el az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált (EYOF). Az egyre népszerűbb esemény sikere és tapasztalatai alapján ő javasolta, hogy a fiatalok versengését terjesszék ki az egész világra, ami jövő augusztusban, az első ifjúsági ötkarikás játékokon, Szingapúrban meg is valósul.

Sarkalatos kérdés a Nemzetközi Olimpiai Bizottság anyagi háttere, de Rogge emiatt egyáltalán nem aggódik: "Nyolc éve, hivatalba lépésem idején a NOB mintegy tizennyolc hónapra elegendő tartalékkal rendelkezett. Azóta a bevételeink növelésével és takarékos gazdálkodással stabilabb a helyzetünk. Bár megéreztük a gazdasági világválság hatását, konzervatív befektetési politikánk és szponzoraink, illetve a tévétársaságok támogatásával fenntartottuk a NOB szilárd pénzügyi alapjait" - jelentette ki Jacques Rogge, akinek azért az elkövetkező négy évben is bőven lesz dolga a NOB elnöki székében.