C csoport, 2. forduló:
Magyarország - Chile 48-14 (24-6)
gól: Zácsik 8/2, Juhász 8, Vérten 7, Szabó 5, Tomori 5/1, Szucsánszki 4/1, Szekeres 4, Tóth K. 3, Kovacsics 2, Orbán 1, Bódi 1, illetve D. Canessa 3, P. Flores 2, Vera 2, Feuchtmann 2, V. Flores 2, Lanos 2, Cajas 1
Noha a két csapat még sosem találkozott egymással, nem volt mitől tartani, hiszen a chileiek - akik számára már az is komoly fegyvertény, hogy kijutottak a vb-re - szombaton 51-17-re kikaptak a románoktól. Ezúttal a kisebb combsérüléssel bajlódó Bulath, valamint a szombati, Tunézia elleni csatát is kihagyó Triffa maradt ki a benevezettek közül.
A 2. percig, 2-2-ig tartották a lépést a dél-amerikaiak, aztán Tomori, Vérten és Tóth Kata is duplázott. A 16. percben már kétszámjegyű volt a különbség (14-4). A chileiek támadásban is vérszegények voltak, a megszerzett labdákból pedig gyorsan lehetett könnyű gólokat elérni ellenük. Ha a riválisnak mégis sikerült visszarendeződnie, akkor meg jöttek a szabálytalanságok, kiállítások, és ekkor sem jelentett gondot a védelem feltörése.
A második félidő elején már "közte 20" volt az állás (27-7), pedig szinte csak a fiatalok, vb-újoncok játszottak ekkor. Az egyoldalú csata közben azért csúsztak be hibák is, így fordulhatott elő, hogy negyedóra alatt dobott féltucat gólt Chile, míg az első játékrész 30 perce alatt termelt ennyit összesen. Persze amikor jó volt az összpontosítás, még emberhátrányban is nőtt az előny.
A vb eddig volt könnyű, most már sorra jönnek az erős riválisok. Hétfőn, közép-európai idő szerint 14.15-kor a torna egyik titkos esélyese, a román csapat lesz az ellenfél.
"Ez a meccs még edzésnek sem volt nagyon jó, és ezzel nem akarom megbántani a szimpatikus dél-amerikai társaságot" - mondta Mátéfi Eszter szövetségi kapitány. "A lényeg, hogy sérülés nélkül megúsztuk a meccset, miközben a terhelést mindenki megkapta, de bevallom, én már a hétfői, románok elleni derbire készültem, mert az lesz az igazi mérvadó számunkra. Azt fogom mondani a lányoknak, hogy legyenek vagányak, vívjanak egy jó meccset, aztán meglátjuk, mi sül ki belőle."
"Chile ellen Tóth Tímeának nem kellett játszania, azok voltak több időt a pályán, akiknek a sérülések miatt korábban kevesebb lehetőség jutott, gondolok itt Bódi Bernadettre, Juhász Gabriellára vagy Kovacsics Anikóra. Juhász Gabriella teljesítménye önmagáért beszél, mentalitása kiváló, szívvel-lélekkel küzdött egy ilyen komoly sérülés után, ezzel önbizalma is erősödhetett. Nyolc lőtt gólja mellett sok labdát is szerzett. Zácsik Szandrának kicsit fáj még a keze, ám ez nem zavarta őt, százszázalékos (8/8) lövőteljesítményéhez szép gólpasszok is járultak."
"A világbajnokság előtt azon gondolkodtam, izgulok-e, elvégre nekem is ez az első felnőtt világversenyem, de nem tettem, mert elvégeztünk minden munkát, bizakodtam, hogy ennek lesz eredménye. A hétfő esti, románok elleni csata előtt eszembe jutott, hogy bár én ott láttam meg a napvilágot, de magyarnak születtem, s érzelmileg az volt a legnagyobb dolog, amikor a magyar válogatott tagja lettem. Maximális tisztelettel gondolok a román válogatottra, nemes ellenfél lesz, de nekem most az a dolgom, hogy a magyar válogatottat sikerre vezessem."
"Chile ellen futós meccsre készültünk, nem is tévedtünk nagyot, egy hatalmas rohanás volt az egész" - nyilatkozta Zácsik Szandra. "A találkozó előtt nem sokat néztük őket, mert a románok ellen készülünk gőzerővel. A meccs egyik tétje az volt, hogy ne legyen újabb sérültünk, s olykor bizony figyelni kellett, nehogy visszafutás közben az egyik túl lelkes dél-amerikai felrúgja az embert. Két kötelező győzelmen vagyunk túl, a hangulat parádés, de az igazi fokmérő hétfőn, Románia ellen következik. Szerintem képesek vagyunk a győzelemre, mert a visszarendeződésük nem olyan jó, mint a támadójátékuk, azaz ki kell védekezni őket, s rengeteg futással ki lehet húzni a méregfogukat."
"A győzelem megvan, ez a legfontosabb, de fejben szinte már mindenki a hétfő esti, románok elleni találkozóra koncentrál" - értékelt Juhász Gabriella. "Örülök annak, hogy nyolc gólt szereztem, s úgy léptem pályára, hogy igyekeztem elfelejteni korábbi orrsérülésemet. Ha egy játékos azon aggódik, nehogy rásérüljön, biztosan utoléri a baj, én viszont igyekeztem úgy kézilabdázni, mintha mi sem történt volna velem."