BL-győztest csináltunk a Real Madridból

Kisorsolták a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek párosításait, az előző évekhez hasonlóan most is összekerültek a végső győzelemre esélyes csapatok, elég csak a Milan-Manchester United és az Inter-Chelsea párharcot említeni. Az [origo] a nyolcaddöntőtől kezdve lejátszotta az összes meccset, a játékos tippelés során már az első körben elvérzett a MU és a Bayern München, a végén pedig a címvédő Barcelonán is túljutó Real Madrid ülhetett fel az európai trónra.

Nyolcaddöntők:
FC Porto (portugál) - Arsenal (angol)
Régi ismerősként üdvözölhetik egymást a felek, hiszen a BL-ben eddig négyszer randevúztak, az előző szezonban például mindkétszer az otthon játszó csapat nyert, az Arsenal 4-0-ra, a Porto 2-0-ra. A Portónak hagyományosan jól ment otthon az angol csapatok ellen, de tavasszal a MU Cristiano Ronaldo góljával végett vetett a veretlenségi mítosznak, az Arsenal ezt a pszichikai fölényt meglovagolva a portugáliai 2-1-es győzelem után egy londoni 2-0-val vitorlázik a nyolc közé.

AC Milan (olasz) - Manchester United (angol)
A közelmúlt emlékei a Milan-szurkolók számára kedvesebbek, 2005-ben a 16 között, 2007-ben az elődöntőben pöckölték ki az olaszok a MU-t, mindkétszer döntőt is játszott a Milan. Igaz, azóta se Kaká, se Maldini, és bár a Manchester is szegényebb lett egy aranylabdással, Rooneyék tavaly könnyen elkaszálták az Intert, és ha a statisztika nem elég fogódzkodó, még ott van az edzők közti különbség, az egyik oldalon Yoda mester, a másikon pedig az egészen kicsi Anakin Skywalker. Valami mégis azt súgja, Inzaghi a San Siróban három és fél méterről bekotor egyet Van der Sarnak, az Old Traffordon pedig a meccs elején még ünnepelt Beckham beadása után Pato feje villan, így Berbatov egyenlítése már csak arra jó, hogy a MU ne rúgott gól nélkül essen ki.

CSZKA Moszkva (orosz) - Sevilla (spanyol)
Ez az a párosítás, ahol mindkét oldalon óriási mosoly fogadta a sorsolást, hiszen Moszkvába még februárban is jobb focizni menni, mint Münchenbe vagy Milánóba, és a Sevilla ellen is több az esély, mint a Chelsea vagy a Barca ellen. Mivel az orosz bajnokságnak már vége, és a nyolcaddöntőig nem is indul újra, így a Kanári-szigeteken edzőtáborozó CSZKA egy brusztos ikszre simán jó lesz a Luzsnyiki-stadion műfüvén, de a sevillai meccsen azok kaszálhatnak majd, akik spanyol győzelemre tesznek, Luis Fabiano és Kanouté elintézik, amit el kell.

Bayern München (német) - Fiorentina (olasz)
A BL-már csak olyan, hogy ha egy csapatot egy másik brigád jól elver, akkor gyorsan jön az esély a visszavágásra: a Bayern az előző sorozat csoportkörében a hat pontból négyet besöpört a firenzeiek ellen, de ez már egy másik Fiorentina, erről bővebben a Lyon, Liverpool, Loki hármas tudna mesélni. Márpedig az étvágy evés közben jön meg, az olasz konyha pedig magasan veri a németet, úgyhogy a sérüléséből felépült Mutu a Gilardino, Jovetic, Vargas trióval megtámogatva a nyolcba vezeti a Violákat, Luca Toni pedig a kispadon dideregve minden firenzei gól után széles vigyorral bökdösi majd Van Gaal vállát.

Olimpiakosz (görög) - Girondins Bordeaux (francia)
Az Olimpiakosz a nagycsapatok egyik kedvenc ellenfele, hiszen a görögök otthon ugyan vért isznak, idegenben viszont rendszeresen olyan produkciót nyújtanak, mintha a tizenegy játékos akkor látná egymást először. A Bordeaux még nem az a kimondott nagycsapat, bár azzal, hogy csoportjában a Bayernt és a Juvét is csúnyán kinevette, jár neki a vastaps. Ha az odavágó előtt nem csapja el a gyomrát a francia csapat, akkor döntetlennél rosszabb eredmény nem születik, otthon meg az 1-0 is elég, a görögök idén még gólt sem szereztek vendégként.

VfB Stuttgart (német) - Barcelona (spanyol)
"Tetszettek volna csoportelsők lenni" - vághat vissza a Barca-drukker a "de egy mázlis csapat ez a Barcelona, hogy a botránygyenge Stuttgartot kapta" felvetesre, ami persze kicsit sántít, hiszen a MU is, meg a Chelsea is nyerte négyesét, és ők mégis belehúztak. De ne csodálkozzunk, ha Fortuna is egy csak egy mezei divatdrukker, emígyen azt a csapatot szereti, amely minden sorozatot megnyer, ahol elindul. Igen, nem felejtettük el, hogy a VfB német csapat, amelyet nem lehet leírni és komolyan kell venni, de ha a Barca nem kettős győzelemmel megy tovább, akkor azonnal pirosan fog villogni mindenki nagy kedvence, az UEFA monitoring rendszere.

Messiéknek nem okozhat gondot a Stuttgart

Internazionale (olasz) - Chelsea (angol)
Mourinho a Chelsea ellen, Ancelotti visszatér a San Siróba, kell-e ennél ínycsinklandóbb felvezetés? Az Inter nagyon rá van kattanva az angol csapatokra, 2007-ben a Liverpool, 2008-ban a MU mutatta fel a stoptáblát a kék-feketéknek a nyolcaddöntőben, utóbbinál már Mourinho volt a süllyedő hajó kapitánya, pedig a portugált éppen a BL miatt édesgette magához Moratti. Akik hisznek a furcsa összefüggésekben, azok számára mondjuk, hogy a visszavágó napján Rammstein-koncert lesz Budapesten, márpedig amikor a német csapat legutóbb itt járt, az Inter 1-0-ra zakózott a Milantól. De nem ezért jut tovább a Chelsea, hanem azért, mert Ancelotti valamit nagyon eltalált Londonban, és a Kékek pont olyan meggyőzően nyeregetik a meccseket, mint anno Mourinhóval.

Olympique Lyon (francia) - Real Madrid (spanyol)
Újabb finom falat az étlapon, bár Madridban biztosan összerezzentek a Lyon hallatán, a francia kirakatcsapat ugyanis a 2005/2006-os és a 2006/2007-es idényben is fenékbe billentette a kilencszeres BEK/BL-győztest, a mérleg francia szempontból: két győzelem és két döntetlen. A könnyes nosztalgián túl viszont nem sok öröme lesz a Lyonnak, mert bár Benzema a múltra való tekintettel az összes helyzeténél a lelátóra rúgja a labdát, még mindig ott van Ronaldo, Kaká és a lassan Maradonát is meggyőző Higuaín, így a Puskásék idejéből átvett "mindegy mennyit kapunk, elöl úgyis eggyel többet termelünk" elvet felelevenítő spanyolok 8-6-os összesítéssel veszik az akadályt.

Negyeddöntők:
Chelsea (angol) - Arsenal (angol)
Angol párharc nélkül olyan a BL kieséses szakasza, mint a Barátok közt Vili bácsi nélkül, törvényszerű tehát, hogy a nyolc között egymásba botlik a két londoni csapat. Az Arsenalban ekkorra már Van Persie kivételével felépülnek a csatárok, a Chelsea-t pedig a kelleténél jobban leterheli a MU elleni versenyfutás a bajnoki aranyért, így az első meccs 2-2-es döntetlenje után az Emiratesben elért 2-0-val csúszik tovább a Wenger-csapat. A BL-diadalról megint lemaradó Abramovics dühét pedig Ancelotti enyhítí, aki egy milánói stadiontúrára szóló belépővel lepi meg főnökét, melynek keretében a tulajdonos kedvére fotózkodhat az annyira óhajtott serleggel.

Drogbáék elbuknak az Arsenalban

Bordeaux (francia) - Sevilla (spanyol)
A nyolc között mindig kell lennie egy olyan párosításnak is, amelyből egy előzetesen a meglepetéscsapatok közé sorolt klub beevickélhet a négy közé. A Sevilla az UEFA-kupa-duplával is bizonyította, hogy igazi kupaspecialista, a Bordeaux pedig görcsösen vicsorogva próbálja túlélni a kétfrontos terhelést, így kénytelen beérni azzal, hogy ezúttal neki jut a "sokra hivatott francia bajnok" jelző, amit korábban a Lyonra aggattak rá, jelezve, hogy az európai áttörés továbbra is várat magára.

Barcelona (spanyol) - AC Milan (olasz)
Ronaldinho visszatér a Nou Campba, dekázik hármat a fülével a melegítés alatt, lepacsizik mindenkivel, 85 ezer katalán csillogó szemmel tapsikol, aztán jön Dani Alves, és a Milan brazilja kínjában kér egy másik labdát, hogy neki is jusson valami. A túloldalon Messi nyugdíjba küldi Kaladzét és Didát, a barcelonai sima 3-1 után hiába ijeszt rá a Milan a Barcára egy korai Pirlo-szabadrúgásgóllal, Xavi egyenlítése elhallgattatja a két joint között ezer decibellel üvöltő olasz tábort, így a Barca tesz egy nagy lépést a történelmi ismétlés felé.

Fiorentina (olasz) - Real Madrid (spanyol)
A Real komolyan gondolja, hogy ott akar lenni a Bernabéuban rendezendő fináléban, a Fiorentina pedig már a negyeddöntővel is erőn felül teljesített, úgyhogy elmarad a meglepetés. A Fiorentina a rakás pénz bekasszírozása mellett maga alatt vágta a fát a BL-bravúrkodással, mert Vargast, Montolivót és Joveticet is kiszemelte magának fél Európa, ha a háromból két húzóember elmegy, sokkal szürkébb napok várnak a Violákra. A Real viszont rég látott önbizalommal, és mindenekelőtt brutális hatékonysággal menetel, mind Európában, mind odahaza, gyomorgörcsöt okozva ezzel a Barca-szimpatizánsoknak.

Elődöntők:
Real Madrid (spanyol) - Barcelona (spanyol)
Ha nem lenne agyonkoptatott, akkor máris elsüthetnénk az előrehozott döntő jelzőt, hiszen egy Barca-Real az U7-es bajnokságból is kiemelkedik. A BL-ben korábban egyszer találkozott a két spanyol gigász, a 2002-es elődöntőben 3-1-gyel ment tovább a Real, és mivel a futballban gyakran ismétli önmagát a történelem, Ronaldóék döntővel ajándékozzák meg az európai sikerre kiéhezett szurkolóikat. Szerencsére a tét ellenére nem spórolnak a gólokkal a csapatok, a madridi 3-2 után Barcelonában 2-2-re végeztek a felek, Messi hiába lő a két meccsen három gólt, ez sem elég.

Ronaldónak nem kell szomorkodnia, a Real kiejti a Barcát

Arsenal (angol) - Sevilla (spanyol)
Wenger fiatal csapatától évek óta várták a szakírók és a drukkerek a robbantást, de az csak nem akart megszületni, egészen mostanáig. Különben is, hogy nézne ki, ha nem lenne angol csapat a döntőben? Az Ágyúsok nem szakítják meg a 2005 óta tartó sorozatot, és már az első meccsen eldöntik a továbbjutást, a Dragutiovic kiállítása miatt megfogyatkozott Sevillát megszórják az utolsó félórában, háromgólos előnyről pedig ritkán bukik csapat a BL-ben. Főleg az eldöntőben, mert bár a Milan 2004-ben a nyolc között a hazai 4-1 után esett ki a Depor ellen, de a Sevilla az otthoni 2-1-gyel csak a szép búcsút éri el.

A döntő:
Real Madrid (spanyol) - Arsenal (angol)
Hiába mondogatták a madridiak, hogy hazai pályán döntőt akarnak játszani, nem sokan hittek nekik. Pedig törvényszerű volt, hogy egyszer a Realnak is lehet egy jó éve a szokásos nagybevásárlás után, ráadásul Xabi Alonso, Kaká és Cristiano Ronaldo is tudja, hogy kell BL-döntőt nyerni, márpedig ez a rutin az ilyen kiélezett szituációkban ér a legtöbbet. A meccset pazarul kezdő Arsenal nem bírja el, hogy csatárai a legnagyobb helyzeteket is kihagyják, ráadásul a Diarrával összecsúszó Fabregast is elveszíti, a vezér nélkül maradt csapatot pedig megtöri a szünet előtt bekapott Sergio Ramos-fejes. A nem túl szórakoztató második félidő végén, Benzema köténygóljánál már Wenger is csak legyint, a Real 2-0-ra nyer, és ezzel története során tizedszer ül fel az európai trónra.