Olimpiára készül a magyar Mikulásnagykövet

Tizenöt éve szervez téli futásokat a mezőfalvai Kovács István, akinek papírja van róla, hogy ő az igazi Mikulás nagykövete. Az egykori maratonfutó megszállottként keresi a kihívásokat, 1992-es barcelonai olimpia után 2012-ben Londonba is elfutna, és folymatosan új dolgokat talál ki, hogy népszerűsítse a sportolást a gyerekek körében. Közben úgy érzi, amíg Skandináviában látnának fantáziát mozgalmaiban, addig Magyarországon közöny veszi körül. Pedig szerinte az egészséges életért könnyű lenne tenni.

Egy kicsi Fejér megyei faluban, Mezőfalván él az ország egyik legmegszállottabb hosszútávfutója. Kovács István számára az atlétika több mint sport, inkább életforma, úgy véli, minél több gyerekkel meg kell szerettetni a futást, ezzel kell tenni az egészségért. 1992-ben elfutott a barcelonai olimpia színhelyére, 1995 óta Mikulás-futásokat szervez, 1996-ban ezt továbbfejlesztve húsvéti Nyuszi-futásokba is belevágott.

"Már egészen kicsi gyerekként a kihívások éltettek, pedig akkor még a sportot sem ismertem. Harmadikos általános iskolás voltam, amikor úgy döntöttem, egyedül megkapálok két hold kukoricát. Igaz, édesapám végül besegített, de gyakorlatilag magam végeztem el a munkát. Aztán jött az 1968-as mexikóvárosi olimpia, tévénk nem volt, így minden reggel azt kérdeztem a szüleimtől, vannak-e már érmek. S ámulva hallgattam Németh Angéla vagy éppen Zsivótzky Gyula sikereit. Barátaimmal miniolimpiát játszottunk, lelátót építettünk farönkökből, gerelyt hajítottunk, beleéltük magunkat a nagy sikerekbe" - mesélte az [origo]-nak az 51 éves sportember.

"Ugyanígy kezdődött a szerelmem a hosszútávfutással is. Tévénk nem volt, így valaki másnál láttam életemben először maratoni versenyt. Pontosabban pár percet belőle, mert végig nem adták le. Úgy gondoltam, ezt ember nem tudja végigfutni. De elültette a bogarat a fülembe, én is elkezdtem a magam edzéseit. Előbb elfutottam az utca végéig és vissza, majd fokozatosan növeltem a távot. Eltelt fél év, egy év, és már a másik településre futottam át. Folyamatosan mértem a saját időmet, ez arra sarkallt, hogy megdöntsem a rekordjaimat."

Kovács szerint ahhoz, hogy az ember elérje a célját, "munka kell, munka és munka, plusz hit meg akarat. Ezért nem szeretem a magyar futballt, mert pont ezek a tényezők hiányoznak belőle."

Kovács 1977-ben teljesítette először a maratoni távot, versenyszerűen sportolt a Dunaújvárosi Kohász Sportegyesületben, de a munka mellett esélye sem volt arra, hogy komolyan űzze a sportágat. "Munka mellett a 2 óra 32 perces időm ugyan jónak számított, nemzetközi szinten azonban semminek."

Az első igazán nagy kihívást 1992-ben teljesítette, amikor Székesfehérvárról Barcelonába, az aktuális nyári olimpia helyszínére futott. "Egy nyaralás alkalmával ismerkedtem meg Gaál Péterrel, a Duna Tv munkatársával, ő volt, aki felvetette, ha már ennyire keresem a helyemet, miért nem futok ki az olimpiára. Miután megtettem, azt hittem, sikerül megvalósítani az álmom. Szerettem volna gyerekekkel foglalkozni, de a helyi polgármester nem volt nyitott, nem látott ebben fantáziát. Persze, azért alakult egy olyan kör, akikkel futni jártam. Nem erőltettem semmit, a cél, hogy a gyerekek megszeressék a futást, hogy egy idő után ne a szenvedést lássák, hanem a maguk mögött hagyott távolságot. Így jutottunk el Miskolcra, majd a Bécs-maratonhoz kapcsolódó 2,5 km-es versenyre."

Honlapja szerint a magyar Népfőiskolák helyszíneit magába foglaló útvonalat 1994-ben teljesítette: Sárospataktól Zalaegerszegig összesen 800 km-t futott két és fél hét alatt. Ekkor gyűjtött első alkalommal adományt egy zalalövői kislány csontvelő-átültetéséhez. A jótékony célok innentől kezdve állandósultak. A Mikulás-futás 1995-ben indul el hódító útjára, első alkalommal 13 magyarországi települést érintett az esemény.

"Folyamatosan ötletelek, jár az agyam, most is vannak olyan gondolataim, amelyek még megvalósításra várnak. A Mikulás-futás is így pattant ki a fejemből, azon töprengtem, mivel lehetne még több gyereket belevonni a sportba. A Nyuszi-futásra már egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet, mondván, ha van téli esemény, akkor lehetne egy tavaszi is" - kommentálta ötleteit Kovács, aki szerint nem könnyű a szervezés.

"Első alkalommal biciklivel jártam végig a környező településeket, kerestem olyan embert, aki szóba áll velem, legyen az tanár vagy polgármester. Néha úgy elfáradtam, hogy alig tudtam hazatekerni. De sikerült 13 települést belevonni a mókába. Az ötletet 16 éve fejlesztem, mindig színesítem a programokat, élménybeszámolókat tartok, mikulásnaplót vezetünk, de miután jártam Finnországban az igazi Mikulásnál, azóta volt, hogy "ki tud többet Finnországról" vetélkedőt rendeztem. Idén 41 helyszínen 15 ezer gyerek vett részt az eseményen."

Kovács ma már a futásaiból tartja fenn magát, más fogalalkozása nincsen. Tizenegy éve, 1998-ban Lappföldre is eljutott, ahol meglátogatta az "igazi Mikulást", Joulupukkit. "Akkor jöttem rá, Skandináviában mennyivel másképp állnak hozzá a tömegsporthoz. Hivatalos tanúsítványt is kaptam: én lettem a Világ Mikulásának Nagykövete. Ott látnak az ilyen vállalkozásokban fantáziát, felismerik a jó reklámértéket. Nálunk nem. Én szinte mindent saját költségen csinálok, de a telefonszámlát nem bírom egymagam állni, télen pedig ugye mégsem bringázhatok. Nagyon szeretnék támogatót találni, de nem megy. Önfenntartó vagyok, otthon sok mindent megtermelek, háziasan élek, befőzök, kertet művelek. Háromszor jártam Kanadában, az ott összegyűjtött pénzzel jól gazdálkodom."

"Néhány éve egy kistelepülésen, Mikulásfutás rendezvény alatt élménybeszámolót tartottam. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki mintha horkolna. Ránéztem a Mikulásra, és hát bizony Télapónk elszenderedett. Mondja még valaki, hogy a Mikulás ekkora utakat megtéve nem fáradhat el?!"

"Finnországban a vendéglátók elmondták, egy medve széttépett egy hosszútávfutót pár hónappal az én futásom előtt. Csodálatos erdők, tavak sokasága mellett, főként egyre északabbra tartva nem tartottam kizártnak a medvével való találkozást."

"Németországban jártunk, az egész táv feléhez közeledve, megálltunk reggelizni egy pihenő állomáson egy erdőben átvezető útszakaszon. A reggelit befejezve mondtam a kísérőknek, én futok tovább. Ahogy pár métert megtettem, utánam szóltak, miért visszafelé megyek?!"

Arra a kérdésre, vajon a Mikulás-futás során jelmezt is húz-e, nevetve válaszolt. "Dehogy, nem én vagyok a Mikulás, de persze jelmezem akad. Előfordult, hogy a meglátogatott óvodában a dadus húzta fel magára, s a gyerekek kiszúrták a gyűrűjét, így bukott le. Rácalmáson például a település helyi, profi télapója segített be. Egyszer lehetne már egy saját Mikulásom."

Kovács hisz abban, hogy gyermekek között lenni hálás feladat. "Bosszant a közöny, ahogy a sportoláshoz hozzáállnak már a legfelsőbb szinten. Bárhol megkérdezik, akár én is a gyerekektől, mi a legfontosabb az életben, szinte mindig az egészség a válasz. Akiken mindez múlik, tudják, de semmit sem tesznek érte. Most komolyan: nem vicc a heti két testnevelésóra az iskolában? Célom, hogy olyan akciókat szervezzek a gyerekeknek, amelyek során megismerkedhetnek a mozgás és a természet szépségeivel - vagyis a két fő csodával, amit a futás kínál az embereknek. A legközelebbi tervem a 2012-es olimpiához kapcsolódik: szeretnék kifutni Londonba gyerekekkel, egyfajta váltófutásban. De ehhez támogató kell, egy védnök, aki segít."