Tornyi: Nem vagyok megélhetési edző

Annak idején több magyar futballklubot is milliókra perelt, Kispesten fegyveres őr vigyázott rá a kispadon, a diósgyőri szurkolók azonban örömmel fogadták a visszatérését. Tornyi Barnabást nem érdekli, hogy mit gondolnak róla, szerinte Magyarországon kétmillió példát lehetne hozni arra, hogy becsapott emberek nem fordulnak a bírósághoz. Ő azonban nem ilyen.

- "Isten hozott", "Tornyi Barna, jó napot" - ilyen, és efféle üdvözlő szövegekkel köszöntötték a diósgyőri drukkerek. Mit szólt hozzá?
- Ezek amolyan régi mondókák, melyek közül az egyik régen úgy szólt, hogy "Tornyi Barna, jó napot, bajnok lesz a csapatod!", amelynek a végét most átköltöttek arra, hogy "csinálj nekünk csapatot!" Érdekes, hogy éppen 11 éve, január 4-én távoztam a Diósgyőrtől, s most ugyanezen a napon álltam munkába.

- A kettő között pedig milliókra perelte a klubot. Mi vezetett idáig?
- Volt két-három felelőtlen vezető, akiket talán nem is felelőtlennek kellene nevezni - jó lett volna, ha utánanéznek a rendőrségen, hogy mit csináltak. Az őszi szezon befejezésekor azt mondták, hogy kifizetik a játékosoknak a fél éves tartozást. Előbb mikulásra, majd karácsonyra, végül szilveszterre ígérték a kifizetést, amiből semmi nem lett. Január 4-én a harmadik helyen álló csapat tagjai nagykabátban kapták a hírt, hogy se telefon, se áram, se meleg víz nincsen, erre én bementem a vezetőkhöz, akik azt mondták nekem, hogy ez így is marad, mert nem tudnak fizetni, a szolgáltató pedig mindent kikapcsolt. "Barna, nem vagy te annyira hiú, hogy elmenj, a csapatot így is tovább tudod motiválni" - közölték velem, ami végül is ősszel - amikor 15-20 ezer ember járt a meccseinkre - még igaz volt, a tartozások ellenére tudtam tartani a tűzet a játékosokban.

- A Wikipédia, az internetes lexikon így ír önről: "Bár edzőként még igazán kiugró eredményt nem ért el, mégis rendre a középpontban volt perei miatt. Zalaegerszegről, Diósgyőrből és Kispestről is úgy jött el, hogy milliós kártérítési pert indított." Képesnek érzi magát arra, hogy megváltoztassa az önről kialakult képet?
- Ezt írják? Nem érdekel. Ha így minősítettek a szerkesztők, akkor - hogyan is fogalmazzak - megcsókolhatják a vadlovamat. Ez a tények elferdítése, de nem probléma. Nem az ellenségeimnek akarok megfelelni, sokkal jobban érdekel, hogy magamnak megfeleljek. Ha a Wikipédia akarja, hát tessék, csapjunk össze, megmutatom a szerződéseimet, de ennek se lenne sok értelme, megváltoztatnának pár mondatot - nem célom ez nekem. Tudom, hogy nem vagyok egy könnyű fickó, de nekem kevesebb bajom van önmagammal, mint másoknak velem. Elfogadtam, hogy nekem ezt dobta a gép, azt úgysem tudja senki, hogy milyen nehéz saját magammal élnem.

- Mi lehet az oka, hogy a legtöbb magyar klubtól nem tudott békében elválni? Tényleg csak annyi, hogy makacsul ragaszkodott a szerződésében foglaltakhoz?
- Én nem ragaszkodtam semmihez. Nem vagyok megélhetési edző, és nem tudnak megzsarolni. "Ha elmész, akkor olyanokat fogok mondani rólad, hogy...", hát mondjál, rúgjál ki, nem érdekel. Engem nem tudnak megfogni. A ZTE-nél egy máig vállalható levél megírása után távoztam; benne volt például, hogy a műanyag labdákat cseréljük bőrlabdákra, erre az elnök azt mondta - vagy ő marad, vagy én. A beszámolóm az elnökségen átment, mégsem maradhattam.

- Tényleg műanyag volt a labda?
- Az volt. Leellenőrizheti, Nagy Ferenc, aki most a klub elnöke, fent volt a lakásomon, és azt mondta a levelemre, hogy elmegy, tényleg olyat kérek csak benne, ami az eredményes szereplést segítené. Ebből most le lehet vonni csak azt, hogy "na, Tornyit a Zalaegerszegtől is kirúgták", pedig eredményesek, másodikak voltunk, a nézők jöttek a meccseinkre, otthon gólt sem kaptunk.

- A szurkolói fenyegetésekhez mit szól?
- Azt kell megélnem, amit a sors nekem kiszabott. Magyarországon kétmillió példát fel lehetne hozni, hogy az ember, akit becsapnak és nem hagynak dolgozni, nem fordul bírósághoz. Hát én nem vagyok ilyen.

- Kispesten nem félt?
- Nem féltem, de nem azért, mert fegyveres őr állt mellettem. Ott állt a kispad mellett, én közben néztem a meccset, és nem gondoltam arra, hogy "Úristen, elmegyek innen és visszavonulok". Én az ilyen szituációban vagyok nyugodt, és tükörbe tudok nézni. Nem érdekel, hogy mások miképp látnak engem, mert nem azt az életet látják, amit én megélek. Erkölcsösnek tartom magam, és megvan a belső békém.

"Ott kellett hagynom életem fő művét"

"Elég nagy vagyok már ahhoz, hogy egyes embereket kikerüljek, és ne azonosuljak azzal, amiről sugárzik, hogy rossz vagy esetenként bűn. Mondok egy példát. Helyszín: Diósgyőr. Átvettem egy másodosztályú csapatot, feljutottunk, az élvonalban a harmadik helyen voltunk, 20-25 ezer ember jött ki a meccseinkre. Szóvá tettem, hogy valaki lopja a pénzt - fel kellett mondanom. Most, négy évvel később valószínű, hogy két-három vezető börtönbe kell, hogy vonuljon. Kérdésem: ugye nem lett volna balhé, ha beszállok közéjük? Alternatíva 1: cinkosok közt bűnös-e, aki hallgat? 2.: Ott kellett hagynom életem fő művét. Akkor balhés voltam? Vagy netán tisztánlátó?" - mondta Tornyi 2003-ban az [origo]-nak.

- Katarban - a nyilatkozatai alapján - jól érezte magát. Miért jött mégis haza?
- Megdobbant a szívem, amikor meghallottam a Diósgyőr hívó szavát, bát tudtam, hogy biztos megint egy őrült feladatra vállalkozom, elég csak megemlíteni Tatabányát és Siófokot. Magam sem tudom, miért nem maradok a fenekemen, a komfortban, de ha egy ember ambicionálja magát, akkor ezt választja.

- Figyelte a magyar focit? Büszke volt például arra, hogy a Loki bejutott a BL-be?
- Már csak azért is, mert Debrecenben éltem gyermekként, és Herczeg Bandival korábban együtt dolgoztunk az olimpiai válogatottnál, minden BL-meccs előtt és után beszéltünk. Katarban összegyűltünk a magyar sportszeretőkkel, együtt néztük a BL- és a válogatott mérkőzéseket, fogadásokat kötöttünk, ünnepeltük a jó eredményeket, a vereségek után együtt szomorkodtunk. Nagyszerű élmény egy ilyet külföldön magyarként átélni.

- Nem marasztalták?
- Marasztaltak, de végül egy kilépő vízummal jöttem el, azaz bármikor visszamehetek a szaktanácsadói pozícióba, örömmel várnak. Nem is kellett elszámolnom, mert fizetés nélküli szabadságon vagyok.

Tizenegy év után lett újra a Diósgyőr edzője

- Aczél Zoltán szerint felháborító, hogy edzetlennek nevezte a DVTK játékosait. Mit gondol erről?
- Azt, hogy a Nemzeti Sport újságírójának érdeke volt kifordítania a szavaimat. Nem felejtem el, hogy az újság tudósítója aljas volt velem, és bosszút akart állni. Nem mondom, hogy spongyát rá, és nem fogom elhallgatni, hogy mit gondolok. Az ő bosszúja már megjelent az újságban, miközben nekem, amikor a keret edzettségi állapotáról beszéltem, Aczél Zoli eszembe sem jutott, hiszen másfél hónapja nem is edzette a játékosokat, s közben bejglit, sült malacot, toros káposztát ettek a focisták. Ez így bulvár, így tudják eladni az újságot, ami engem aztán különösebben nem érdekel.

- Az viszont gondolom érdekli, hogy a Diósgyőr bennmaradjon. Mondhatjuk, hogy csak a kétpontos hátrány ledolgozása a cél, s ha ez sikerül, akkor mindenki boldog lesz?
- Nem tudom, a boldogságot ki hogyan méri, én úgy, ha mindegyik meccset megnyerjük, megtartom a feleségemet, örül a család, a szurkolók pedig jól érzik magukat a meccseinket. Az egyik fontos részfeladat az, hogy a vonalat alattunk húzzák meg a tabellán. Ha ez így lesz, akkor jó, bár nehézségeink biztosan lesznek.

- Február 20-án a lehető legnehezebb meccsel debütál. Verhető idegenben a Debrecen?
- Fogalmam sincs, még nem tudom, milyen minőségű a játékosállományunk, a Debrecen viszont erős, hiszen második a bajnokságban.

- Sokat megélt edzőként mit gondol a magyarországi bundaügyről? Pályafutása során találkozott megvesztegetéssel bármilyen formában?
- Edzőként soha fel sem merült bennem, hogy valamelyik játékosom a csapat ellen játszik, nem láttam semmi gyanúsat, és nem vettem észre bundára utaló jeleket. Viszont azt szeretném, hogy aki részt vett benne, az kerüljön rács mögé. Nem eltiltás kell, nem felfüggesztett büntetés, de nem is konditermes börtön. A büntetés nem a magyar focinak, hanem a magyar társadalomnak szolgálná a javát.