Kijuttattuk az Eb-re a Koeman-csapatot

A magyar labdarúgó-válogatott tíz mérkőzésen szerzett húsz pontjával Hollandia mögött a második helyen végez az Európa-bajnoki selejtezők E csoportjában, így pótselejtezőt játszhat Dánia ellen, amelyen 3-2-es összesítéssel kiharcolja a továbbjutást. Az [origo] is beszállt a selejtezőcsoportok sorsolását követő össznépi találgatásba, lejátszottuk, hogyan juthat ki az Eb-re Erwin Koeman csapata.

San Marino: Tökéletes ellenfél a hatodik kalapból, hiszen mennyivel jobb egy mediterrán országba utazni, mint például Azerbajdzsánba, ahol még hírből sem ismerik a Formula-1-et, nem úgy, mint a miniállamban.

Európa legrosszabb csapata, amely a FIFA-világranglistán is csak az Anguilla, Montserrat, Amerikai Szamoa, Pápua Új-Guinea négyest előzi meg, talán még az NB I-es ligaválogatottnak sem okozna gondot, úgyhogy hat pontot máris betehetünk a zsákba, bár Gera Zoltánt megérné visszahívni a válogatotthoz, a 2002-es Eb-selejtezőn is az ő triplájával lett a szenvedésből népünnepély.

A San Marino elleni meccseken leginkább azt várjuk izgatottan, Koeman kapitány meghúzza-e a váratlant, és legalább hazai pályán nekimegyünk-e a szentségtörésnek számító két csatárral a várhatóan bunkerfocira berendezkedő ellenfélnek.

2003-ban szép gólokkal vertük 5-0-ra San Marinót:

Moldova: Bár Várhidi Péter a Sport 1-en azt jósolta, a moldávokat oda-vissza leverjük, az egykori kapitány elegánsan átlépett azon a nem elhanyagolható tényen, hogy 2007-ben éppen ő ült a kispadon, amikor Moldova gurított egy hármast a magyar válogatottnak. Igaz, azóta egyetlen moldáv játékosért sem fizettek eurótízmilliókat, de Moldova pontosan olyan ellenfél, amelytől a magyar csapat tagjait kirázza a hideg: ütnek, vágnak, rúgnak, harapnak, végigbrusztolják a meccset, és a labda sem zavarja őket annyira.

Priskin-gól Moldova ellen 2007-ből:

Nagyjából hasonló forgatókönyvre számíthatunk, mint a legutóbbi vb-selejtezőkön Albánia ellen, vagyis itthon szenvedve nyerünk két góllal, idegenben annyival könnyebb dolgunk lesz, hogy a moldávok azt hiszik, bedarálnak minket, de a kelleténél szellősebb védelmet Torghelle megbünteti, az utolsó tíz percben pedig Koman szabadrúgásgóllal ad igazat az őt már hosszú ideje a felnőttválogatottba követelő tömegnek. Moldova kipipálva, bevéshetünk újabb hat pontot.

Finnország: A finn foci hallatán valószínűleg mindenkinek az 1997-es öngól ugrik be, amikor Horváth Ferenc gatyaféken csúszva ünnepelt, holott az utolsó négy játékos közül, aki labdához ért, egy sem volt magyar, de a pótselejtezőt érő kabaré mellett a hazai meccsen is besegítettek nekünk a nyelvrokonok, akkor az egyik védő adott fejjel gólpasszt Orosz Ferencnek.

Orosz győztes gólja finn segítséggel:

A finneket már hokiban is sikerült legyőznünk, úgyhogy fociban végképp nincs mitől félni, főleg, hogy odafönn még mindig olyan öreg harcosokra esküsznek, mint Litmanen és Hyypiä, bár utóbbi 36 évesen is tanár a Bundesligában, de ez sokkal inkább a német bajnokság kritikája, mint az ő érdeme. Arra azért így sem számíthatunk, hogy egy laza ötössel végképp elvesszük a finnek kedvét a futballtól, főleg, hogy a vb-selejtezőkön a nálunk hangyányit acélosabb németek ellen veretlenek maradtak, de ez az a selejtezősorozat lesz, ahol mindenkit hanyatt kell dönteni hazai pályán, és a hollandokat leszámítva erre valós esélyt is látunk.

Annak ellenére, hogy ha a hazai meccs felvetelét a Csillag börtönben végtelenített szalagon vetítenének, meg lehetne szüntetni az életfogytiglant, a Puskásban kibrusztolt 1-0-s győzelem gyorsan elcsitítja a fanyalgókat, idegenben pedig jó lesz az iksz, hidegben senki nem szeret focizni, még akkor sem, ha válogatott mez van rajta. Különben se legyünk telhetetlenek, négy pont igenis jó teljesítmény, főleg egy olyan csapat ellen, amelyről mindig mindenhol elmondják, hogy nem fekszik nekünk a stílusa.

Svédország: Tegye fel a kezét, aki nem unja halálosan, hogy a svédeket mindig megkapjuk! Persze nyilván senkit nem zavarna, hogy hozzánknőttek, ha minimális sikerélményünk lenne ellenük, de a színtelen-szagtalan skandináv erőfocira jó ideje nincs meg a magyar ellenszer. Nagyot dobna az esélyeinken, ha Ibrahimovic tartaná magát mostani álláspontjához, és jegelné a válogatottat, épp elégszer szúrt már ki velünk, elég a Matthäus által csak "fucking goal"-nak" aposztrofált 2005-ös bombáját, illetve a tavaly őszi last minute-akcióját említeni.

Dzsudzsákék lerázzák magukról a svéd átkot

Amíg mi csak legyintünk a svédek hallatán, ABBA-országban nagy a mellény, ha az egymás elleni meccsek kerülnek szóba, éppen ezért hazai pályán muszáj lesz megcsapni őket, Dzsudzsák góljára ugyan válaszol Elmander, de a csereként beállt Németh Krisztián beadásába Mellberg ügyetlenül kapar bele, a 2-1-es győzelemmel sikerül végre lezárni azt az átkot, miszerint válogatottunk nem nyerhet nagycsapat ellen.

Idegenben rámegyünk a célfutballra, öt védő, három szűrő, plusz Dzsudzsák és Rudolf alkotja a kezdőt, sikerül is helyzet nélkül lehozni a meccset, a svédek viszont hiába rúgnak 22 szögletet, Király mackóalsójában minden lövés elakad, úgyhogy büszkén mondhatjuk, a Koeman-csapatnak a stockholmi kirándulás után sem kell búcsúznia reményeitől, sőt, a négy megszerzett ponttal helyzetbe hozta magát.

Hollandia: Erre még az ínyencek is csettintenének, itt van egy válogatott, amelynek holland kapitánya van, és erre összekerül Hollandiával az Eb-selejtezőkön, nahát, még ilyet! Hátradőlünk a fotelben, és már el is képzeljük, amint a hollandoknak eszébe jut, hogy játszik a bajnokságukban egy Zuzák nevű magyar srác, és ráadásul egy 1988-as Eb-hős irányítja a riválist, erre annyira szentimentális hangulatba kerülnek, hogy elfelejtenek elverni minket.

A napilapok szerint Koeman pikáns meccsekre készülhet szülőhazája ellen

Ne legyenek illuzióink, Erwin Koemannak valóban volt egy veszélyes csukafejese a szovjetek elleni 1988-as Eb-döntőben, de abból a csapatból sokkal előbb jut az átlagszurkoló eszébe Van Basten, Gullit, Rijkaard, sőt még Koeman öccse, Ronald is, és Dzsudzsák hiába sztár itthon, Bert van Marwijk, a hollandok vezére egyetlen magyar focistát sem tudott megnevezni újságírói kérdésre (igaz, ez lehet Van Marwijk szegénységi bizonyítványa is).

Szóval bajos lenne abban bízni, hogy a hollandok kiengednek, a vb-selejezőkön sem tették, mind a nyolc meccsüket behúzták, de nekünk az még jól is jöhet, ha a többieket is pont nélkül hagyják. Egy Robbent, Sneijdert, Kuytöt, Van Persie-t, Van der Vaartot felvonultató csapat még túl nagy falat a magyar válogatottnak, itthon egy szoros vereséggel kénytelenek vagyunk beérni, idegenben viszont papírformának mondható a háromgólos zakó.

Pótselejtező Dánia ellen: Szomorkodni persze nem kell, bár a megszerzett húsz pont kevés, hogy egyből kijussunk, de a pótselejtezőn a jól ismert dánokat sorsolták mellénk, velük lett teljes az északi kollekció. Mivel a magyar válogatott számított alacsonyabban rangsorolt csapatnak, így hazai pályán kezdődött a párharc, és Huszti büntetőjével, valamint Juhász fejesével két góllal mentünk félidőben, Bendtner azonban szépíteni tudott, így soványnak tűnt az előny a koppenhágai túra előtt.

Koeman azonban megvillantotta pedagógiai érzékét, a dán fővárosról rossz emlékekkel bíró Gerát rehabilitálta, a válogatott fekete báránya pedig egy Priskinnek adott gólpasszal köszönte meg a lehetőséget. Így aztán hiába egyenlített gyorsan Sören Larsen, az utolsó félórában tíz emberrel védekező magyar csapat kihúzta 1-1-gyel, és 3-2-es összesítéssel jutott ki a 2012-es Európa-bajnokságra.