Olimpiára mennének a rúdtáncosok

Megirigyelve a vancouveri olimpikonok népszerűségét, a rúdtáncosok is szeretnének ott lenni az ötkarikás játékokon, lehetőleg már 2016-ban. Sorra alakulnak a nemzeti szövetségek, egyre több a sportoló, már csak a NOB ellenállását kell leküzdeni, amely inkább ritkítja a sportágak számát, mintsem növelné azt.

"Heti öt nap, napi öt óra edzés, így készül egy-egy nagy versenyre a rúdtánc aktuális világbajnoka, a japán Szato Mai. Bár a saját sportágában már megnyerte a legrangosabb versenyt, ő többről álmodik: olimpiai bajnok szeretne lenni rúdtáncosként" - írja a brit Independent című napilap.

Ehhez az első lépést már meg is tették a sportág képviselői. Egyre több nemzeti rúdtánc-szövetség alakul, és egyre szélesedik a sportolók bázisa, mindkét feltétel ugyanis elengedhetetlen az olimpiai programba történő felvételhez.

A világbajnokkal egy véleményen van a nemzetközi szövetség alapítója, Ania Przeplaszko is. "Eljön majd a nap, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai valóban sportként tekintenek majd a rúdtáncra. A NOB kénytelen lesz elismerni annak a rengeteg embernek a jogos igényét, aki már ma is rúdtánccal foglalkozik. Megcélozzuk 2012-t" - jelentette ki határozottan Przeplaszko.

Előbb a londoni olimpián bemutató sportágként szeretne megjelenni a rúdtánc, hogy aztán négy évvel később Rio de Janeiróban már az olimpiai család teljes jogú tagjaként lépjen a közönség elé. A NOB azonban egyelőre nem sok hajlandóságot mutat új sportágak felvételére, sőt inkább karcsúsítani igyekszik a programot.

Így került ki legutóbb a rúdtáncnál azért népszerűbbnek tűnő baseball és softball a programból, 1992 óta pedig már bemutató sportágak sincsenek, így a rúdtánc nem kaphatja meg azt a lehetőséget, publicitást, mint annak idején a cselgáncs vagy a tékvandó.

Bár akadnak kivételek, ilyen volt Pekingben egy ősi kínai harcművészet, a wu-shu szereplése. És vannak sportok, például a curling, amelyekre - mondják a rúdtánc pártfogói - a játékokat leszámítva a kutya sem kíváncsi, az olimpiai közvetítések során azonban százmilliók ülnek miatta a képernyők elé.

A 2012-es olimpiát rendező Londonnak máris erős lobbival kell szembenéznie. KT Coates, brit versenyző szerint a szigetországi sportolók már nem érik be holmi hiú reményekkel. "Úgy érezzük, itt az ideje, hogy a rúdfitneszt, mint komoly, profi sportágat ismerjék el végre. Ennek a legjobb módja megjelenni a londoni olimpián."

Coates a közösség elvárásait egy petícióval igyekszik nyomatékosítani, melyet már négyezren írtak alá.

A finn rúdtáncos, Lina Laatikainen a snowboardhoz és a gördeszkához hasonlítja, melyek mára elismert sportágak, miközben megőrizték eredeti, kívülálló mivoltukat. "Eljutni az olimpiára, nagyszerű lenne" - mondja Laatikainen. "Szerintem a rúdtánc ma sok nő számára olyan, mint egykor a gördeszkázás volt a férfiaknak. Jó úton járunk, hogy népszerű sportág legyen."

Vannak azonban olyanok is, akik a hirtelen jött népszerűségtől a sportág létét éreznék veszélyben, mondván, könnyű préda lenne a kiöregedett, vagy a maguk sportágában nem elég sikeres tornászok, esetleg a szakmájukra ráunt légtornászok számára. Az amerikai Wendy Traskos határozottan ellenzi az olimpiai szereplést, szerinte még nem ez az elsődleges cél a rúdtáncosok előtt.