Új-Zéland: akiktől a maximum is kevés lesz

Két csapat van csak a vb-n, amelyik a FIFA rangsorában Új-Zéland mögött van, a házigazda Dél-Afrika és a Koreai NDK. A tiszta fehér szerelése miatt All White-nak hívott csapat végre megszabadult Ausztrália nyomasztó árnyékától, így csak az óceániai szigetvilágban kellett rendet vágnia, hogy aztán interkontinentális selejtezőben nagy taktikai csata után a lehető legkisebb különbséggel felülmúlja Bahreint. Huszonnyolc év szünet után ez lesz a második fellépésük világbajnokságon, a továbbjutásra való esélyük gyakorlatilag egyenlő a nullával. 

Miért érdemes szurkolni nekik?

A kiscsapatok mindig szimpatikusak, és Új-Zéland abszolút esélytelen. Aki vonzódik az irrealitásokhoz, az keresve sem találhat magának jobb csapatot. Jellemző rájuk, hogy sohasem adják fel a küzdelmet, és ha a tiszta feketében játszó rögbiseiket meg tudtuk szeretni, akkor a tiszta fehérben játszó focistáik is kivívhatják a rokonszenvünket. Gyűrűk Ura-fanatikusok szintén érezhetnek némi kötődést, hiszen Peter Jackson filmtrilógiáját az ország egzotikus tájain forgatták.

Hogyan lehet legyőzni őket?

A középhátvédek remekül fejelnek, ráadásul elképzelhető, hogy a csapat öt hátvéddel játszik majd, vagyis inkább a kényszerítők, gyors lefordulások, illetve az átlövések, egyéni akciók vezethetnek eredményre ellenük.

Mit várunk tőlük?

Rengeteg ütközést, a labda útjába való bevetődést, becsúszást. Nagyon kevés lapos passzt, annál több felívelést a csatárok irányába. És ha szerencsénk van, akkor a focisták rögbis társaik után a maori harci táncot, a hakát is bemutatják.

Kire figyelünk?

A Bahrein elleni pótselejtező hősének, Mark Pastonnak valószínűleg a vébén is sok dolga lesz, és a jelenleg hazájában, a Wellington Phoenixben védő kapus néhány bravúrral ismét kiharcolhat magának egy európai szerződést - korábban nem sok sikerélménye volt Angliában és Skóciában.

A gyenge pont

Fizikálisan az egyik legjobb csapat lesz az új-zélandi a vébén, a középpályáról azonban szinte teljesen hiányzik a kreativitás. Az utolsó pillanatban honosított játékosoknak nem volt sok idejük a beilleszkedésre, az otthon szereplők pedig nem szokhattak hozzá a világbajnoki színvonalhoz - sem játékban, sem mentálisan.

Róluk mondták

"Az új-zélandiak ellen nagyon nehéz játszani, mindig képességeik maximumát nyújtják. Fizikálisan rendkívül erősek, a levegőben szinte verhetetlenek" - mondta a mexikói szövetségi kapitány, Javier Aguirre a két csapat márciusi barátságos mérkőzése után.

30/50

Kapusok: 6/10
A tavalyi Konföderációs Kupán még Glenn Moss volt az első számú választás, azonban őt a Fidzsi-szigetek elleni (tét nélküli) selejtezőn kiállították, és négy mérkőzésre szóló eltiltást kapott. Helyettese, Mark Paston Bahrein ellen remekelt, és így a vébén övé lesz az egyes számú mez, a harmadik találkozón azonban alighanem Moss véd majd - egyfajta jutalomként.

Védelem: 7/10
A válogatott az utolsó pillanatban két olyan hátvédet is honosított, akik minden bizonnyal kezdők lesznek Dél-Afrikában. A jobbhátvéd Winston Reid Dániában, a balbekk Tommy Smith Angliában játszik, és a két rutinos középső védővel, Ryan Nelsennel és Ivan Vicelichcsel kiegészülve egy rendkívül nehezen feltörhető védelmet alkothatnak.

Középpálya: 5/10
Kétségtelenül ez a csapatrész a leggyengébb pont, a keretben két olyan játékos is van, akinek jelenleg nincs klubja, közülük Simon Elliott alapember a válogatottban. Védekező középpályásból, labdaszerzőből nincsen hiány, és az biztos, hogy a játékosok az utolsó pillanatig küzdeni fognak, de váratlan, fineszes megoldást egyedül Jeremy Brockie-től lehet várni.

Csatársor: 6/10
A csapatnak három, közel azonos képességű és testfelépítésű támadója van: Chris Killen, Shane Smeltz és Rory Fallen egyaránt rendkívül erőszakosak, kiválóan fejelnek, de a cselezés nem az erősségük. A szövetségi kapitány alighanem a pillanatnyi forma alapján dönt majd, de nagy különbséget nem jelent, hogy melyikük játszik.

Szövetségi kapitány: 6/10
Ricki Herbert szinte egy személyben az új-zélandi labdarúgás. Játékosként ott volt az 1982-as világbajnokságon szerepelt csapatban, és 2005-ben vette át a válogatott irányítását, vagyis jókor volt jó helyen ahhoz, hogy kivezesse a gárdát a vébére. Elsősorban remek motivátor, bár a Bahrein elleni pótselejtezőn taktikailag is meglepte az ellenfelet.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A válogatott éveken keresztül a klasszikus 4-4-2-es felállásban futballozott, azonban Bahrein ellen némileg váratlanul váltott az ötvédős játékrendszerre. A húzás bejött, és figyelembe véve a keret képességeit, illetve az ellenfeleket a vébén, Herbertnek megint jól jöhet ez az ultradefenzív felállás.

Nem csak a szépre emlékezünk

Az új-zélandi válogatottnak egészen mostanáig nagyon nehéz helyzete volt a selejtezők során, hiszen az óceániai térségben egyértelműen Ausztrália volt a legjobb, arról nem is beszélve, hogy Óceániából csak pótselejtezőn keresztül lehetett kijutni a tornára. Ennek megfelelően a csapat általában már az első körben elbukott - az egyetlen kivételt az 1982-es torna jelentette, amikor Ausztrália hazai legyőzése után az ázsiai selejtezőt is sikerrel vette a csapat. A vébén aztán mindhárom mérkőzését elveszítette, de így is ez volt az ország labdarúgásának a legjobb eredménye - egészen mostanáig.

Felejthetetlen pillanatuk

Az első világbajnoki fellépésükön igen csak megilletődötten kezdtek, Skócia bő fél óra alatt háromgólos előnyhöz jutott. A folytatásban azonban összekapta magát Új-Zéland, és alaposan ráijesztett a skótokra. A második félidő elején egy védelmi hibát követően Steve Sumner szépített, majd nem sokkal később Steve Wooddin egy remek kiugratás után tovább csökkentette a különbséget. A skótok a folytatásban ugyan két gólt is szereztek, és magabiztossá tették győzelmüket, de Új-Zéland büszke lehetett labdarúgóira.

Mi lett volna, ha

Már az 1978-as vébé előtt is közel jártak ahhoz, hogy megelőzzék Ausztráliát az óceániai selejtezőben. Mivel a csoport harmadik résztvevőjét, Tahitit mindkétszer 6-0-ra verték, így jobb volt a gólkülönbségük, azaz a hazai találkozón csak nyerniük kellett volna Ausztrália ellen. Az auszik azonban kihúzták egy döntetlennel Wellingtonban, így ők kerültek be az ázsiai kvalifikációs csoportba, ahol aztán utolsó előttiek lettek.

Hasonló volt a helyzet az 1990-es torna előtt, azzal a különbséggel, hogy ekkor Izraelt is beosztották az óceániai selejtezőcsoportba. Az utolsó meccsükön az új-zélandiak az Izrael elleni győzelemmel megnyerték volna a csoportot, azonban hiába vezettek 2-1-re a második félidő közepén, a végeredmény 2-2 lett, így Izrael ment tovább, és szenvedett vereséget Kolumbiától az interkontinentális selejtezőn.

Út Dél-Afrikába

Ausztrália nagy szolgálatot tett az új-zélandiaknak azzal, hogy "átjelentkezett" az ázsiai szövetségbe, hiszen így megnyílt az út előttük. Óceániában nem is volt ellenfele az együttesnek, a csapat az első öt meccsét gond nélkül nyerte meg, így az utolsó összecsapáson, már biztos továbbjutóként a Fidzsi-szigetek elleni hazai vereségnek nem volt jelentősége. Ezt követte a Bahrein elleni pótselejtező: az első mérkőzésen idegenben az új-zélandiak hátát feltörte a háló, de kihúzták gól nélküli döntetlennel, a visszavágón pedig egy fejesgól meghozta a hőn áhított továbbjutást. Persze, ehhez az is kellett, hogy Mark Paston a második félidőben kivédjen egy tizenegyest.

Csoportellenfelek: Olaszország, Paraguay, Szlovákia.

www.global-soccer.eu