Hamis tízesek keltenek zavart a vébén

A világbajnokság taktikai szempontból nem hozott forradalmi változást, ám néhány érdekesebb részlettel azért gyarapította az edzői kelléktárat. Az egyik ilyen trend a támadó középpályások előretolása a csatársorba, amit az angol szakirodalom csak hamis tízesként emleget. Ilyen módszerrel okozott meglepetést az Özil-Klose, a Sneijder-Van Persie és az Okubo-Honda páros is.

Az árnyékék szerepköre az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált a nemzetközi fociban. Ez a poszt olyan csatárt jelöl, aki ugyan elöl helyezkedik, de gyakran visszalép a középpályára a labdákért, így egyfajta irányítói szerepkört is betölt. A klasszikus példa az árnyékékre a holland Dennis Bergkamp, aki kivételes játékintelligenciájának és technikai tudásának köszönhetően tökéletesen alkalmas volt erre a feladatra. Ezzel együtt szinte mindenki támadóként, nem pedig középpályásként tekintett rá, noha - főleg karrierje második felében - inkább az előkészítésben jeleskedett.

Hasonló szerepkörben futballozott egy időszakban Francesco Totti is az AS Romában, amiben az volt a különleges, hogy mellette nem volt a csapatban egy igazi csatár úgy, mint az Arsenalban Bergkamp mellett Thierry Henry.

Klose vissza, Özil előre

Manapság a fociban egyébként is egyre inkább elmosódnak a posztok, nehéz a tradicionális rendszerben értelmezni a csapatok összeállítását: nem véletlenül egyre gyakoribb, hogy a kezdő tizenegyet nem három (hátvédek-középpályások-csatárok), hanem négy részre bontva adják meg, a középpályán megkülönböztetve védekező és támadó játékosokat. A fent említett árnyékék (vagy ahogy az angol szakzsargon nevezi, false nine, azaz hamis kilences) gyakorlatilag csatárból vált támadó középpályássá, a dél-afrikai tornán viszont több csapat is alkalmazta a támadó középpályásból a játék során csatárnak fellépő futballistát, amit a hamis kilences mintájára hamis tízesnek neveznek.

A két feladatkör nem létezik a másik nélkül. A taktikai séma szerint előretolt ékként szereplő játékos vagy visszalép, vagy oldalra húzódik ki, és az általa üresen hagyott területre tör be a középpályáról a társa. Vegyük például a német válogatottat: Joachim Löw csapatának hadrendjét általában 4-2-3-1-ként szokás felírni, csatárposzton Miroslav Kloséval. Az ő feladata egyrészt az, hogy a szélső középpályásoktól érkező beadásokat értékesítse, de Klose több, mint egy klasszikus center. Állandó visszalépéseivel, oldalmozgásaival megnyitja a teret a középpályások előtt, akik közül Mesut Özil (aki elméletileg támadó középpályás) olyan gyakran lép előre, hogy gyakorlatilag csatárt játszik. A FIFA által az Ausztrália elleni csoportmeccsről készített diagram jól mutatja mindezt: az ábrán az egyes focistákat oda rajzolták be, ahol a statisztika szerint a legtöbb időt töltötték a pályán. Jól látható, hogy Özil szinte egy vonalban futballozik Kloséval.

Még Mourinho sem tudja az igazi posztot

Hasonló szisztémát alkalmazott a japán csapat is, amelyben Honda Kejszuke volt az előretolt ék - pedig ő elméletileg támadó középpályás. A japánok tulajdonképpen az első, Kamerun elleni csoportmeccsen leptek meg mindenkit azzal, hogy bár kezdő volt Okubo Josito, nem ő játszott csatárt, hanem Honda. A későbbi mérkőzésen mindez már nem volt olyan váratlan húzás, de ezzel együtt Honda egészen kiválóan oldotta meg ezt a feladatot, még ha ekkor már nem is a középpályáról indulva lépett előre, hanem kifejezetten előretolt éket játszott.

Wesley Sneijder viszont a dánok ellen, főleg a második félidőben, tökéletesen megmutatta, hogy mitől is más ez a poszt, mint a támadó középpályás vagy a klasszikus irányító. Hollandia elméletileg a németekhez hasonlóan 4-2-3-1-et játszik, Sneijder a középső támadó középpályás. Az első csoportmeccsen azonban Dánia ellen a második játékrészben gyakorlatilag második csatárt játszott Robin van Persie mellett, és onnan lépett vissza, magával húzva az ellenfél középhátvédjét.

Sneijder számára ez a szerepkör nem szokatlan, hiszen az Interben is gyakran ezt játszotta, olyannyira, hogy José Mourinho ki is jelentette: "Néha magam sem tudom, hogy Wesley középpályás-e vagy csatár". De anno hasonló pozícióban futballozott Kaká is az AC Milanban: elméletileg támadó középpályás volt, gyakorlatilag pedig csatárt játszott. Franco Baresi ezt így fogalmazta meg: "Ő egy második csatár, aki egy irányító mezében futballozik".

www.global-soccer.eu