Litmanent még ma is kísérti a nevetséges öngól

Bár már 39 éves, még mindig élvezet a játékát nézni Jari Litmanennek, aki a Lahti csapatkapitányaként 90 percet játszott vasárnap este az éllovas Helsinki ellen. Az egykori BL-győztes Ajax-kedvenc 1995-ben két meccsen négy gólt lőtt a Ferencvárosnak, ám nem ez jut elsőként eszébe a magyarokról, hanem az az 1997-es válogatott meccs, amelyen a finnek a magyarok ellen egy komikus öngóllal bukták el a vb-pótselejtező lehetőségét. A finn futball-legenda az [origo]-nak adott interjújában azt is elárulta, hogy Puskásék nagy hatással voltak rá, és még mindig nagyra tartja a magyar labdarúgást.

Nagyon kellett volna a bravúr, ám ezúttal nem jött össze, az FC Lahti a síugrósánc mellé épített saját stadionjában 1-0-ra kikapott vasárnap a HJK-tól, s míg a rivális hatpontosra növelte előnyét a tabella élén, addig Litmanenék ötpontos hátránnyal sereghajtók.

Nem csoda, hogy a százharmincnégyszeres finn válogatott játékos a találkozó után letört volt a vereség miatt, de a fáradtság is jól látszott rajta, harminckilenc évesen már nem olyan könnyű kilencven percig a pályán zakatolni. "Még bírom" - mondta az [origo]-nak a mérkőzés után, amivel nem arra gondolt, hogy a meccs után a helyi televíziók és újságok is hosszú időn át faggatták, mire aztán felénk tudott fordulni. "Húsz év alatt a foci is sokat változott, így én is teljesen más lettem" - töprengett el a finn futball legnagyobb játékosa, amikor azt kérdeztük tőle, hogy mi a különbség a tizenkilenc, a huszonkilenc és a harminckilenc éves Litmanen között.

Hoki helyett foci

Annak idején nem volt biztos, hogy futballista lesz, hiszen tehetséges jégkorongosnak tartották. "Finnországban ez természetes: télen jégkorongozunk, nyáron viszont focizunk. Ám én tizennégy évesen abbahagytam a hokit, és innentől csak a focira koncentráltam. Tizenhat évesen már a Lahti, akkori nevén a Reipas felnőttcsapatában játszottam, és nagy-nagy kitartással edzettem. Számomra viszont egyáltalán nem volt elég, hogy részt vegyek a kötelező edzéseken, annyira imádtam a labdarúgást, hogy a szabadidőmben is csak ezt gyakoroltam. Már ekkor nyilvánvaló volt a számomra, hogy csak a kemény munka visz előre" - mesélt az első futballéveiről.

Idén májusban csukafejesből szerzett pazar gólt a finn bajnokságban

Ettől kezdve meredeken ívelt felfelé a karrierje. Immáron tizenkilenc éve, hogy 1991-ben elvitte a vasárnap esti ellenfél, a fővárosi Helsinki, majd a MyPában eltöltött egy év és kupagyőzelem után a román Dinamo Bukarest szerette volna szerződtetni. Közben azonban az Ajax játékosmegfigyelője is szemet vetett a huszonegy éves támadóra, Litmanen számára pedig nem volt kérdéses, hogy igent mondjon a hollandok ajánlatára. Utólag egyértelmű, hogy tökéletes választás volt.

BL-győzelem, négy gól a Fradinak, szerencsétlen öngól

Első évében még nem tudott kilépni Dennis Bergkamp árnyékából, ám miután a holland az Interhez igazolt, Litmanen megkapta a tízes mezt, és egyhamar közönségkedvenc lett. Az 1993-94-es szezonban huszonhat góllal bajnoki címig vezette az Ajaxot, egy évvel később pedig megnyerte a Bajnokok Ligáját az amszterdamiakkal.

Egy évvel később, ha lehet, még jobban ment neki a BL-ben, kilenc találattal gólkirály lett, csapata ismét döntőbe jutott, és nem rajta múlt az újabb diadal, hiszen a fináléban betalált, ám a Juventus tizenegyesekkel elhódította a trófeát a címvédőtől.

Nem Litmanenen múlt a BL-címvédés

Az 1995-96-os BL-szezon a magyar szurkolók emlékezetében is mély nyomokat hagyott, hiszen a Ferencváros első magyar csapatként jutott be a csoportkörbe. Egy klub volt csak, amellyel nem tudott mit kezdeni a Fradi, hisz míg a Real Madrid ellen egy, a Grasshoppers ellen pedig négy pontot szerzett, addig az Ajax otthon 4-0-ra, idegenben pedig 5-1-re legyőzte a zöld-fehéreket. Litmanen nem kímélte a magyarokat, a két meccsen összesen négy gólt rúgott a Fradinak, ám mégsem ez ugrott be neki elsőként, amikor Magyarországról kérdeztük.

"Jól emlékszem a magyarok elleni BL-meccsünkre, és arra is, hogy magyar volt az erőnléti edzőnk Jámbor László személyében. Nagyon kedvelem Magyarországot, de az első, ami eszembe jut, az az 1997-es finn-magyar válogatott meccs" - mondta nevetve, majd felelevenítettük azt a tizenhárom évvel ezelőtti magyar gólt, amelyet sok rajongó a múlt század legszerencsétlenebb találatának tart (a finnek ezzel kiestek, a magyaroknak pedig volt szerencséjük a szerbekkel pótselejtezni, és 12-1-es összesítéssel búcsút inteni az vb-nek).

"Puskásék modern focija megváltoztatta a labdarúgás világát"

Ezek után már nem is kellett a magyar fociról kérdeznünk Litmanent, magától sorolta az élményeit. "Már egészen fiatalon olvastam a magyar futballról, és a tévében is több olyan összeállítást láttam róla, amely egyaránt nagy hatással volt rám. Puskásék egy olyan modern focit játszottak, amely megváltoztatta a labdarúgás világát. Az ötvenes-hatvanas években nagyon jó volt a magyar labdarúgás, de később, az 1982-86 közötti időszakban is sikeres volt a csapat. Nagy múlttal rendelkezik az önök labdarúgása!"

Bár Litmanen is jól tudja, hogy ezt követően mélyrepülésbe kezdett a magyar foci, a véleménye mégsem változott drasztikusan. "Annak ellenére, hogy a kilencvenes években, majd az új évezredben nem ért el kiemelkedő eredményeket, Magyarországot továbbra is jelentős futballnemzetnek tartom" - jelentette ki.

A vasárnapi bajnoki után fáradtan, ám készségesen nyilatkozott az [origo]-nak

A fantasztikus ajaxos évek után újabb nagycsapatokban megfordult, 1999 és 2001 között a Barcelonában, majd egy évig a Liverpoolban is szerepelt, hogy aztán 2002-ben ismét az Ajaxban folytassa. Bár képességei alapján sikeres lehetett volna az angol és a spanyol csapatban is, ekkor (beleértve az Ajaxot is) öt év alatt mindössze hatvanhét mérkőzésen szerepelt, és csak tizenhárom gólt szerzett. A jobb teljesítményben elsősorban a sérülékenysége gátolta, amiről még akkor sem tudott megfeledkezni, amikor arról kérdeztük, hogy ki volt a legjobb játékos, akivel valaha egy csapatban focizott.

"Huszonöt év alatt hat országban is megfordultam, több száz fantasztikus játékossal találkoztam, egyszerűen képtelenség lenne akár csak néhányat kiemelni közülük, egy hosszú listával pedig inkább nem is fárasztanék senkit. A világsztárokon kívül azonban sajnos közeli viszonyba kerültem sok orvossal és fizioterapeutával is, annyiszor bajlódtam sérülésekkel."

Arra viszont szívesen vállalkozott, hogy megnevezze jelenlegi kedvenceit: "Elsősorban Lionel Messi, Cristiano Ronaldo, Wayne Rooney és Arjen Robben játékát szeretem, de folytathatnám a sort, mert nagyon sok labdarúgónak tetszik a játéka."

A fiainak nem javasolja a futballt

Harminchárom évesen, 2004-ben egy röpke év közi szezonra visszatért a Lahtiba (Finnországban a zord tél miatt tavasztól őszig tart a bajnokság), utána kipróbálta magát a német Rostockban és a svéd Malmőben is, majd a korábbi finn szövetségi kapitány, Roy Hodgson a Fulhamhez csábította, ahol sérülése miatt egyetlen mérkőzésen sem léphetett pályára.

2008-ban végleg hazatért a Lahtiba, ahol veterán játékosként is vezéregyéniségnek számít, ahogyan egy finn fórumozó írta róla: "Harminckilenc évesen is ő a legjobb finn labdarúgó. Sajnos." A kritika persze nem a Finnországban roppant népszerű Litmanennek, hanem az egy helyben topogó finn labdarúgásnak szól, amely egyetlen, nemzetközileg elismert játékost sem tudott kinevelni, és a válogatott is régóta képtelen jelentős eredményt elérni. A 2012-es Eb-selejtezőkön épp a magyarok elleni csoportban tehet kísérletet az előrelépésre, Litmanen azonban a közelgő selejtezőkről nem akart nyilatkozni.

Litmanen-gólok minden mennyiségben

Akik abban bíznak, hogy a futballcsaládban felnőtt (az apja és az anyja is első osztályú labdarúgó volt) Litmanen fiai oldhatják meg a finn foci problémáit, azoknak csalódniuk kell: "Remélem, hogy a fiaim nem választják ezt a pályát, de természetesen ők maguk dönthetik majd el, hogy mit akarnak csinálni" - mondta a középpályás, akinek az észt feleségétől két fia született.

S hogy meddig lesz ott a pályán? "Minden évben átgondolom, hogy folytassam-e vagy sem. A döntés mindig nehéz, de láthatja, még mindig itt vagyok!"

Juha Pál - Routo Zsuzsanna