"A 16 éves ember nem gyerek már" - NDK-sportvezető a doppingolásról

Óriási vihart kavart Németországban Thomas Köhler új könyve, amelyben egy korábbi NDK-sportvezető - éppen húsz évvel a két német állam egyesülése után - első ízben ismerte be, hogy a keletnémet versenysportban bevett dolog volt a doppingolás. A Német Torna- és Sportszövetség (DTSB) egykori elnökhelyettese szerint a tiltott szerek adagolása mindenkor a sportolók tudtával történt, ám a vádakat számos olimpiai bajnok visszautasította.

• Szakállas világcsúcsok - máig kísért az NDK-s sportpolitika

Köhler könyve nem véletlenül kapta "Az érem két oldala" (Zwei Seiten der Medaille) címet, a korábban sportolók, sportorvosok által már elismert tényt ezúttal a történelem során először egy egykori sportfunkcionárius ismerte el. "Ha azt akartuk, hogy az NDK továbbra is sikerrel szerepeljen a nemzetközi sportéletben, akkor nem volt más választásunk, mint engedélyezni a doppingszerek használatát" - írja a szerző.

A kétszeres olimpiai bajnok szánkós (Köhler 1964-ben és 1968-ban nyert aranyérmet) szerint a doppingolás már tinédzserkortól elkezdődött, de komoly orvosi felügyelet mellett.

Doppingolás tizenhat éves kortól

A Német Torna- és Sportszövetség (DTSB) egykori elnökhelyettese szerint a tiltott szerek adagolása mindenkor a sportolók tudtával történt. "Amikor a sportolók tizenhat éves koruktól kezdve bekerültek a rendszerbe, az első és legfontosabb dolog az volt, hogy stabilizáljuk biológiai érettségüket. Maga a tervezett dopping általában felnőtt koruktól kezdődött, de voltak kivételek, mint például úszásban, ahogy az optimális életkor alacsonyabb volt, így fiatalon megkezdődött a kísérlet."

Az NDK elvben elítélte a gyermekek doppingolását, Köhler szerint ezt be is tartották, hiszen egy "tizenhat éves ember nem gyerek már, csak fiatal."

Köhler szerint ez a csalás kellett ahhoz, hogy az NDK megtarthassa vezető pozícióját nemzetközi szinten. "Így fordulhatott elő, hogy olyan sportolók kerültek a legjobbak közé pillanatok alatt, akik mögött alig pár évnyi versenyzés volt."

Az állami doppingprogramnak ("Staatsplan 14.25") közel tízezer sportoló vált részesévé, a Stasi folyamatosan felügyelte, hogy a legjobbak használják-e a Turinabol nevű anabolikus szteroidot, amelynek segítségével óriási izomnövekedést értek el, ennek nagy hasznát vették úszásban, atlétikában és kerékpározásban. A doppingolás sikerét tökéletesen alátámasztja, hogy a 16 milliós ország tizenegy téli és nyári olimpián összesen 519 érmet nyert, közte 192 aranyat.

Nemcsak az sportolhatott, aki doppingolt

A nagyszabású doppingolásra évekkel később, az utóhatások megjelenésével derült fény először: az áldozatok nemváltozáson estek át, nemzőképtelenné váltak, sokan rákbetegségben szenvedtek, s haltak meg. Ezzel ellent mond Köhler állítása, aki szerint a kiválasztott szerek adagolása "szakszerűen és orvosilag ellenőrzött módon" történt. Közel kilencven sportorvos felügyelte a sportolók egészségét folyamatosan, így Köhler vitatja azt is, hogy a szteroidok orvosilag felügyelt használatától bármilyen betegségben szenvedtek volna a sportolók, hogy azok bármilyen rossz hatásokat váltottak volna ki a későbbiekben.

"Az kétségtelen, hogy nem vettünk figyelembe mindent lehetőséget, több kockázati tényezőt alábecsültünk. Például azt, hogy azon sportolók, akik nem tartoztak az ellenőrzésünk alá, felelőtlenül használták és túlzásba vitték a szteroidok bevitelét, s a siker érdekében túlzásokba estek."

Köhler visszautasította azokat a vádakat, hogy csak az lehetett élsportoló, aki doppingolt. "Ez hazugság, aki visszautasította a doppingszerek használatát, nem került ki automatikusan a csapatból. Példaként hozta a szánkósport világából az olimpiai és világbajnok Margit Schumann, az Európa-bajnok, olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Ute Rührold, illetve a vb-3., Eb-2. Eva-Maria Wernicke nevét.

A hetven éves egykori sportvezető szerint felháborító, hogy doppingügyekben mindig a keletnémetek szerepét emelik ki, szerinte, ami NSZK-oldalon, a freiburgi egyetemen zajlott, azt kétségtelenül nagyszabású doppingolásnak lehet nevezni."

Köhler szerint az edzők havi 700-900 márkát kaptak munkájukért, ez a teljesítménybónuszokkal akár 1200 márkáig is felmehetett. Ennél többet csak Katarina Witt legendás edzője, Jutta Müller, illetve a híres evezős tréner, Theo Körner keresett. A keletnémeteknél az olimpiai aranyérem 25 ezer, a vb-elsőség 15 ezer NDK-márkát ért. De például 1988-ban az NDK olimpiai bajnokai 6000 NSZK-márkát kaptak, amit otthoni devizaboltban, az Intershopban válthattak be nyugati árúra.

"Ez a legnagyobb aljasság"

A könyv különféle reakciókat váltott ki az érintett időszak sportolóiból. Ines Geipel egykori rövidtávfutó, aki szintén kapott doppingszert annak idején, abszolút felelőtlennek nevezte Köhler könyvét. Annak megjelenése húsz évvel a doppingolás lezárása után csak arra szolgál, hogy újból lejárassa a sértetteket.

"A könyv semmi újdonságot nem tartalmaz, de teljesen felelőtlen. A doppingolás áldozatai lassan kihalnak, Köhler úr viszont szép nyugdíját élvezve ott ül a tízezer keletnémet márkáért vásárolt pompás villájában, és hazugságaival reklámot csap a könyvének. Ez a legnagyobb aljasság" - nyilatkozta a német hírügynökségnek, aki ma német nyelvet oktató professzorként keresi a kenyerét.

Geipel 2005 októberében saját maga kérte eredményei és rekordjai törlését, ahogy akkori levelében írta, "ma már közismert a szisztematikus doppingolás gyakorlata". A sprintszámokban és távolugrásban érdekelt korábbi atléta több könyvében is beszámolt arról, hogy a tiltott szerek használata miatt egy időben bulimiával küszködött, majd amikor már nem hányta ki az étket, elhízott.

Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) német alelnöke és a Német Olimpiai Sportszövetség (DOSB) elnöke szerint Köhler könyve segítséget nyújthat a doppingsújtotta korszak megismerésében. "Bár az állami doppingolás közismert tény volt, a politikai vezetők mindig is tagadták ennek létezését. Köhler az első, aki vállalja véleményét."

Weissflog, Niemann: Nem doppingoltam!

A háromszoros olimpiai bajnok síugró, Jens Weissflog kétségbe vonja a könyv állításait. "Ha Köhler azt állítja, hogy a doppingoltak tudtával történt minden, akkor nem mond igazat. Én semmit sem tudtam minderről. Nyertem az NDK-korszakban, győztem az újraegyesített Németország színeiben anélkül, hogy valaha doppingoltam volna, ezt számtalan vizsgálat bizonyítja."

Gunda Niemann-Stirnemann háromszoros olimpiai bajnok gyorskorcsolyázónő szintén hamisnak tartja Köhlernek azt az állítását, hogy az érintett sportolók minden esetben tudtak a nekik beadott szerekről. "Ha úgy véli, mindenki tudott mindenről, akkor ez csak a magánvéleménye lehet. Én mindig dopping nélkül edzettem, versenyeztem és nyertem, számomra ez nem lehet téma."

"Nagyon régen volt már ez, de nem tudom elképzelni, hogy megtörténhetett" - nyilatkozta tömören Mario Kummer, aki 1988-ban országúti kerékpározásban nyert olimpiai aranyat.