Magyar kézbe a Fradit! Interjú Tarlós Istvánnal

Örömmel venné, ha az angol befektető távozna az Üllői útról, és úgy véli, a ferencvárosi futballcsapatnak magyar tulajdonba kellene kerülnie - ebben próbál segíteni Tarlós István, Budapest főpolgármestere. A Fradi-drukker politikus szerint elítélendő megállapodás volt, hogy Kevin McCabe a nyolchektáros ingatlan területén üzletközpontot építhet, a klub mögött álló időszakot pedig még annál is nagyobb vesszőfutásnak tartja, mint amikor az ötvenes években Kinizsinek hívták a csapatot. A budapesti olimpia gondolatát támogatja, hinni azonban nem tud benne.

- Volt már olyan nehéz évtizede a labdarúgócsapatnak, mint a mostani?
- Több mint ötven éve, ötéves korom óta vagyok Ferencváros-drukker, amit a bennfentes fradisták, Albert Flóri, Kű Lajos, Rudas Feri, Rákosi Gyula, Fenyvesi Máté is réges-régen tudnak. Ilyen negatív évtizede nem tudom, hogy volt-e már a Fradinak, ez annál is nagyobb vesszőfutás, mint amikor a nevét elvették, és Kinizsinek hívták az ötvenes években. Remélem, hogy a Ferencvárosra szebb napok köszöntenek, ezt már csak a milliós nagyságrendű szurkolótábor is megérdemelné. De bárki bármit mond is, amíg nem lesz egy erős, nemzetközi szinten is ütőképes Ferencváros, addig magyar futball sem lesz.

- Kijár a meccsekre?
- Szeretném, ha a Ferencváros profitálna abból, hogy olykor-olykor kinn vagyok a meccsein, ezért időnként ki fogok járni. De nem tartok igényt semmilyen pozícióra, csakis klubszeretetből és szurkolói hűségből segítek a csapaton, ha tudok.

- Bár ez a focicsapatot nem érinti közvetlenül, az FTC sportklub elnökségében nemrég két politikus is szerepet vállalt. Ez jót tehet a klubnak?
- Egyik politikustársam sem vezető szerepben jelent meg (a VIII. kerület polgármestere, Kocsis Máté az egyesület alelnöke, míg Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója elnökségi tag lett - a szerk.), mindkettőjükről tudom, hogy régi ferencvárosi szurkolók. Biztos vagyok benne, hogy ők is segítő szándékkal teszik, amit tesznek, s ezt könnyebben megtehetik, ha a klubnál pozícióba kerülnek. Ha én pozíciót vállalnék, az sem a klubnak, sem nekem nem tenne jót.

- A futballcsapatot éppen értékesíteni próbáló Kevin McCabe-bel már kétszer is találkozott. Miben tud neki segíteni?
- Én nem McCabe úrnak szeretnék segíteni, hanem a Ferencvárosnak. A világon semmi bajom nincsen vele, hiszen nem is tudok róla szinte semmit, és nagyon kulturált megbeszélést folytattunk. Azt se tudom, hogy valóban ő-e egy személyben a döntéshozó. Arról van szó, hogy a labdarúgó-szakosztálynak - az ingatlanjaival együtt - legalább ötven százalékot meghaladó mértékben magyar kézbe kellene kerülnie, máskülönben nem tud úgy működni, ahogyan azt a szurkolók elvárják. McCabe úrral december 3-án lesz még egy találkozónk, amelyre meghívtam Bánki Eriket, az Országgyűlés sport- és turizmusbizottságának az elnökét, illetve Kósa Lajost, a Fidesz alelnökét, de meghívom majd Kubatov Gábort is. Az a dolgunk, hogy megpróbáljunk olyan magyar befektetőket találni, akik reménykeltő tárgyalásokat folytathatnak McCabe-bel.

Tarlós a 2006-os kampányban is kilátogatott az Üllői útra

- Kik jöhetnek szóba, körül tudná írni, milyen lenne az ideális befektetőjelölt?
- Nevekről nem beszélnék, az ideális jelölt pedig olyan lenne, aki nem akar már másnap többet kivenni a klubból annál, mint amennyit betett, s aki elég tőkeerős ahhoz, hogy egy ilyen akcióba belefogjon. Nagy a tét, a magyar futball és a Ferencváros rangjának a felépítéséről, a visszaszerzéséről van szó, s az új befektető megtalálása lehetne az első lépés. De én ebben semmiféle fővezéresdit nem kívánok játszani.

- Ha önnek lenne tízmilliárd forintja, nyugodt szívvel befektetne a futballcsapatba? Nem mint főpolgármester, hanem üzletemberként.
- A kérdés racionalitása olyan, mintha megkérdezné, hogy mit tennék, ha én lennék Szent Péter vagy Nagy Sándor, de ha csak játszunk: ha nekem lenne ennyi pénzem, biztos, hogy besegítenék, de akkor lesz ennyi pénzem, amikor önnek. Ígéretet senkinek nem tettem, megpróbálok annyi segítséget felajánlani, amennyi tőlem telik, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.

- A Magyar Narancs cikke szerint ön közölte a befektető képviselőivel, hogy "csak más konstrukcióban, esetleg más területen" tudja elképzelni az Üllői úti ingatlanfejlesztéseket. Igaz ez?
- Fogalmam sincs, hogy a Magyar Narancs újságírója honnan szedte ezt az információt ebben a megfogalmazásban, engem az újság erről nem kérdezett meg. McCabe úron kívül csak egyik magyarországi megbízottja (Alexandr Gerstl, az FTC Labdarúgó Zrt. igazgatója - a szerk.) vett részt ezen a beszélgetésen, én pedig semmilyen tájékoztatást nem kaptam arról, hogy a lap honnan szedte ezt az információt.

- Azt is írják, hogy a fővárosi vezetés a legcsaládibb kivitelben sem szeretne újabb bevásárlóközpontot az Üllői úton.
- Nem emlékszem rá, hogy ilyesmiről konkrétan beszéltünk volna, de ha ön felteszi azt a kérdést nekem, hogy támogatnám-e, ha a Fradi-pálya helyén üzletközpont lenne, akkor nagyon határozott, kétszer aláhúzott nem a válaszom.

- Pedig amikor McCabe két és fél éve megvette a Fradit, az állammal kötött megállapodás alapja az volt, hogy a nyolchektáros ingatlan több mint kétharmadát üzleti célra fordíthatja.
- Ha ez így van, az probléma, nagyon rossz és elítélendő megállapodás volt. Brüsszelben, az Európai Unió központjában két pláza van, Budapesten pedig már ott tartunk, hogy minden budapesti lakosra jut egy négyzetméternyi pláza. Nem csak a Fradi-pályán, de Budapesten sehol nem támogatnám, hogy bevásárlóközpont épüljön, a főváros lassan a plázák városa lesz.

- Arról is hallani lehet, hogy a legkomolyabb tárgyalópartner az állam, McCabe pedig annak örülne leginkább, ha visszakapná a klub konszolidációjára szánt 1,8 milliárdot, és távozhatna.
- Ennek én is örülnék (nevet). Hogy mennyit kapna, az rá és az államra tartozna, ez már nem az én kompetenciám, így a dolognak ehhez a részéhez nem tudok és nem is akarok hozzászólni. Ha az angol befektető távozna, azt két kézzel tudnám üdvözölni.

- McCabe két és fél évvel ezelőtti ígéretéből az új stadion és az európai kupaszereplés egyszer azért megvalósítható lesz?
- Előbb-utóbb a Ferencvárosnak fel kell állnia ebből a helyzetből. Nagyon tisztelek mindenkit, aki valaha is a csapatban futballozott, de az a véleményem, hogy a jelenleginél lényegesen erősebb játékosállomány kell ahhoz, hogy a Ferencvárosból legalább az legyen, mint ami a hatvanas években volt.

- Markovits Lászlónak, a Vasas elnökének volt egy olyan felvetése, hogy létrejöhetne egy Budapest FC, amely egyesítené a főváros élvonalbeli futballcsapatait. Hogy tetszik ez az ötlet?
- Nem hiszek ebben. Vannak, akik szerint túl sok budapesti csapat van, ebben lehet is igazság, ám azt, hogy a fővárosi csapatok fuzionáljanak, nem tartom jó ötletnek. Azzal nem vitatkozom, hogy elegendő lenne kevesebb klub, de hogy melyik fölösleges, azt nem merném megnevezni. Hogy nem a Ferencváros és nem az Újpest, az bizonyos.

A fővárosi futballklubok és sportegyesületek vezetőivel

- Az összes fővárosi klub iránt érez lokálpatriotizmust?
- Soha nem tagadtam, hogy Fradi-drukker voltam, vagyok és az is maradok, amíg csak élek, de azzal, hogy Budapest főpolgármestere lettem, mindegyik fővárosi futballcsapatot szeretnem kell, és ez így is van.

- Arról mit gondol, hogy míg az előző évszázadban szinte verhetetlenek voltak a budapesti csapatok, a mostani évtizedben viszont nemcsak gyengélkednek, de komoly pénzügyi gondjaik is vannak, szinte mindnek.
- A legfőbb baj talán az, hogy ezek a csapatok még mindig ott tartanak, hogy se nem amatőrök, se nem profik. Nem a vidéki klubok lettek jobbak, hanem a fővárosiak rosszabbak. Erre jó példa, hogy a hatvanas, de még a hetvenes években is nemhogy eredménynek nem számított, de nem volt megmagyarázható, ha a magyar bajnok a Bajnokcsapatok Európa Kupájában úgy szerepelt, mint most a Bajnokok Ligájában, majd az Európa Ligában a Debrecen. Ezt ma dicsőségnek adják el, s tisztelet azoknak, akik ezért hajtottak, de az, hogy nulla ponttal, szupernegatív gólkülönbséggel essen ki egy magyar csapat, nem dicsőség.

- A Debrecen - és általában az összes vidéki csapat - előnye, hogy az önkormányzatoktól, de még az államtól is anyagi segítséget kap. A fővárosi klubokra ez miért nem jellemző?
- Én óbudai polgármesterként - a testület egyetértésével - nagyon támogattam a III. Kerületi TVE-t, föl is kerültünk az élvonalba, de nem lehetett a csapatot ott tartani, az okokat most nem részletezném. Mindig megjelennek a budapesti csapatok körül olyan körök, amelyeknek nem feltétlenül a sportban volna a helyük. Az ön kérdésében rejlő állítás támasztja alá, hogy nem sok-e ennyi budapesti klub. Ez kétségtelenül így van, de nagyon nehezen képzelhető el, hogy ekkora klubokat - mint az Újpest vagy a Ferencváros - az állam tartson el részben vagy egészben, amikor pedig profinak nevezik őket.

- A Fradinak nem is biztos, hogy lesz új stadionja, a Debrecennek viszont igen.
- Nekem nem fáj, hogy Debrecen állami támogatással építheti fel az új stadionját. A relatív, apró sikereket mégiscsak a Debrecen érte el az utóbbi években. A maga lehetőségéhez és tehetségéhez képest valóban figyelemre méltó, amit elért, bár attól ez még messze van, amit az ember egy Ferencvárostól vagy Újpesttől várna. Ezeknél a csapatoknál olyan komoly, sportot szerető befektetőkről kellene beszélni, akik ekkora klubokat nemcsak életben tudnak tartani, de olyan játékos-alapanyaggal képesek ellátni, hogy a klub a nemzetközi porondon is említésre méltó eredményt érhessen el. Az az érzésem, hogy a Debrecen kiváló mesteremberek csapata, de onnan Albert Flóriánok, Göröcs Jánosok, Varga Zoltánok, de Nyilasik és Törőcsikek se nagyon fognak kikerülni.

- Jelen pillanatban van olyan magyar labdarúgó, akire büszke?
- A büszkeség kifejezés eufemisztikus, de például Gerára és Dzsudzsákra mindenképpen érdemes odafigyelni.

- Budapesten rengeteg futballpályát bezártak, de nem csak a füvesek, a kerítéssel körülvett, játszótéri ketrecek is sorra megszűnnek, a helyükre mást építenek. Megállítható, visszafordítható ez a folyamat?
- Több mint száz pálya szűnt meg Budapesten 1990 óta, ami nagy tragédia. Ez ellen a legnehezebb bármit is tenni, hiszen már fölépültek a nagy budapesti lakótelepek. Ez a nagy lakáshiány miatt érthető, másfelől viszont nem, a gyerekek sportolási lehetőségei ugyanis beszűkültek. Az új épületek egy-két négyzetkilométeren épültek fel, s néhány ilyen ketrec létesült összesen, így grundfociról itt beszélni ab ovo nem lehet.

- Csak ez a gond?
- A magyar futball sincs éppen felszálló ágban, sokkal kevesebb a példakép, az utolsó kettő Nyilasi és Törőcsik volt, azóta senki. Lehet persze embereket sztárnak kinevezni, de minden relatív. A pályahiány mellett probléma, hogy ilyen mértékben elterjedt a televíziózás, a komputerezés és az ehhez fűződő játékok együttesen megtették a hatásukat. Ma sokkal nehezebb a tehetségeket felfedezni és gondozni, s bár valamennyit az akadémiák létesítése segített a helyzeten, majd meglátjuk, hogy ennek milyen eredménye lesz, és mikor.

- Ha most például a BEAC-pályát fel akarnák számolni, ön tudna ellene tenni valamit?
- A véleményemet el tudom mondani, Budapesten a semminél biztosan többet számít, amit a főpolgármester mond, ráadásul konkrétan a BEAC-pályát rettenetesen sajnálom, mert 1965 táján évekig a BEAC-ban kézilabdáztam, talán nem is nagyon rosszul. De a tulajdonjogokat, az erőszakos privatizációs törekvéseket ebben a városban nagyon nehéz fölülírni. Esetleg egy értékrendet lehet sugallni, és egy tendenciát javasolni, de a tulajdonos helyett és nevében fogadatlan prókátorként lépéseket tenni a demokráciában nem nagyon megy.

Rajong a sportért

- Van viszont sok kallódó, használaton kívüli pálya, amelyet talán még meg lehetne menteni.
- A munkatársaim föl fogják mérni, hogy miként állunk a sportpályákkal Budapesten, s hogy ezeknek milyen a tulajdonviszonyuk. Rövid időn belül kidolgozunk egy olyan koncepciót, amely legalábbis megállítja ezt a káros folyamatot.

- Sokan szívesen vennék, egy mozgalom pedig kifejezetten csak azzal foglalkozik, hogy Budapest mihamarabb olimpiát rendezzen. Reálisnak tartja, hogy a főváros képes legyen erre?
- 1960 és 1976 között, mint sportszerető ifjú, valóságos lexikon voltam az olimpiák történetéből. Ha most megkérdezi a 68-as olimpia 100 méteres síkfutásának a döntőbeli befutóját...

- Ki nyerte?
- Jim Hines. De arra is jól emlékszem, négy évvel korábban Don Schollander győzött a 100 méteres gyorsúszásban Robert McGregort és Hans-Joachim Kleint megelőzve. Kérdezhetne tovább, ezek alapján is gondolhatja, mit jelent számomra egy olimpia. Nem akarok ebbe belemerülni, mert kicsit öncélú, a kérdésre konkrétan válaszolva azt mondom: sportszerető emberként nagyon örülnék annak, ha Magyarország olimpiát rendezhetne, a magyar sportnak lendületet adhatna, és itt maradna az az infrastruktúra, amelyet egy olimpia rendezése megkövetel. Minden szempontból előnyös volna, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy nagyon kis ország vagyunk, és mivel a sport is ennyire elüzletiesedett, úgy vagyok vele: nem mernék fogadni rá, hogy az olimpia rendezési jogát megnyerjük. Esetleg egy másik, hasonló nagyságrendű országgal együtt lenne érdemes próbálkozni, például Lengyelországgal, vagy a távolságok miatt inkább egy szomszédos országgal közösen.

- Az olimpia történetében társrendezés még nem fordult elő, gondolja, hogy ennek is eljöhet az ideje?
- Futball-Eb-n már volt erre példa, hátha az olimpia esetében is lehetségessé válik előbb-utóbb. Amíg az ajtó nyitva áll, én biztosan támogatni fogom a rendezés gondolatát. De ha azt kérdezi, mennyire tartom racionálisnak, akkor már sokkal visszafogottabb vagyok. Az infrastruktúra kiépítésére óriási forrásokra lenne szükség, és ne feledje el, hogy áprilisban az új magyar kormány 20 ezer milliárdos államadóssággal vette át az országot, ami elég komoly akadály, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy az utóbbi évtizedekben - Athént leszámítva - hatalmas országok kapták meg a rendezés jogát. Nagyon váratlan és kellemes meglepetés lenne számomra, ha ezt a jogot Magyarország meg tudná szerezni.