A Debrecen a Monicomp Liga legutóbbi fordulójában hazai pályán 4-0-ra győzött a Szolnok ellen, ráadásul Dombi Tibor a 400. bajnokiját játszotta a klub színeiben. A mérkőzés azonban mégsem a jubileum, vagy a magabiztos győzelem miatt lett beszédtéma az országban: a második félidő elején, gól nélküli állásnál a hazai B közép egyik tagja jó egy percen keresztül, megafonon keresztül olvasott be az egyesület tulajdonosának, Szima Gábornak.
"Az a baj...az a baj, hogy 1000 néző van egy UEFA-ligában szereplő csapat mérkőzésén, és akkor az a gond, hogy a mi zászlónk három méter magasban van. Valóban ez a legnagyobb probléma. Nem az, hogy a kutya nem kíváncsi a DVSC legsikeresebb időszakára, de nyilván a mi hibánk, nem a tiétek. A következő mérkőzésre, hogy nyugalom legyen, ezt a Szívtiprók Ultras Debrecent le fogjuk cserélni egy Szima Gábor FC drapira, csak hogy jó legyen. És majd Szima urat fogjuk éltetni végig, hogy legyen igazi hangulat, hogy méltók legyünk arra, hogy itt lehessünk. Köszönjük, de mi ebből nem kérünk! És végül is DVSC volt előtted, és DVSC lesz utánad is" - hallatszott még a Sport TV közvetítésében is.
Az összecsapást a tévé nyilvánosságának köszönhetően az egész ország láthatta, és hallhatta, hogy az ultrák nem elégedettek a klubelnökkel, akit időnként nyomdafestéket nem tűrő módon szidalmaztak.
A debreceni ultrák személyesen beszélnének a tulajjal
A történtek már a találkozó alatt megosztották a debreceni szurkolókat, és hogy még a B közép véleménye sem egységes, azt jól mutatja, hogy másnap maguk a fanatikusok is hivatalos közleményben kértek elnézést Szimától. "Mi, mint a tábor vezetői szeretnénk nyilvánosan bocsánatot kérni az önt ért durva, verbális inzultusért, melyet nem vezető szerepet betöltő szurkolótársunk kezdett el. Sajnos hibáztunk, hogy nem tudtuk időben leállítani a becsmérlő rigmust" - állt a Loki Szurkolók Egyesületének közleményében.
Az ügy azonban itt még nem ért véget, hiszen a DVSC vizsgálatot indított a történtek miatt.
Az ultrák haragjának oka, hogy a meccs előtt a biztonsági szolgálat emberei közölték velük: maximum egy méter magas transzparenst rakhatnak ki a kerítésre. Márpedig a kapu mögött rendszeresen kifeszített, Szívtiprók Ultras Debrecen feliratú molinó ennél bizony nagyobb - nem is volt ott a kerítésen a Szolnok ellen. "A megtörtént eseményekre nem mentség, de az intézkedő személyek rendszeresen az ön személyes utasítására hivatkoznak, amikor a szurkolókat hátrányosan érintő intézkedést kívánnak foganatosítani" - olvasható a drukkerek közleményében az utalás Szimára.
Sokak szerint azonban ez a konkrét intézkedés csak az utolsó csepp volt a pohárban, és az ultrák sok más dologban sem értenek egyet a tulajdonossal, azonban mindezt személyesen szeretnék vele megbeszélni: "A jobbítás reményében bízunk benne, hogy a közeljövőben lehetőséget tud biztosítani arra, hogy személyesen is elnézést kérjünk, és tisztázhassuk azokat a félreértésre okot adó dolgokat, amelyek érdemtelenül ide vezettek" - fogalmazták meg véleményüket.
Berlusconitól is elnézést kértek
A debreceni ultrák viselkedése annyiban nem meglepő, hogy a világ labdarúgásában szinte ritkaságnak számít, ha a fanatikusok maximálisan elégedettek csapatuk vezetéséve, sokkal gyakoribb, hogy erősen kritizálják, sőt, akár gyalázzák az egyesület elnökét vagy tulajdonosát. Ez persze általában az eredménytelenséggel párosul, a sikertelenség idején gyakran visszatérő vád a klubelnökökkel szemben, hogy nem költenek eleget, nem erősítik meg kellőképpen a játékoskeretet.
A szurkolót ugyanis csak az érdekli, hogy kedvencei nyernek-e vagy sem, míg a vezetőségnek az anyagi szempontokat, a klub hosszú távú érdekeit is figyelembe kell venni. Így például az AC Milan fanatikusai gyakran kritizálták Silvio Berlusconit az utóbbi időszakban: a csapat eredményei elmaradtak a várakozástól, amit az ultrák nagy részben annak tudtak be, hogy a klub eladta klasszisait (elsősorban Kaká távozása érintette érzékenyen a milánóiakat), miközben alig igazolt.
Júliusban, amikor a csapat megkezdte a felkészülést az aktuális szezonra, mintegy 3000 tüntető ultra jelent meg a klub milanellói edzőközpontjában.
"Egy évig nem is látunk, most pedig üres kézzel jelensz meg, nagyon bátor... menj haza!" - állt az egyik transzparensen, és a Curva Sud még egy közleményt is kiadott. "Folytatni fogjuk a tiltakozásunkat azok ellen, akik már nem mutatják ki szeretetüket a Milanunkért".
Más kérdés, hogy a Milan-drukkerek következetesek voltak, és miután a klub az átigazolási időszak utolsó napjaiban megszerezte Robinhót, majd Zlatan Ibrahimovicot, már köszönetet mondtak az elnöknek. A svédet a Lecce elleni bajnoki szünetében mutatták be a San Siro közönségének, és a Curva Sudban az alábbi felirat volt olvasható: "Grazie, Presidente".
A Lazio elnökét ki kellett menekíteni
A Lazio hívei viszont a mai napig nem békültek ki a klubelnökkel, Claudio Lotitóval, aki pedig pár évvel ezelőtt gyakorlatilag a csődtől mentette meg az egyesületet. A fanatikusok szerint ugyanis az előző szezonban a csapat az elnök személyes bosszúvágya miatt nem számíthatott két legjobbjára, Cristián Ledesmára és Goran Pandevre. A két játékos pénzügyi vitába keveredett az elnökkel (a szerződésük meghosszabbításáról szóló tárgyalásokon mindketten fizetésemelést kértek), mire Lotito a tartalékok közé száműzte őket, az együttes pedig nélkülük a kiesés ellen küzdött.
Az argentinért januárban az Inter tízmillió eurót fizetett volna, ám Lotito nem ment bele az üzletbe, inkább továbbra is jegelte a focistát. A Lazio első számú ultracsoportja, az Irriducibili rendszeresen Lotitót gyalázó nótákat énekel, az előző szezonban, a Catania elleni mérkőzésen pedig az elnököt úgy kellett kimenekíteni a díszpáholyból.
Gaspart távozását 50 ezren követelték
Az elnököt gyalázó rigmusoknál persze van elegánsabb módja is az elégedetlenség kifejezésének. Gondoljunk csak Spanyolországra, ahol a drukkerek a zsebkendőjük lengetésével jelezhetik, ha valami nem tetszik nekik. 2003 februárjában például a Camp Nou stadion egy emberként skandálta: "Dimision, dimision!", azaz "Lemondani, lemondani!".
Ez nem csak az edzőnek, Louis van Gaalnak, hanem az elnöknek, Joan Gaspartnak is szólt. Amikor a játékvezető véget vetett a Barcelona szenvedésének a Sevilla ellen, Gaspart felállt a díszpáholyban, és szembenézett a fejét követelő tömeggel. A vezetőség többi tagja ugyan hívta őt, hogy hagyja el a lelátót, de a presidente vagy öt percen keresztül csak állt, a kamerák pedig szuperközeli felvételeket adtak az arcáról, amely egy megtört öregembert mutatott. Néhány héttel később pedig lemondott a posztjáról.