Csak a térde tudta megállítani - Ronaldo visszavonult

Amikor Ronaldót húszévesen, 1996-ban először választották a világ legjobb játékosának, akkor minden jel arra mutatott, hogy Peléhez vagy Diego Maradonához hasonló karrier előtt áll. Ez ugyan a visszatérő sérülések miatt nem adatott meg neki, de akik csúcsformájában látták ők játszani, azok tudják, hogy minden idők egyik legnagyobb futballistája jelentette be hétfőn a visszavonulását. A 34 éves csatár azt mondta, sérülései és fizikai állapota már nem teszi lehetővé, hogy a legmagasabb szinten futballozzon, ezért döntött úgy, hogy befejezi.

A brazil Corinthians tavaly ünnepelte fennállása századik évfordulóját, és a Sao Pauló-i egyesület vezetői úgy gondolták, hogy a klub két ikon szerződtetésével teszi emlékezetessé a jubileumot. Így aztán 2009-ben leigazolták a közelmúlt labdarúgásának két kiemelkedő alakját, Roberto Carlost és Ronaldót, akiktől kétségkívül azt várták, hogy hozzásegítik az egyesületet története első Libertadores-győzelméhez.

A centenárium évében már a nyolcaddöntőben kiesett a csapat, ám az országos bajnokságon keresztül kvalifikálta magát a 2011-es kiírás selejtezőjébe, ahol azonban váratlanul elvérzett a kolumbiai Deportes Tolima ellen. A drukkerek pedig a két egykori világklasszisban találták meg a bűnbakot, akik közül Roberto Carlos az események után Oroszországba igazolt, Ronaldo pedig könnyeivel küszködve bejelentette visszavonulását. A csatár elnézést kért utolsó csapata szurkolóitól, mert nem sikerült azt története során először a legnagyobb dél-amerikai klubsorozat csúcsára juttatnia. Az előző kiírásban a nyolcaddöntőben, a mostaniban pedig már a selejtezőben búcsúzott a Corinthians.

Húszévesen a világ legjobbja volt

Az egykoron a világ legjobb futballistájának számító támadó karrierje tehát nem a legfényesebben fejeződött be, de így is fantasztikus pályafutást tudhat maga mögött.

Ronaldo Luíz Nazario da Lima Rio de Janeiróban született 1976. szeptember 22-én, első komoly klubja a Sao Cristovao volt, ahová tizennégy évesen szerződött. Három esztendőn át futballozott ott, és tizenhat éves korára már egész Brazíliában ismerték a nevét, a korosztályos válogatottba is bekerült. 1993-ban a Cruzeiro igazolta le, ahol remekül futballozott, egy év alatt ötvennyolc gólt szerzett a különböző bajnokságokban és kupákban. Az országos ligában tizennégy mérkőzésen tizenkét gólt lőtt, ebből ötöt egy találkozón, a Bahía ellen szerzett, amivel beállította a brazil rekordot.

A nagyválogatottban is hamar, már 1994-ben bemutatkozott, és ott volt a világbajnokságon is, de egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára.

A brazil futball-legenda, Zico ennek ellenére már ezt írta róla a Placarban: "Meglepő lesz, amit alig néhány héttel a világbajnoki győzelem után mondok, de Ronaldo a jelen legjobb brazil csatára. Mindkét lábával egyformán ügyesen bánik a labdával, korát meghazudtolóan intelligens futballista. Még soha nem láttam ennyi idős játékost ilyen hidegvérűnek a tizenhatoson belül."

A vébé után a PSV Eindhoven vette meg, első hollandiai idényében harmincszor volt eredményes, amivel természetesen gólkirályi címet nyert, ám a klubja semmilyen trófeát nem tudott begyűjteni.

Kavarodás a nevek körül

Amikor bemutatkozott a válogatottban, már játszott a csapatban egy Ronaldo (Ronaldo Rodrigues de Jesús hátvéd volt, és tizennégyszer volt válogatott), ezért ő a kis Ronaldo, azaz a Ronaldinho becenevet kapta. Emiatt van, hogy a ma csak Ronaldinhóként ismert honfitársa eleinte Ronaldinho Gauchóként szerepelt.

Később más beceneveket is kapott, a Cruzeirónál hívták Killer Azulnak (Kék Gyilkos), utalva a csapat mezének színére, illetve arra, hogy Ronaldo gyilkos ösztönnel rendelkezik a kapu előtt. Olaszországban ragasztották rá az Il Fenomeno, azaz a Fenomén becenevet kivételes képességei miatt.

Ezüstérmekkel az Aranylabdáig

Az 1995-ös Copa Americán ezüstérmet nyert a válogatottal, igaz, csak kevés mérkőzésen szerepelt, majd megsérült, és a következő idény nagy részét ki kellett hagynia. Így is rúgott tizenkét gólt, és ez elég volt ahhoz, hogy megvegye őt az FC Barcelona. Előtte azonban még játszott az atlantai olimpián, ahol öt gólt szerzett (ebből egyet a magyar válogatott ellen), ám az olimpia ezzel együtt kudarcot jelentett a számára, hiszen csak bronzérmet vihetett haza.

Barcelonában kiválóan ment neki a játék, remekül kihasználta, hogy a csapat játéka teljesen rá épült, harmincnégy gólt szerzett egy idény alatt, amivel nemcsak a spanyol gólkirályi cím, hanem az európai Aranycipő is az övé lett. A bajnoki címről azonban megint lecsúszott, de a KEK-trófeával vigasztalódhatott.

1997 nyarán az Internazionale szerződtette, és itt is jól játszott, első idényében huszonöt gólig jutott, de megint csak ezüstérmes lett a bajnokságban. Teljesítményének hatására 1997-ben megkapta az Aranylabdát, a FIFA választásán pedig az év játékosa lett, immár másodszor.

Senki nem szerzett ennyi gólt világbajnokságokon

Kálváriája az 1998-as vb-döntővel kezdődött, amikor közvetlenül a finálé előtt rosszul lett. Végül mégis vállalta a játékot, de csak árnyéka volt önmagának, a brazilok pedig kikaptak.

A következő szezont jól kezdte, de térdszalagszakadást szenvedett. Hosszas felépülési időszak kezdődött, az 1999-2000-es szezonban végre visszatért a pályára, hét találkozón háromszor volt eredményes, ám a Lazio elleni kupamérkőzésen megint elszakadt a térdszalagja. Ismét megműtötték, és csak 2001 őszén tért vissza a pályára.

Amikor a Brescia elleni bajnokin első gólját lőtte a felépülése után, nemcsak az Inter drukkerei ünnepeltek, hanem az egész olasz futballtársadalom. Összesen csak tíz mérkőzésen szerepelt abban a szezonban az Interben, de így is hét gólra telt tőle.

A brazilok messiásként várták őt, és Ronaldo beváltotta a hozzá fűzött reményeket: vezérletével a válogatott a 2002-es vébén feledtetni tudta a selejtezők gyengébb eredményeit, és megszerezte a világbajnoki címet, Ronaldo gólkirály lett, és minden egyéni díjat begyűjtött 2002-ben: másodszor lett aranylabdás, és harmadszor az év játékosa a FIFA-nál.

Ezeket a trófeákat azonban már nem az Inter, hanem a Real Madrid mezében vehette át, 2002 nyarán ugyanis a spanyolokhoz igazolt. Madridban úgy tűnt, hogy megtalálta régi formáját: ontotta a gólokat, és pályafutása során először bajnoki címet nyert. Nem csak a Primera Divisiónban, hanem a Bajnokok Ligájában is remekelt, a Manchester United ellen az Old Traffordon szerzett mesterhármasa mindenkit lenyűgözött. A BL-trófeát azonban nem tudta megszerezni, és sérülései, illetve súlyproblémái egyre több gondot okoztak neki és az edzőinek.

A 2006-os vébén azért még ott volt, és négy találatot szerzett, amivel a vébék történetének legeredményesebb játékosa lett, megelőzve Gerd Müllert.

Ott utálják, ahol nem is játszott

Kevés olyan futballista van, aki olyan sok rivális csapatban megfordult, mint Ronaldo. A Barcelonában ugyan csak egyetlen szezont töltött el, de így is váratlan volt, amikor a Real Madridban kötött ki - a Barca-hívek szemében mégsem vált árulóvá. Az Inter szurkolói viszont már nehezebben bocsátották meg neki, hogy 2002-ben elhagyta a klubot: kitartottak mellette a súlyos sérülések alatt, Ronaldo mégis távozott, és azzal sem növelte népszerűségét az Inter- drukkerek körében, hogy később a Milanba szerződött. A legjobban azonban egy olyan csapat fanatikusai gyűlölik, ahol sohasem futballozott: harmadik térdszalagszakadása után a Flamengónál edzett, szóban meg is egyezett a klubbal, végül mégis a Corinthianshoz írt alá. Más kérdés, hogy a magát mindig Flamengo-drukkernek tartó Ronaldót gyermekkorában a riói egyesület azért nem igazolta le, mert nem akarta fizetni a buszjegyét.

A test már nem bírta tovább

A 2006-os világbajnokság után pályafutása leszállóágba került. A Realban kiszorult a kezdők közül, Fabio Capello nem tartott rá igényt, de a Milan 2007 januárjában még megmentette. A 99-es mezszámot kapta, és rögtön a második bajnokiján duplázni tudott. Összességében azonban a Milannál már nem számított meghatározó játékosnak, súlyfelesleggel küzdött, ami nem tett jót a sérülékeny térdének. 2008 februárjában aztán elszenvedte karrierje harmadik térdszalagszakadását, ami egyben európai pályafutása végét jelentette.

Ronaldo hétfőn elárulta, hogy ebben a korszakban a súlyproblémája már kezelhetetlen volt: "Négy évvel ezelőtt, a Milannál töltött időszakom során fedezték fel, hogy a pajzsmirigyem nem működik megfelelően, ezt olyan hormonokkal lehetett volna kezelni, amelyek doppingszernek minősülnek a sportban, ezért nem engedélyezettek."

A klub 2008 nyarán elengedte, de Ronaldo még mindig nem vonult vissza: 2009 januárjában aláírt a Corinthianshoz. A brazil állami és országos bajnokság lassabb ritmusa még elviselhető volt a számára, kis területen még mindig fantasztikus dolgokra volt képes, viszonylag eredményesen is futballozott, de már egyre kevesebb mérkőzésen játszott. Eredeti terve az volt, hogy az év végén fejezi be karrierjét, de a Libertadores-kupából való kiesés, illetve saját szervezete keresztülhúzta számításait.

Három feleség, négy gyerek

Magánélete miatt is sokszor került az újságok címoldalára. 1997 és 1999 között a brazil színésznő és modell, Susana Werner volt a barátnője - ő jelenleg az Inter kapusának, Júlio Césarnak a felesége. 1999 áprilisában Milene Dominguest vette feleségül, akitől fia is született 2000-ben - a srácot nemes egyszerűséggel Ronaldnak nevezték el. Ez a házasság négy évig tartott (Domingues később egy spanyol focistához, David Aganzóhoz ment feleségül), de még mindig hosszabb volt, mint a második, a brazil műsorvezetővel, Daniela Cicarellivel kötött frigy, amely három hónap alatt véget ért. Jelenlegi partnere Maria Beatriz Antony, aki két lányt szült neki: Maria Sophia 2008 decemberében, Maria Alice pedig 2010 áprilisában született. Ronaldónak van egy házasságon kívüli fia is, Alexander, aki egy pincérnővel folytatott viszonyból született. 2008 ápriliásban három transzvesztita prostituálttal keveredett vitába, amiből rendőrségi ügy is lett Rio de Janeiróban.

www.global-soccer.eu