"Nagy Lacival nagyon kritikusan bántak" - interjú az osztrák kézilabda magyar sztárjával

Apja, Szilágyi István 231-szer szerepelt a magyar válogatottban, háromszor a világválogatottban, megjárt két olimpiát, ám azzal, hogy Ausztriában fejezte be az aktív kézilabdázást, meghatározta fia pályafutását is. Szilágyi Viktor osztrák válogatottként megjárta már a legjobb Bundesliga-csapatokat, emiatt sohasem fogadta el a veszprémi és szegedi ajánlatokat, a világ egyetlen olyan férfi játékosa, aki mindhárom nemzetközi kupában felért már a csúcsra. A Flensburg irányító-átlövője örül neki, hogy a BL-ben a Szeged lesz a következő ellenfele, Nagy László pedig szerinte nagyon sokat tett a magyar kézilabdáért. 

"Édesapám 1984-ben szerződött Ausztriába, három-négy hétig egyedül élt, csak utána érkezett meg a család. Hatévesen úgy költöztem ki, hogy egy-két hetet jártam magyar iskolába, onnantól kezdve osztrák suliban folytattam. Miután egy-két évre terveztünk előre, és úgy gondoltuk, hamarosan hazaköltözünk, az első négy osztályt duplán végeztem el" - mesélte az [origo]-nak a jelenkor legeredményesebb magyar kézilabdázója, aki azonban Ausztria válogatottját erősíti. "Anyukámmal otthon magyar tankönyvekből magyarul is tanultunk, év végén visszamentem Magyarországra, és ott magyar iskolában is bizonyítványt szereztem. Aztán kiderült, apukám játékosedző, majd edző lesz, így négy év után abbahagytuk ezt a duplázást, a gimnáziumot már úgyis nehéz lett volna így megoldani mindkét országban."

- Hívták 1998 előtt vagy akár azóta a magyar válogatottba, esetleg éppen ennek hiánya miatt volt egyértelmű, hogy megragadja a lehetőséget és osztrák válogatott lesz?
- Valahogy úgy éreztem, hogy bár a szívemben mindig magyar leszek, de ha itt kezdtem el kézilabdázni, itt jártam iskolába és ideköt az életem, akkor már az osztrák válogatottban akarok játszani. Ifi és juniorszinten is osztrák színekben játszottam, később téma volt ugyan, hogy mi lenne, ha váltanék, de végül elvetettem a gondolatot.

- Mennyire volt nyilvánvaló, hogy egyáltalán kézilabdázó lesz?
- Az, hogy kézilabdázom, gyorsan eldőlt, hiszen akinek a családjában a szülők sportoltak, tudja, ez micsoda hatást vált ki. Hétévesen kezdtem kézizni, mellette úsztam is, de éreztem, az egyéni sport nem passzol hozzám, túl gyorsan unalmassá vált. A kézilabda azonban bejött, a barátaimmal lehettem, jó volt a klub, kiváló a korosztály, ráadásul az alapokat édesapámtól kaptam, ő volt az első edzőm. Nem volt nekem soha célom a profi sport, de mindig jó ütemben tudtam váltani. Sokat számított, hogy fiatalon már élvonalban edződtem, a Bundesliga pedig tökéletes döntés volt.

- Miért éppen átlövő lett és nem beállós, mint az apja?
- Alkatfüggő a kérdés. Az látszott, hogy magas leszek, ezáltal ideálisabb az átlövő poszt. Persze fiatalként sokáig ment vegyesen, korombelieknél átlövő, idősebbekkel egy csapatban szerepelve beállós voltam.

- Az osztrák kézilabdában komoly hagyományai vannak a honosításnak, de a magyarok közül például a pingpongos Gárdos Róbert vagy az úszó Máté Hunor is osztrák színekben versenyez. Éreztették-e valaha, hogy nem úgy néznek önre mint született osztrákra?
- Soha. Ugyanúgy megkaptam a tiszteletet, mint mindenki más, de azért én speciális helyzetben voltam. Itt jártam iskolába, itt kezdtem sportolni, lehet, már jobban is beszélek németül, mint magyarul. Elsajátítottam a dialektust is, olyannyira, hogy sokan el sem hiszik, nem Ausztriában születtem Sohasem éreztem magam külföldinek.

- Gondolom, olvasott az elmúlt másfél-két év huzavonájáról Nagy Lászlóval kapcsolatban. Mi a véleménye az ügyről?
- Bevallom, csak részletekben ismerem a történetet, azt sem tudom, döntött-e már véglegesen.

- Igen, azt mondta, nem kíván a magyar válogatottban szerepelni.
- Mindenkinek meg kell adni a tiszteletet. Nagy Lacival szerintem nagyon kritikusan bántak Magyarországon, pedig nagyon sokat tett az ottani kézilabdáért, amikor a válogatottban pályára lépett, mindig százszázalékosan odatette magát. Tizenegy éve Barcelonában játszik, meg kell érteni, ha már a saját életét építi tovább.

- A szakma azt mondja, a Bundesliga a világ egyik legerősebb kézilabda-bajnoksága. Egyetért ezzel?
- A Bundesliga elsősorban az elmúlt két-három évben lett még erősebb, erejét éppen az adja, hogy évente talán két-három olyan hazai mérkőzés van, amelyről tudod, szenvedve vagy félgőzzel, de biztosan megnyered. Idegenben azonban még a sereghajtó ellen sem lehet biztosra menni. Hány olyan bajnokság van, ahol az utolsó megverheti az elsőt? Ez a folyamatos csúcsra járatás aztán meghozta eredményét, az utóbbi években a németek uralják a nemzetközi kupákat is.

- Akkor a német válogatott éppen ennek az erős bajnokságnak itta meg a levét és szerepelt le a svédországi világbajnokságon?
- Azt hiszem, igen. Hatalmas a terhelés, a világbajnokságra például úgy készült a válogatott, hogy az összetartás előtt két-három nappal még bajnokit játszottak a csapatok. Beszéltem egykori kieli csapattársammal, a világbajnok francia csapat egyik legjobbjával, Nikola Karabaticcsal, aki elmondta, sohasem volt még olyan fitt világversenyen, mint most. És miért? Mert utoljára december közepén játszott bajnokit, regenerálódott, rákészült a vébére.

- Egy ilyen kőkemény bajnokságban mire lenne képes a két legjobb magyar együttes, az MKB Veszprém és a Pick Szeged?
- Nehéz kérdés, hiszen a magyar csapatok megszokták, hogy egy-két hónap alatt egy-két komolyabb meccset játszanak. Nem véletlenül panaszkodik is a Veszprém, hogy ez milyen hátrány számára a BL-szerepléshez. De azért a két csapat bizonyította az elmúlt években, hogy igenis az európai topcsapatok közé tartozik.

- Magyar ajánlatot kapott valaha?
- 2000-2001-ben fél évet játszottam a Dormagenben, és akkor nyáron felmerült, hogy Essenbe vagy Veszprémbe szerződjek. Emlékszem, a határ közelében találkoztunk Hajnal Csabával, a veszprémiek ügyvezetőjével, ott volt édesapám is, de akkor azt mondtam, jól érzem magam Németországban, nem szeretnék váltani. Később még volt pár beszélgetés Lele Ambrussal, a Szeged akkori vezetőjével is, de úgy éreztem, ha jó csapatokban, kiváló játékosokkal és edzőkkel dolgozhatom együtt, akkor maradok a Bundesligában. Ott játszani privilégium.

- Az igaz, hogy ön az egyetlen férfi kézilabdázó, aki mindhárom európai kupasorozatot megnyerte már? A Kiellel 2007-ben a BL-ben, az Essennel 2005-ben az EHF-kupában, tavaly pedig a Gummersbachhal a KEK-ben ért a csúcsra.
- Bevallom, ezt először egy osztrák újságíró mondta nekem a KEK-győzelem után, mert ő utánanézett. Azóta néhányszor olvastam már, úgyhogy igaz lehet.

- Ki volt a legjobb játékos, akivel valaha együtt játszott?
- Nehéz erre válaszolni, annyian voltak. Talán Stefan Lövgren volt az a kézilabdázó, akit nemcsak a pályán mutatott teljesítménye, hanem a pálya melletti viselkedése csodálattal töltött el. De élmény volt együtt játszani Nikola Karabaticcsal, Filip Jichával, és sokat tanultam esseni korszakom alatt Oleg Velykytől és Dmitrij Torgovanovtól is. Ilyen klasszisokkal már együtt edzeni is élmény, nemhogy játszani.

- Azt olvastam, nagy Hamburg-szurkoló. Miért éppen ezt a csapatot választotta?
- Az osztrák futball nem volt túl jó akkoriban, amikor kiköltöztünk, otthon pedig kábeltévén német meccsek mentek, azt kezdtem el nézni. Nem tudom, miért, de akkor az Ernst Happel edzette Hamburg volt szimpatikus számomra. Amikor Németországba szerződtem, még a közelemben játszott idegenbeli mérkőzéseikre is eljártam, de Kielből sem volt messze a város, gyakran jártunk meccsre.

- És mostanában?
- Sajnos ritkán adódik rá lehetőség. Egyrészt Flensburg messzebb, kétórányira van, másrészt szinte mindig ütköznek a meccsidőpontjaink. A mostani szezonban egyszer lett volna lehetőségem elmenni éppen a városi rangadóra, de a St. Pauli elleni meccs elmaradt, az újrajátszást meg számomra rossz időpontban rendezték.

- Állítólag Figo a beceneve, honnan kapta?
- Egykori csapattársam, Stefan Krebietke kisfia nem tudta kimondani a Viktor nevet, helyette Vigónak, illetve Figónak hívott. Így ragadt rám a név, esseni és kieli barátaim a mai napig így hívnak, Flensburgban már nem ismerik ezt a történetet.

- Az Eb-selejtezőkön az osztrák válogatott nagy meglepetésre veretlenül állt, megelőzve a németeket és az izlandiakat. Utóbbiak ellen lesz az utolsó két csoportmérkőzés, meglehet az Eb-részvétel?
- Nehéz erre válaszolni, hiszen egy-két hónap múlva lesznek a meccsek, és az osztrák kézilabda nem áll olyan jól sztárokkal, hogy pótolni tudjon néhány kiesőt. Márpedig ha megsérül valaki, vagy rosszabb formában van, akkor sokat romlik a csapat helyzete. Németország és Izland topcsapat, előbbi ellen idegenben pontot szereztünk, a hazai meccset Innsbruckba vitte a szövetség, ahol sok néző előtt játszhatunk majd. Döntőnek is beillő csata lesz, van esélyünk, hiszen nem véletlenül állunk a csoport élén, lesz önbizalmunk is, de úgy vélem, a németek esélyesebbek.

- Idén a BL-ben mindössze két vereséget szenvedett a csapat. Mit szóltak ahhoz, hogy a nyolcaddöntőben a Szegedet kapták? Mit vár a két mérkőzéstől?
- Miután a Szeged mellett a Barcelonát és a Hamburgot kaphattuk volna, nem jártunk nagyon rosszul. Abban egyetértett mindenki, hogy a Hamburgot jó lenne elkerülni, játszunk mi itthon eleget egymással, nem kell a nemzetközi kupában is találkozni. Csapattársammal, Mocsai Tamással nagyon örültünk a Szegednek, én például még sohasem játszottam ott, de pezsgőt azért nem bontottunk. Tudjuk, hogy idegenben nehéz meccsünk lesz, az otthoni visszavágón azonban sok csatát fordítottunk már a magunk javára. Egy biztos, tiszteljük az ellenfelet.

Szilágyi Viktor
Születési idő, hely: 1978. szeptember 16., Budapest
Magasság, súly: 196 cm, 96 kg
Csapatai: Union St. Pölten (osztrák), ATSV Innsbruck (osztrák, 1999-2000), Bayer Dormagen (2000-01), TUSEM Essen (2001-05), THW Kiel (2005-08), VfL Gummersbach (2008-10), SG Flensburg-Handewitt (2010-)
Legnagyobb sikerei: BL-győztes (2007), BL-döntős (2008), EHF-kupa-győztes (2009), KEK-győztes (2005), német bajnok (2006, 2007, 2008), német kupagyőztes (2007, 2008), az év játékos Ausztriában (2000)
Válogatottság/gól: 156/719