Előny vagy hátrány a hazai pálya?

Vágólapra másolva!

Megnövekedett elvárások, fokozott bizonyítási kényszer, túlzott görcsösség - az [origo] által megkérdezett sportolók szerint ezek azok a tényezők, amelyek teherként nehezednek a vállakra, ha egy nemzetközi szinten esélyes válogatott hazai pályán szerepel egy világversenyen. Budavári Ágota sportpszichológus szerint csak egytizednyi szerepe van az eredményességben, hogy milyen helyszínen rendeznek egy versenyt, de azt elismeri, nyomasztóan hathat a sportolóra, ha folyamatosan azt érzi, hogy aranyérmet vár tőle a közvélemény.

A "hazai pálya előnye" kifejezés ugyanolyan elkoptatott közhely a sport világában, mint a "rosszkor kapott gól" vagy a "minden futballmeccs kilencven percig tart" frázis.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, ha a magyar csapat hazai pályán indul egy világversenyen, akkor nagyobb esélye van a győzelemre, pedig az elmúlt évek azt mutatják, ez nem feltétlenül igaz: 2001-ben az olimpiai bajnok férfipóló-csapat bronzérmes lett a Margitszigeten rendezett Európa-bajnokságon, 2004-ben a női kézisek szintén harmadikként zártak az Eb-n, a hokisok pedig idén egy hajszállal, de lemaradtak a feljutásról a divízió I-es világbajnokságon.

Mivel mindhárom csapat érmet szerzett, hiba lenne kudarcról beszélni, ugyanakkor mind a közvélemény, mind a szakma előzetesen elérhetőnek tartotta az aranyérmet. Felmerül a kérdés: lehet, hogy a nagyobb elvárások okozta lelki teher miatt inkább hátrány, mint előny a hazai pálya?

Más egy kemény bajnoki, mint a vb-döntő

Ladányi Balázs két góljával és tíz gólpasszával a hokivébé legeredményesebb játékosa volt, és mint az [origo]-nak elmondta, számára óriási élmény volt 8000 ember előtt játszani a Budapest Sportrénában. "Sok fiatal volt a mostani csapatban, nem tudom, bennük hogyan csapódott le, hogy hazai pályán játszhattunk, de rám pozitív hatással volt. Igaz, sokkal rosszabb egy vb-döntőt hazai közönség előtt elveszíteni, és ez még akkor is igaz, ha a himnusz eléneklésével próbálták velünk elfeledtetni a szurkolók az olaszok elleni vereséget" - mondta Ladányi.

Vas Márton az olaszok elleni meccs után úgy nyilatkozott, az első percekben remegtek a kezek, Ladányi szerint ez lehetett a hazai pálya miatt még inkább felfokozott elvárás, de a tét nagysága miatt is, őt azonban egyik sem nyomasztotta, mert nem tartja magát izgulós típusnak. "Nagyon rég rájöttem arra, hogy attól semmi sem lesz jobb, ha idegeskedem. Kimegyek a jégre, aztán hozom, amit tudok, és meglátjuk, az mire elég az adott meccsen. Ha azt érzem, hogy megtettem mindent, és ez a lelátóról is látszik, akkor jól dolgoztam" - jelezte az Alba Volán szélsője, hogy nem szokott stresszelni a döntő helyzetekben.

A döntő után sokat beszéltek Hetényi Zoltán teljesítményéről, aki úgy tűnt, a tavalyi, ljubljanai döntőhöz hasonlóan a nagy tét miatt elbizonytalanodott, és akit tíz perc és két bekapott gól után lecserélt Ted Sator szövetségi kapitány. Ladányi nem hibáztatta Hetényit, azt mondta, mindenkinek lehet rosszabb napja, és a csapat sajnos most nem tudta kijavítani a kapus hibáját, ez egyébként is egy olyan poszt, ahol nagyon sokat számít, hogyan sikerül az első pár védés.

Amikor felvetettük, hogy Hetényi az osztrák bajnokságban is átélt már jó pár olyan meccset, ahol erősebbnek tűnt az ellenfél, és 40-50 lövést is védenie kellett, Ladányi annyit felelt, "igen, de azok nem 8000 ember előtt rendezett világbajnoki döntők voltak". A hokiválogatottnál idén először dolgozott pszichológus a csapat mellett, és Ladányinak kedvezőek voltak a tapasztalatai, elismeri, nagy szükség van arra, hogy valaki mentálisan is rendbe tegye a játékosokat.

Kiss Gergely rengeteg nagy tornát nyert a válogatottal, de egyiket sem itthon

Kiss Gergely, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó két alkalommal is hazai közönség előtt játszhatott világversenyen, a 2001-es Eb-n egy bronz-, a 2006-os Világkupán egy ezüstéremmel gazdagodott. Kiss szerint 2006-ban a szerbek elleni döntőben a bíráskodás inkább nekik kedvezett, ilyen értelemben is élvezték a hazai pálya előnyét, mégsem tudtak nyerni, mert nem gondolkodtak hideg fejjel a döntő szituációkban, és miután kimaradtak a lehetőségek, görcsössé váltak, így hosszabbításban végül a szerbeké lett az arany.

A tíz évvel ezelőtti Eb előtt hármas nyerőszériában volt Kemény Dénes csapata, amely az 1999-es firenzei Eb-n, az ugyanabban az évben rendezett sydney-i Világkupán és a 2000-es, szintén ausztráliai olimpián is élen zárt, Kiss pedig úgy érezte, a sikersorozat elhitette a játékosokkal, hogy ha külföldön taroltak, akkor miért ne menne ez hazai pályán is. "Aztán kiderült, mégsem fog menni, nagyon döcögött a játékunk" - ismerte el önkritikusan a balkezes klasszis.

"Nem olyan, mintha vurstliba mennénk"

Kiss szerint van egyfajta nehézsége annak, ha egy csapat hazai pályán játszik, a közönség támogatása átsegítheti a játékosokat a kritikus helyzeteken, ugyanakkor kiválthat görcsösséget is, amitől felborulhat a lelki egyensúly - szerinte ez is közrejátszott abban, hogy a 2000-es évek elején egyik nemzet sem tudott odahaza nyerni a nagy tornákon.

"Muszáj már a torna előtt lelkileg felkészítenie magát az embernek arra, mi vár rá, tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem olyan, mintha vurstliba mennénk, ha itthon játszunk, az elvárás is nagyobb" - mondja a Vasas játékosa, aki, mióta válogatott, folyton azzal szembesül, hogy csak az aranyat fogadják el a szurkolók és a közvélemény. Persze egy hazai világesemény nem csak a szurkolók miatt jár a megszokottnál nagyobb felhajtással, ilyenkor a média is sokkal jobban odafigyel a játékosokra, ezt a helyzetet is tudni kell kezelni. Kiss szerint ilyen esetben az is fontos, hogy szabályozzák a kapcsolatot a külvilággal, éppen ezért médiaórákon igyekeztek kielégíteni a sajtó kíváncsiságát, hogy utána a kötelezettségeket letudva elvonuljanak, és a fontos feladatokra koncentráljanak.

Bár csapatainknak hazai pályán nem jött össze az arany, kajak-kenusaink és úszóink elég szépen termeltek, de Kiss amondó, nem érdemes összehasonlítani a csapat- és az egyéni sportágakat. "Ha egy kajakos tudja, hogy gyors, akkor tíz pályából kilencszer képes azt az időt produkálni, amivel nyerni tud. A csapatsportban viszont hiába véd jól a kapus, ha a társak elöl nem lövik be a helyzeteket, vagy hiába játszanak jól a mezőnyjátékosok, ha a kapus benyel pár potyát".

Cseh pszichológussal készül fel a váratlan helyzetekre

Cseh László egyike azoknak az úszóknak, akik hazai pályán is hozták magukat, pedig ő is elismeri, ha itthon versenyez, magával szemben is többet vár el, jobban akar bizonyítani, hiszen ritkán adatik meg neki, hogy több ezer neki szurkoló néző előtt ússzon. Cseh szerint lehet és tudni is kell kezelni a média részéről megnövekedett érdeklődést, de a nehezebb feladat a megfelelés a hazai közönség várakozásainak. "Fiatalabb koromban előfordult, hogy elizgultam az úszást, amikor még nem voltam elég rutinos és jó versenyző. Mára ez elmúlt, de ismerek olyan úszókat, akik nem bírják el a terhet, és begörcsölnek, sőt, már a rajtkövön remegnek" - mondta Cseh, aki a nagy versenyek előtt mindig felkeresi a sportpszichológust, és igyekszik felkészülni minden eshetőségre.

A mentális tréning célja, hogy a sportoló szembesüljön azokkal a helyzetekkel, amelyek negatív érzéseket válthatnak ki belőle a verseny során - ilyen például, ha az úszót hirtelen utolérik az ellenfelek -, így nem érik váratlanul, és tud rájuk reagálni.

Budavári Ágota sportpszichológus hosszú éveket töltött a vízilabdázók körében, a háromszoros aranyérmes csapat titka szerint abban rejlett, hogy a rengeteg klasszis közül mindig volt pár játékos, aki túlteljesített, a többiek pedig egy megbízható átlagot hoztak. Budavári a hazai pálya témájáról azt mondta, alapvetően nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani a helyszín és az eredmény kapcsolatának, a sok összetevő közül szerinte ez mindössze egy tizedet tesz ki, de azt elismeri, amennyire feldobhat valakit az érte szorító közönség, annyira nyomasztó, ha folyton azt érzi: mindenki aranyérmet vár tőle.

Már elmúltak azok az idők, amikor Cseh László begörcsölt verseny közben

"Magyarországra jellemző a csodavárás, az emberek úgy gondolják, ha egyszer sikerült véghezvinni egy nagy sikert, az bármikor megismétlődhet, pedig a sportban éppen az a szép, hogy váratlanul és véletlenszerűen is alakulhatnak az eredmények. A szurkoló lélektana arra épül, hogy szeretne sikernek örülni, a győztessel azonosulni, így elsősorban az aranyéremben gondolkodik, a sajtó pedig sajnos fel tudja erősíteni ezt az eredménycentrikus felfogást, ezért nem árt, ha az edzők néha lehűtik a kedélyeket.

A profi sportban elsősorban a fizikai és a mentális felkészítés dönt, de fontos, hogy a sportoló józan maradjon, és ne vegye magára a külvilág álltal sugallt képet, ne ragadjon át rá a szurkoló vágya és győzelmi éhsége. Persze nem lehet mindig elvárni, hogy a sportoló ne reagáljon a külvilágra, de reálisan kell látnia a saját helyzetét, és el kell fogadnia, hogy a felkészülést nem úszhatja meg" - nyilatkozta az [origo]-nak Budavári, aki szerint a sport egyelőre nem tudja, hova tegye a pszichológus és az orvos szerepét, és úgy véli, itthon bulvárpszichológusok próbálnak a hírnév miatt érvényesülni ezen a területen.