A tavalyi világbajnokság több szempontból is a mélypontot jelentette a francia labdarúgás számára. A válogatott egyrészt a csoportjából sem jutott tovább, ami már önmagában kínos, de nem példa nélküli, hiszen 2002-ben címvédőként járt ugyanígy. Ezúttal azonban kifejezetten botrányos volt a búcsú, a játékosok viszonya megromlott a szövetségi kapitánnyal, Raymond Domenech-el, ami végül sztrájkhoz vezetett.
Mindez nem tett jót a francia labdarúgás hírnevének, és az új kapitánynak, Laurent Blanc-nak szinte az alapoktól kellett kezdeni a csapatépítést, ami a jelek szerint nem megy rosszul, ráadásul irányítása alatt egy új, tehetséges generáció tagjai kaptak lehetőséget.
"A jövő érdekel, nem a múlt"
A dél-afrikai tornát követő első mérkőzésre, a Norvégia elleni barátságos találkozóra Blanc senkit sem hívott meg a világbajnoki keret tagjai közül. A lépés inkább szimbolikus volt, semmint szakmai, hiszen azzal a közvélemény is tisztában volt, hogy nem lehet mindenkit végleg száműzni a címeres meztől a vébére meghívott 23 futballista közül.
A keret tagjai lassan vissza is szivárogtak a válogatottba, de azért a dél-afrikai viadal így is jelentős cezúrát jelentett, hiszen kilencen azóta egyszer sem húzták fel a címeres mezt. Thierry Henryról már korábban lehetett tudni, hogy visszavonul a válogatottságtól, Nicolas Anelka és William Gallas pedig a játékosok lázadásában betöltött szerepük miatt kaptak hosszabb eltiltást.
Blanc rajtuk kívül egyszer sem küldött meghívót Djibril Cissének, Sidney Govounak, Marc Planusnek, Sébastien Squillacinak, André-Pierre Gignacnak és Jérémy Toulalannak sem.
"Elsősorban a jövő érdekel, nem pedig a múlt" - jelentette ki Blanc nem sokkal a kinevezését követően, és hű is maradt a szavaihoz, hiszen fokozatosan a lázadók is visszatértek az együttesbe, mint Franck Ribéry vagy Patrice Evra.
Ugyanakkor igyekezett lehetőséget adni azoknak, akik Domenech idejében mellőzöttek voltak, illetve a fiatalokat is bedobta a mély vízbe. A csapat csak nehezen állt össze, hiszen első Eb-selejtezőjét hazai pályán elveszítette Fehéroroszország ellen, azonban azóta veretlen - a sorozat immár tíz mérkőzésből áll.
Xavi és Zidane egy személyben
A francia közvélemény számára a vérfrissítés rendkívül pozitív lépés volt, azt pedig különösen jól fogadták, hogy a legutóbbi két barátságos mérkőzésen több fiatal is rendkívül bíztató teljesítményt nyújtott.
Az ukránok elleni, idegenbeli 4-1-es diadalt követően a sportsajtó elsősorban Marvin Martin teljesítményét emelte ki. A Sochaux középpályása valóban lenyűgöző volt: az utolsó negyedórára cserélték be, és ennyi idő alatt mind a kilenc passza pontos volt, három kapura lövéséből kettő gól lett, és adott egy gólpasszt is szögletből Younes Kaboulnak. A Le Parisien másnap az alábbi címlappal jelent meg: "Ő lenne az új Zidane?".
Martint nem véletlenül hasonlították Zizouhoz, hiszen ő is két góllal mutatkozott be a válogatottban még 1994-ben. De nem csak az egykori francia világklasszis neve merült fel vele kapcsolatban: a L'Équipe csak "kis Xavinak" nevezte játékstílusa és apró termete miatt. Martin a nemrég véget ért bajnokságban 17 gólpasszt adott, ami csak eggyel marad el a Ligue 1 rekordjától.
A Blanc-nál debütált játékosok közül Martin még csak most robbant be, a mindössze 20 éves Yoann M'Vila viszont már alapembernek számít a nemzeti csapatban. A Stade Rennes védekező középpályása a vébé utáni első barátságos mérkőzésen debütált, és azóta mindössze két meccsen hiányzott.
A Luxemburg elleni találkozón 92,5 százalékos hatékonysággal passzolt, és ilyen jó statisztikát 2006 óta senki sem produkált a francia válogatottban. A középhátvéd Adil Rami is Blanc első találkozóján viselhette először a címeres mezt, azóta kihagyhatatlan: mind a hat Eb-selejtezőn ott volt a kezdő tizenegyben, és a franciák vele a védelem tengelyében 11 összecsapáson mindössze négy gólt kaptak.