"A halálból is visszajöttem már" - interjú Barta Nórával, a vb-t kihagyó magyar műugróval

Gerincműtétje után hatalmas akaraterővel felépült, majd bronzérmet nyert a budapesti Európa-bajnokságon Barta Nóra. Az Eindhovenben készülő legjobb magyar műugró a július 16-án kezdődő sanghaji világbajnokságon szerette volna kiharcolni az olimpiai indulás jogát, ám az utolsó hollandiai edzésén combizomszakadást szenvedett, így kihagyja a vb-t. Barta azonban az "ami nem öl meg, az megerősít" elvet vallja, és próbálja optimistán feldolgozni a helyzetet.

- Mi történt pontosan?
- Úgy volt, hogy hazamegyek, és a magyar csapattal együtt utazom ki a világbajnokságra, ezért az utolsó edzésem volt Eindhovenben, amikor megsérültem - mondta az [origo]-nak Barta Nóra. - A gyakorlatoknál, mielőtt elrugaszkodunk a deszkáról, mindig ugrunk kettőt-hármat a deszka végén, az egyik ilyen ugrásnál berogyott a lábam, ami még nem is lenne baj, megtartottam izomból, de a deszka úgy nyomott vissza, hogy beszakadt a combizmom.

- Mit mondtak az orvosok?
- Húsz napig tilos terhelnem.

- Nem ez volt az első pofon, amit kapott, hiszen korábban egy komoly porckorongműtéten esett át. Mi volt az első, ami az eszébe jutott a mostani sérülésekor?
- Természetesen nagyon mérges és elkeseredett voltam, hogy ki kell hagynom az olimpiai kvalifikációs világbajnokságot, gondoltam is magamban, hogy köszönöm szépen, de elég volt a pechszériából, szívesen hanyagolnám az életemből. Az elkeseredettségem azonban csak két napig tartott, gondolkoztam, és rájöttem, hogy végül is nem történt semmi drámai.

- Érdekes, amit mond, hiszen a világbajnokság az év legfontosabb versenye, és már csak egy esélye lesz kvalifikálnia magát a jövő évi olimpiára.
- Igen, jövő februárban Londonban lesz egy Világkupa, de ott elég a legjobb 18 közé kerülnöm, azt pedig meg kell tudnom csinálni. Szerettem volna egy évvel az olimpia előtt megszerezni a kvótát, és akkor később csak az olimpiára készülhettem volna, de nem keseredek el, a gerincműtétem megváltoztatott, azóta próbálom pozitívan nézni a dolgokat. Akkoriban volt olyan, hogy úgy éreztem, nem bírom tovább, kész, feladom. Ha abból fel tudtam állni, azaz a halálból is visszajöttem már, akkor ez nem lehet olyan nagy feladat. Ismerjük a mondást: ami nem öl meg, az megerősít. Úgy fogom fel, hogy most egész nyáron pihenhetek, hiszen a vb lett volna az utolsó verseny, jövőre pedig mindent beleadok. Annyi történt csak, hogy megcseréltem a versenyzést a pihenéssel.

- A gerince már rendben van?
- Most már igen. Az év elején, a márciusi Európa-bajnokság előtti időszakban nem tudtam még reggelente edzeni, kötött volt a derekam, kellett öt-hat óra, hogy bemelegedjen, de mára ez is elmúlt, délelőttönként is tudok már edzeni.

- Miért Eindhovenben készül?
- A műugrásban nagyon fontos szerepe van az edzőnek, annyira, hogy általában egy versenyzőnek a testvére vagy valamelyik szülője az edzője. Én nyolcéves korom óta dolgozom együtt Ligárt Balázzsal, aki holland szövetségi kapitány lett, és mivel a hollandok megengedték, hogy velük készüljek, kiköltöztem. Jobbak a körülmények, nem bántam meg.

- Nem hiányzik Magyarország?
- A hollandok halálosan nyugodtak, nem érzem azt a folyamatos feszültséget, a stresszt, ez pedig segíti a felkészülést. Persze hiányzik a család és a barátok, de amikor hazajövök egy hétre, egy idő után nem tudom, hogy hol áll a fejem, ilyenkor már arra gondolok, hogy mikor mehetek már vissza. Most azonban nem fogom elhanyagolni a családomat és a barátaimat, lesz rájuk időm a nyáron, végig velük leszek, van mit kipihennem és van mire rápihennem.