"Megtisztelőnek tartom" - a csapatorvos, akit megint összekevertek Egervárival

Szilágyi Györgyöt, a magyar labdarúgó-válogatott csapatorvosát kedden - az Anglia, a Finnország és a Luxemburg elleni találkozók után - a San Marinó-i tévések is összekeverték Egervári Sándorral. A tizenöt éve a csapat mellett dolgozó doktor az [origo]-nak azt mondta, számára nem dehonesztáló a tévések hibája, sőt, mivel nagyon jó barátja a focisták edzőjének, megtisztelőnek tartja a tévedést.

- Hányan próbáltak már önhöz úgy közelíteni, hogy azt hitték: Egervári Sándorral beszélnek?
- Személyesen ez nem fordult még elő, a televízióban viszont kedden ismét összekevertek minket. Úgy látszik, ez egy szerencsés véletlen, hogy hasonló kinézetűnek tartanak minket, számomra legalábbis egyáltalán nem dehonesztáló. Hogy miért? Egervári Sándort kulturált, civilizált, jól kommunikáló embernek tartom, aki egyben nagyon jó pedagógus is. Tisztességes, korrekt, becsületes ember, ezért azt is mondhatom, hogy megtisztelőnek tartom ezt a humoros tévedést. A múlt pénteki, luxemburgi meccs után - amikor szintén azt hitték, hogy én vagyok ő - mondta is nekem nevetve a kapitány, hogy 'büszke vagyok a bátyámra!'.

- Ezek szerint önök is jót mulatnak a dolgon?
- Igen, és azzal viccelődtünk, hogy egyszer, amikor már 5-0-ra vezet a csapat, egy sérülésnél a kapitánynak kellene befutnia, hátha akkor a tévések rájönnek a hibájukra. Hallottam, hogy a keddi meccsen a riporter azt mondta, hogy "aki befutott, az a Szilágyi doktor", de a San Marinó-i operatőrök utána is engem hittek az edzőnek, úgyhogy ez se működik. Mindez mégsem zavar, mert nagyon jó barátok vagyunk, jó a szakmai kapcsolatunk. Luxemburgban az MLSZ sajtósa, Pajor-Gyulai László szólt a tévéseknek, hogy akit mutatnak, az nem a kapitány, hanem az orvos. Hogy ez számomra jó-e vagy sem, nem tudom, az arcom viszont jól forog, az biztos.

Szilágyi György balra, Egervári Sándor jobbra

- Ha a taktikáról kérdeznék, zavarba jönne?
- A keddi a 188. meccsem volt a válogatottnál, szóval nem hiszem. Olyannyira, hogy azt tervezem, miután korrektül befejeztem a karrieremet, írok majd egy könyvet olyasmi címmel, hogy "Az orvos szemében a kispadról". Már tizenhárom kapitány mellett dolgoztam, és számomra örök élmény, hogy a Puskás Öcsi által irányított hat hónap alatt is a válogatottnál voltam. Volt, hogy arról kérdeztek, mit gondolok az aktuális kapitányról, de nekem nem ez a kompetenciám, én a játékosok egészségével foglalkozom, etikátlan lenne kommentálni a munkájukat.

- Van kedvenc játékosa?
- Egy orvosnak soha sem lehet kedvenc betege. Mindannyiukat szeretem és tisztelem.

- Mit gondol a jelenlegi játékosok egészségi állapotáról?
- Amilyen sérülések előfordulnak, azok benne vannak a játékban, ha egy jó sofőr kimegy a forgalomba, őt is érheti baleset. Ugyanígy hiába van valaki a legjobb állapotban, előfordulhat egy véletlen ütközés, vagy egy szerencsétlen földre érkezés, amely sérülést okozhat.

- Van különbség az egyes bajnokságokban szereplő játékosok edzettsége között?
- A légiósok sem edzenek többet, mint az NB I-ben szereplők, még azok sem, akik a legkeményebbnek tartott Angliában szerepelnek.

- A mostani csapatról mit gondol?
- Ugyanúgy szorítok, ugyanúgy sírok és ugyanúgy nevetek, mint mindenki a csapaton belül, és, mint a többiek, ugyanúgy magamban keresem a hibát, ha kikap a csapat. Úgy érzem, hogy elindult egy folyamat, és vannak pozitív jelek. De egy szakácstól sem lehet azt várni, hogy ha a szárazbabot odateszi, akkor abból csodálatos marhapörkölt legyen. Akármennyire próbálunk kapaszkodni, a következő ellenfelünk, a svédek most is 5-0-ra verték a finneket, ami nem a legjobb előjel. De ha mindenki - a kapitány, a játékos, az orvos - azt mondja majd a mérkőzés után, hogy "mindent megtettem", akkor nem biztos, hogy nagyon nagy probléma lesz.