"Akkor is élvezem a focit, ha fáj" - interjú Paulo Sousával, a Videoton edzőjével

Paulo Sousa első tétmeccsén a Videotonnal megnyerte a Szuperkupát, majd a Sturm Grazcal szemben kiesett a BL-ből, a portugál edző azonban úgy véli, a pályán nem látszott, hogy az osztrákok négyszer több pénzből gazdálkodhattak tavaly, mint a magyar bajnok, amelynek idén már nincsen 3-4 millió eurója az erősítésekre. A játékosként kétszeres BL-győztes, 40 éves szakember nem bánta meg, hogy a klub a BL-meccsek előtt megvált a védelem két alapemberétől, a Videotonnal mindent meg akar nyerni, és szerinte a csapatnak nem kell foglalkoznia azzal, hogy a miniszterelnök is nekik drukkol.

- Hat hete a Videoton edzője. Hogy érzi magát Magyarországon?
- Örülök, hogy itt lehetek! Amikor játékosként külföldre vetett a sors, már akkor úgy voltam vele, hogy a munkámat egy projektnek tekintem, és nem az a döntő érv, hogy az ország szép vagy esős, esetleg hideg az időjárása. Örülök, mert az első benyomásaim igaznak bizonyultak, minden a szerint halad, ahogyan azt a tulajdonossal, az ügyvezető igazgatóval megbeszéltük, de a klub összes alkalmazottja segíteni próbál és támogat, hogy a lehető legjobban végezhessem a munkámat. Örülök, hogy a játékosaimon is azt látom, hogy szeretnek velem dolgozni, és nem azért, mert kedves ember vagyok, hanem azért, mert tudják, hogy az én irányításommal fejlődhetnek, egy edzőnek ugyanis ez a legfontosabb feladata.

- Ki győzte meg arról, hogy a Videotont válassza?
- Én saját magamat. Sokan kérdezték, hogy miért megyek külföldre, és hogy miért éppen Magyarországot választom, amire én azt mondtam: számomra nem léteznek kis és nagy országok, csak jó és rossz feladatok. Számunkra a klubbal ez egy szép és nagy kihívás - ezek alapján talán érthető, miért vagyok boldog, hogy elvállaltam ezt a munkát.

- Magyarországon eddig túlnyomórészt nem voltak sikeresek a külföldi edzők. Mit gondol, ön változtathat ezen?
- Szerintem egyetlen országban sem könnyű dolgozniuk a külföldi edzőknek, akik sok ellenállással találhatják magukat szembe, főleg a hazai szakemberek részéről. Én azonban csak arra figyelek, hogy a saját munkámat jól végezzem. A csapat fejlődésére és a győzelmekre koncentrálok, utóbbira már csak azért is, mert ha nem jönnek az eredmények, akkor az embereket nem érdekli, hogy mik az okai a külföldi edző sikertelenségének.

- A kritikák már önt is elérték, hiszen a csapat volt edzője, Mezey György azt nyilatkozta, nem biztos, hogy a három spanyol igazolás erősítés a Videoton számára.
- Ehhez most semmit sem szeretnék hozzáfűzni.

- A Sturm Graz elleni, 4-3-as Bajnokok Ligája-búcsú után - a Videoton honlapja szerint - azt mondta: úgy érzi, hogy ebből a párharcból most nem a jobb csapat jutott tovább. Tényleg úgy gondolja, hogy a Videoton jobb csapat, mint a Sturm Graz?
- Én nem mondtam ilyet. Én azt mondtam, hogy a két meccs alapján nem volt rosszabb a csapatunk az ellenfélnél. Azt viszont fenntartom, amit a meccs előtt is mondtam, hogy a Sturm Graz csapatként sokkal tapasztaltabb a Videotonnál. Ha összehasonlítjuk a két csapat költségvetését, abban tényleg nagy a különbség. Az osztrák csapat éves büdzséje legutóbb tizenkét-tizennégy millió euró között mozgott, míg a miénk az előző szezonban három-négymillió euró volt. A pályán ezt egyáltalán nem lehetett látni. Ha valaki megnézi a két meccs statisztikáit, láthatja, hogy labdabirtoklásban és a nagy kihagyott helyzetek számát tekintve jobbak voltunk. Az elért gólok számában viszont valóban ők voltak a jobbak.

- Több futballszakértő - például Várhidi Péter volt szövetségi kapitány vagy a klub tiszteletbeli elnöke, Kovács Ferenc - a védelmet kritizálta a Sturm elleni mindkét meccs után. Nem bánta meg, hogy még a BL-selejtező előtt megvált az összeszokott védelem két alapemberétől, Lázár Páltól és Marko Andictól?
- Én semmit sem bántam meg, sem a saját döntésemet, sem a klubét. A szakértők talán nálam is jobban tudják, hogy Andicnak már lejárt szerződése volt, amikor ideérkeztem, és mivel jobb ajánlatot kapott, elhagyta a csapatot. Lázár nagyon boldog volt, hogy külföldről egy sokkal jobb ajánlatot kapott, mint amilyet a Videoton elé tehetett volna. Hozzátenném, hogy én mindig csak azokban a játékosokban gondolkodom, akik a rendelkezésemre állnak, azokra nem gondolok, akiket már nem tehetek be a csapatba.

- Miért éppen Lipták Zoltánra esett a választása, amikor kijelölte a Videoton új csapatkapitányát?
- Mert ez volt a csapat egyöntetű döntése. Egyébként három kapitánya is van a csapatnak, a másik kettő Sándor György, illetve André Alves.

- Egy hiányzó sportorvosi vizsgálat miatt három, eredetileg a kezdőbe jelölt játékosa sem szerepelhetett az Európa Ligából egyedüli magyarként továbbjutott Paks ellen, a meccset végül mégis megnyerte a Videoton 4-0-ra. Ennyire nem hiányzott a Polonkai Attila, Nagy Dániel, Hidvégi Sándor trió?
- Ha tíz percem van arra, hogy nem is egy, hanem három játékost kicseréljek, a csapatnak akkor is képesnek kell lennie arra, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújtson. Az edzéseken olyan munkát kell végezniük a játékosoknak, hogy ha az edzőjük berakja őket, akkor ők a legjobb formájukat tudják nyújtani. Úgy érzem, hogy a Videoton keretéből erre minden egyes játékos képes.

- Nem is volt mérges, hogy egy ilyen hiba miatt kellett nélkülöznie három teljesen egészséges játékosát?
- A vezetőedző nem vádolható és nem is vádolhat senkit, neki az a feladata, hogy megoldást keressen, és én ezt próbáltam véghezvinni.

- Hogy látja, melyik csapat lesz a Videoton legnagyobb ellenfele az NB I-ben?
- Azt hiszem, a Videoton legnagyobb ellenfele saját maga lehet. Mindenkit tisztelünk, de ha minden meccsen saját magunkat tudjuk adni, akkor a képességeink alapján elérhetjük azokat a céljainkat, amelyeket kitűztünk.

- Miket tűztek ki?
- A Videotonnak mindent meg kell nyernie, amit csak lehet.

- Ezt a szurkolók vehetik ígéretnek?
- Amit ígérek, az a kemény munka, amely révén fejlődni fognak a játékosok és a csapat egyaránt.

- A klub tulajdonosa, Garancsi István azt mondta, a Videoton célja, hogy elérje egy holland középcsapat szintjét. Ön egyetért és azonosul ezzel a célkitűzéssel?
- Szerintem nem igazán lehet az országok bajnokságait összehasonlítani. Egy olyan szintet szeretnénk elérni, hogy harcban lehessünk az európai csapatokkal.

- Magáénak érzi már a csapatot?
- Sokkal inkább érzem már, hogy amit a játékosaimtól kérek, azt meg is valósítják.

- Beszélt már az akadémia alapítójával?
- A magyar miniszterelnökkel? Igen, beszéltem vele, főképp erről a fantasztikus helyről (a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia - a szerk.), ahol most is vagyunk. Rögtön észrevettem, hogy micsoda szenvedéllyel és érzelemmel viseltetik a labdarúgás iránt.

- Van-e bármilyen - pozitív vagy negatív - hatása a csapatra annak, hogy a miniszterelnök nagy szurkolója a Videotonnak?
- Csak a saját munkánkra kell koncentrálnunk, és ha ebben professzionálisak vagyunk, akkor a pályán minden ehhez hasonló dolgot félre kell tudnunk tenni.

- A Queens Park Rangersnél a játékosa volt Buzsáky Ákos, aki az [origo]-nak azt mondta, hogy kiváló edzőnek tartja önt, aki a támadó futball elkötelezett híve. Melyik az a taktika, amelyikben feltétlenül hisz?
- Edzőként először is meg kell ismernem a helyet, ahol dolgozom. Meg kell ismernem az ország és a futballklub kultúráját, a szurkolótábort, a csapat játékosait, és be kell illeszkednem az új környezetbe. Természetesen megvan a saját elképzelésem a labdarúgásról, de ezt nem érvényesíthetem mindenhol. A kialakítandó modellben minden játékosnál el kell érni, hogy a legjobb képessége szerint futballozhasson. Persze könnyebb lenne, ha mondjuk tízmillió, vagy legalább három és fél millió euró állna rendelkezésre - de nem áll. Szóval teljesen más a helyzet, mint az elmúlt szezonban. Mindez azon is látszik, hogy eddig mennyit tudtunk erősítésekre költeni. De hogy mit jelent az, ha mégis meg akarjuk valósítani a saját ötleteinket? Én pozitív szemléletű, futballromantikus embernek tartom magam, és azt szeretném, ha a játékosaim megtanulnák, hogy milyen a győztes mentalitás.

- Szenzációs átigazolási hír volt, hogy Hérnan Crespo a Videotonba tart. Tényleg közel volt az argentin sztár Székesfehérvárhoz?
- Az igaz, hogy jól ismerem, mert Olaszországban egy csapatban játszottunk, de az átigazolását csak akkor nevezhettük volna realitásnak, ha aláírt volna a klubhoz.

- Carlo Ancelotti, Frank Rijkaard, Johann Cruyff, Miguel Munoz, Giovanni Trapattoni, Pep Guardiola. Tudja, mi a közös bennük?
- Nem. Mi?

- Játékosként és edzőként is nyertek Bajnokok Ligáját vagy BEK-et. Önnek játékosként már kétszer is sikerült, és fiatal edzőként is lehetne a BL-siker a célja.
- Persze, szükség van kitűzött célokra, de tudni kell, hogy mi a realitás. Az említettek közül néhányan jobb helyzetből indultak, mint a többiek, rögtön a csúcson kezdhettek munkába. Olyan kluboknál, amelyeknél a feltételek már adottak voltak, és amelyekbe már nagyon sok munkát fektettek. De BL-győzelem nélkül is lehet az ember nyertes és boldog edző. Szinte minden tréner álma, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját, de ennél még nagyobb, sokkal nagyobb dicsőség a világbajnoki győzelem.

- Portugál válogatott volt, a Dortmunddal és a Juventusszal BL-t nyert, megfordult az Interben, a Parmában is - melyik volt a legerősebb csapat, amelyikben szerepelt?
- A legjobb pillanatokat talán a Dortmundban éltem át. Annak ellenére is ezt mondom, hogy a Juventusban eltöltött első évemben a játékosok, az edzők és az újságírók a bajnokság legjobb játékosának választottak.

- Ha a sérülések elkerülik, mit érhetett volna még el játékosként?
- Ötvenegyszer voltam válogatott, és talán kilencvenszer is lehetettem volna, mert öt-hat évem biztosan kiesett. Amikor már éreztem, hogy nem tudok ugyanolyan szinten futballozni, akkor úgy döntöttem, hogy Görögországba igazolok, mert az ottani meleg éghajlat - szemben mondjuk az északolasz vagy a német időjárással - segített a sérülésem kezelésében.

- Edzéseken néha megmutatja, hogy miért számított világsztárnak?
- Nagyon ritkán rúgok labdába, de nem azért, mert fájdalmaim lennének. Amikor nincs meg az a felelősség, hogy a csapatom miatt jól kell teljesítenem, akkor a barátaimmal - mondjuk a tengerparti homokban - még akkor is élvezem a focit, ha fáj.