"Nem betegség, hanem járvány" - már a géndopping fenyegeti az élsportot

Elméleti síkon már bebizonyították, külső hatással elérhető, hogy a szervezet tiszta eritropoetint (EPO) állítson elő, a géndoppinggal pedig új fejezet nyílhat a tiltott szerek elleni harcban. A múlt heti, háromnapos freiburgi konferencián Richard Pound, a WADA egykori elnöke arról beszélt, a doppingellenes ügynökség ajánlásával a NOB akár egy országot is kizárhat az olimpiáról. Ivan Waddington, a leicesteri egyetem professzora élesen bírálta az angol profi futballban zajló jelenséget, amelyben a sportorvosok szorosan kapcsolódnak a klubokhoz.

"Optimista vagyok a dopping elleni küzdelmet illetően" - mondta Arne Ljungqvist, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) 80 éves korábbi elnöke a múlt héten a freiburgi egyetemen tartott háromnapos szimpóziumon.

A sportorvoslás és dopping Európában címmel rendezett konferencián azonban sokan nem értettek egyet a svéd szakemberrel, a doppingellenes küzdelem szakértői szerint a csalók még mindig olyan előnnyel rendelkeznek, mint Ezópusz meséjében a nyúl a teknőssel szemben. Győzni csak akkor lehet, ha a doppingolók figyelme lanyhul - a "teknős" igyekezete csupán így győzheti le a "hanyag nyúl" természetét.

Pierre-Edouard Sottas svájci statisztikus a lausanne-i doppingellenes labor munkáját értékelve megállapította, a vizsgált minták 14 százaléka vérdoppingra utal, 18 százaléka pedig azt jelzi, hogy valamilyen manipuláció történt.

A csalók többsége azonban észrevétlen marad, az új szerek ellenőrzése egyre nehezebb, mert csak rövid ideig mutathatók ki, ráadásul az előre be nem jelentett vizsgálatok hatékonysága sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Jöhet a géndopping-korszak

Ezt támasztotta alá Perikles Simon, a mainzi egyetem sporttudományi karának igazgatója, aki elmondta, egy anonim felmérés szerint az élsportolók 14 százaléka elismerte, élt már a vérdoppinggal. "Ami ennél is rosszabb, egy amerikai egyetemi felmérés szerint a megkérdezettek ötven százaléka igennel válaszolt arra a felvetésre, használna-e akkor is egy olyan csodapirulát, amivel verhetetlen lenne, ha tudná, öt éven belül bármikor meghalhat. Ez világosan mutatja, milyen fontos a sportolóknak a siker - legyen ennek akár pénzügyi, akár személyes oka."

A mainzi egyetem szakembere szkeptikus a doppingellenes küzdelem sikereit illetően. Állítja, a doppingvizsgálatok mindössze 0,2 százaléka végződik a bűnös sportoló eltiltásával.

"A dopping nem betegség, hanem járvány" - mondta Simon, aki úgy érzi, hamarosan megvalósul a horrorforgatókönyv, amivel már évek óta fenyegetik a világot: a géndopping.

Elméleti síkon már bebizonyították, hogy működhet ennek egy fajtája: a sportoló befecskendez magának az izomszövetekbe úgynevezett rekombináns vírusokat, amelyek az EPO genetikai anyagát tárolják, így végül a szervezet tiszta EPO-t gyárt. Simon állítja, a módszert tökéletesen lehetne ellenőrizni, és egyelőre nem tudni, vannak-e sportolók, akik már ilyen (vagy más, még ismeretlen) módon megváltoztatták a genetikai összetételüket.

Simon elsősorban amiatt aggódik, hogy ezt az utat már bejárták az első testépítők, és a konditermektől mindig is rövid út vezetett a profi sportig. A szakember viszont azt állítja, már kidolgozott egy módszert, amely akár visszamenőleges hatállyal igazolja ezt a fajta géndoppingot, akár a korábban levett és lefagyasztott vérmintákból is.

Tiszeker: A vivőanyagot kell kimutatni

"Minden konferencián elmondják és megerősítik a géndopping veszélyét, sajnos, ha valaki ezzel él, azt rendkívül nehéz bebizonyítani" - mondta az [origo] érdeklődésére Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping Csoport (MACS) vezetője, aki szerint nem az EPO, hanem a vivőanyag, a vírus kimutatása lehetetlen egyelőre.

"Az emberi szervezet termel EPO-t, ám a géndopping esetében valóban arról van szó, hogy valamilyen vírus által a szervezetbe juttatják annak a genetikai anyagát, amiből a szervezet EPO-t gyárt. Egyszerűen csak a parancsot kell megváltoztatni, és kikapcsolni a szervezet természetes védekező mechanizmusát, amely leállíthatná a túlzott EPO-termelést. Így a vizsgálat majd azt mutatja ki, hogy az alany EPO-szintje magasabb, ezt orvosi szempontból értékelhetjük úgy, hogy ez nem szokott gyakran előfordulni, ami viszont jogilag értelmezhetetlen."

Tiszeker szerint megoldást az jelenthet, ha a vivőanyagot ki lehet majd mutatni, azt, hogy a vírus természetes úton került a szervezetbe vagy sem. "Van már állítólag olyan technika, amely képes ennek a kimutatására, de egyelőre nagyon keveset kapunk róla."

Pound szerint, aki versenyen bukik le, az hülye

"A doppingellenes küzdelem nemcsak, hogy nem fejeződött be, de igazán most kezdődik" - nyilatkozta a konferencián Richard Pound, a WADA egykori elnöke, aki kételkedik a doppingellenes munka hatékonyságában.

"Azt a sportolót, aki versenyen bukik le, a doppingellenőrzés mellett IQ-tesztnek is alávetném, mert ennyire hülye nem lehet" - mondta.

A kanadai sportvezető szerint a legnagyobb baj, hogy maga a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sem következetes, hiszen az alapszabály kimondja, az év végén kiadott WADA-jelentések alapján azokat a nemzeteket, amelyek nem teljesítik az ügynökség elvárásait, ki kellene zárni a 2012-es olimpiáról.

"Komolyan el tudják azt képzelni, hogy a NOB ezt megteszi majd?" - tette fel a kérdést Pound.

Tiszeker szerint elvileg valóban van lehetőség arra, hogy WADA-ajánlással a NOB kizárjon egy országot az olimpiáról. "Régóta megy a fenyegetőzés, előbb-utóbb alkalmazni fogják ezt a fegyvert, elsősorban azért, mert a WADA nagy úr. Nem elég ugyanis, hogy az adott ország törvénykezése megfelelő, de kell rendelkeznie antidopping-programmal is. Ezeket a doppingellenes ügynökség felülvizsgálja, ha valami nincs rendben, leminősíthet egy országot, az ügy végül olimpiai kizárással fejeződhet be."

Sportorvoslás és a klubérzelmek

A konferencián felmerült a kérdés, vajon a sportorvosok miért segítik az atlétákat doppingolással? Ivan Waddington, a leicesteri egyetem professzora rizikókultúráról beszélt, és élesen bírálta az angol profi futballban zajló jelenséget, amelyben a sportorvosok szorosan kapcsolódnak a klubokhoz, különösen érzelmileg.

Waddington szerint ez a tendencia, ami a Premier League mellett már a Bundesligában is megfigyelhető az Egyesült Államokból indult ki, ott a profi sportágakban a klubok teljes azonosulást igényeltek az orvosoktól. Ez azonban a sportolók egészségét tekintve pusztító következményekkel járhat, hiszen az orvosok akkora nyomásnak lennének kitéve, ami megnehezítené számukra, hogy tisztán orvosi szempontok alapján döntsenek.

Tiszeker Ágnes annyit mondott, topcsapatoknál, ahol sok pénzről és presztízsről van szó, eleve nem beszélhetünk magányos doppingolókról. "Egy sztársportolónak, egy olimpikonnak fogják a kezét, kézenfekvő, hogy a doppingoláshoz kell orvosi háttér" - tette hozzá.

A szervezők kimondatlanul is jelezni akartak a konferencia freiburgi helyszínválasztásával. Az egyetem ugyanis az elmúlt évtizedekben a doppingolás melegágya volt, Freiburg közreműködött a csodaszerek kikísérletezésében a kerékpárosok számára, ez hozta meg a '90-es években a Telekom-csapat sikerszériáját, és okozta a legnevesebb versenyző, Jan Ullrich bukását.

A két évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott 63 oldalas jelentésből kiderült, hogy a versenyzőket az orvosok, Andreas Schmid és Lothar Heinrich látták el a különböző illegális készítményekkel. A csapatnál szisztematikus doppingolás zajlott 1995 és 2006 között, emiatt az egyetemi bizottság 58 800 vérmintát és számos számlát, kimutatást vizsgált meg újra.