"Sosem bírtam igazán a piát" - a botrányhős Paul Gascoigne új életet kezdett

Egy súlyos autóbalesetet és egy felfüggesztett börtönbüntetést követően kezdett új életet Paul Gascoigne, az angolok korábbi ötvenhétszeres válogatott futballistája, aki úgy tűnik, kezd kilábalni alkoholfüggőségéből. Gascoigne az elmúlt években állandó botrányaival került a címlapokra, volt, hogy játék papagájokkal sörözött, máskor kést kért egy szálloda személyzetétől, hogy felvágja az ereit, fia pedig azt nyilatkozta, nincs már neki sok hátra.

Amikor Paul Gascoigne tavaly nyáron autóbalesetet szenvedett, olyan pletyka is napvilágot látott, hogy a korábbi angol válogatott focistának csak napjai vannak hátra, de volt olyan híresztelés is, hogy már meghalt.

Egy hónappal a baleset után aztán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Gascoigne életben van: Angliában nagy felzúdulást okozott, amikor az exbarátnőjét meggyilkoló és egy rendőrt megsebesítő Raoul Moat barátjának mondta magát, és megpróbálta a kommandósok által egy hete üldözött férfit lebeszélni az öngyilkosságról.

Gascoigne - aki egy doboz sörrel, valamint egy horgászbottal érkezett meg a helyszínre - nem járt sikerrel, Moat fejbe lőtte magát, később pedig úgy nyilatkozott, nem biztos, hogy Moat az ismerőse volt. "Nem voltam jól akkoriban. Sok mindenkiről hittem, hogy az ismerősöm, aki nem volt az. Amikor részeg voltam, azt hittem, bin Ladent is ismerem. Nem is emlékszem, mi történt aznap, csak arra, hogy ülök a taxiban és nálam van a horgászbot. Kaptam egy rakás sms-t a barátaimtól, amiben azt kérdezgették, ezt miért csináltam, akkor esett le, hogy valami nincs rendben."

Ezzel még nem értek véget az exfocista 2010-es botrányai, októberben ittas vezetés és drogbirtoklás miatt került bajba. A bíróság végül felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és alkoholfüggőségének kikezelésére kötelezte, így került Gascoigne a Providence Projects nevű, alkohol- és drogfüggőket kezelő magánklinikára, ahol megkezdte a rehabilitációt.

Gascoigne játékosként is kicsapongó életet élt, sosem vetette meg az ivást és a bulizást, de karrierje befejeztével kezdte el igazán pusztítani magát. Öngyilkossági kísérletei voltak, pszichiátrián kezelték, és olyan hírek jelentek meg róla, hogy felhívta az apját, mert Bill Clintonnal akart sakkozni, vagy hogy beszélő játék papagájokkal sörözött.

A Guardiannek adott interjúban a szurkolók által Gazzának hívott egykori játékos bevallotta, a baleset után - amelyben kilyukadt a tüdeje, megsérült a csípője, és összetört az arca - az ambulancián kétszer is a klinikai halál állapotába került, úgyhogy a halálhíréről szóló pletykák nem álltak távol az igazságtól. "Az újságok sosem fogják azt írni, hogy Gascoigne-nyal minden rendben, valamivel el kell adniuk az újságot" - mondta a korábbi ötvenhétszeres válogatott, aki a karambol után is folytatta az ivást.

Ez a hozzáállás és életstílus kergette őrületbe az edzőit, és emiatt rajongtak érte a szurkolók, akik elfogadták, hogy a gólok, gólpasszok és a látványos megoldások mellett az is hozzátartozik Gascoigne imidzséhez, hogy műmelleket viselve fusson ki a pályára, vagy hogy felmutassa a sárgát a lapot elejtő bírónak.

Best of Gascoigne:

Gascoigne egy hónappal a baleset után járt először a Providence-nél, akkor öt hetet töltött ott rehabilitáció címén, de aztán ismét inni kezdett. Végül mégis úgy döntött, visszamegy, fel is hívta az intézmény vezetőjét, a korábbi heroinfüggőből terapeutává lett Steve Spiegelt, hogy segítsen neki, de közben meggondolta magát. Így aztán Spiegel hiába látogatta meg Gascoigne-t newcastle-i otthonában, a focista egy üveg ginnel elbújt a lakásban, és csak órákkal később jött elő, amikor tudta, hogy Spiegel már elment. Két nappal később felhívta, és bocsánatot kért tőle, Spiegel pedig azt mondta neki, ez az utolsó esélye, meg kell próbálnia leszokni az alkoholról, de ha nem tetszik neki, nem fogja tartóztatni.

"Le volt soványodva, úgy érezte magát, mint egy elveszett kisgyerek, gyámoltalannak és reménytelennek tűnt. Nem tudta, kihez forduljon és kiben bízhat. Ő egy remek fickó, és azt akarja érezni, hogy szeretik" - mondta Spiegel arról, milyen állapotban volt páciense, amikor elkezdte a rehabilitációt.

Gascoigne hat hónapot töltött a bournemouthi intézményben, most pedig a következő fázisába lépett a kezelésnek, saját lakásba költözött a tenger mellé. Azt mondja, jól érzi magát, persze neki is vannak rosszabb napjai, a különbség, hogy most nem nyúl egyből a pohár után ezeken a napokon. Állítása szerint a gyógyszerekről is leszokott, korábban ugyanis a pszichiáterek állandóan tablettákat írtak fel. "Meg akarnak szabadulni tőled, ezért állandóan tablettákat sóznak rád. Mindenfélét mondtak rólam, az egyik orvos megállapította, kényszerbeteg vagyok, egy másik kijelentette, hogy bipoláris zavarom van, pedig szimplán csak alkoholista vagyok. Nincs szükségem tablettákra."

Gascoigne úgy érzi, kilencven százalékban kigyógyult a függőségből, és leszokott azokról a dolgokról, amiket kényszeresen csinált, már nem veszi folyton fel és le a cipőjét, és nem nyitogatja egymás után az ajtót, ha meg akarja nézni, jól zárta-e be. A futballról sem kellett lemondania, péntekenként hat a hat ellen fociznak a Providence-ben. Azt mondja, ez a hét fénypontja számára, csak azt sajnálja, hogy elmozdult a baleset után a csípőjébe helyezett fémlemez, amit újra meg kell műttetnie, mert egyelőre komoly fájdalmat okoz neki a mozgás.

Paul Gascoigne 1967-ben született, négyéves korában kezdett focizni, a Newcastle United tizenhárom évesen igazolta le. Az angol élvonalban 1985 áprilisában debütált a Queens Park Rangers ellen, majd fokozatosan egyre fontosabb szerepet töltött be a csapatban, és az 1987/88-as szezon végén az év fiatal játékosának választották.

A Manchester United és a Tottenham is vitte volna, bár Gascoigne elígérkezett szóban a MU-nak, végül a Spurs vette meg brit rekordot jelentő 2 millió fontért. A válogatottban 1988-ban mutatkozott be, két évvel később tagja volt a negyedik helyen végző angol válogatottnak, az egész világot bejárta a kép, ahogy Gazza sír a büntetőkkel elveszített elődöntő után, bár sárga lapjai miatt nem játszhatott volna a döntőben.

A Tottenhammel 1991-ben bejutott az FA-kupa-döntőbe, és bár csapata megnyerte a Nottingham elleni meccset, Gascoigne a kórházi ágyról figyelte a díjátadást, mert egy szerelési kísérlet közben elszakadt a térdszalagja. A döntő előtt már aláírt szerződése volt a Lazióval, de egy teljes idényt ki kellett hagynia, így csak 1992 szeptemberében játszotta első meccsét a rómaiaknál. 1995-ben a skót Rangershöz igazolt, ahol két bajnoki cím mellett a kupát és a ligakupát is elhódította egyszer-egyszer. Hogy Glasgow protestáns felében kellemes emlékeket hagyott maga mögött, az mutatja, hogy 2006-ban beválasztották a klub történetének legjobb játékosai közé.

1996-ban régi fényében tündökölt a hazai rendezésű Eb-n, a skótok ellen zseniális gólt lőtt, végig vezéregyénisége volt az angoloknak, aztán az elődöntőben ismét jöttek a németek és a büntetők, aminek megint sírás lett a vége. 1998-ban a Middlesbrough játékosa lett, a Boróval feljutott az élvonalba, majd 2000-ben az Evertonhoz került, de a 2001/02-es szezont már a másodosztályú Burnley-ben fejezte be. 2004-ben a negyedik ligás Boston United játékos-edzője lett, de három hónap után leköszönt, és mindössze öt meccsen lépett pályára. 2005 novemberében a hatodosztályú Ketteringnél is megpróbálkozott az edzősködéssel, de 39 nap után távozott, aminek részben az volt az oka, hogy a vezetőség nem nézte jó szemmel az alkoholizmusát.

Bár játszani még ma is szeret, a futball világába nem vágyik vissza, szerinte nem lenne jó edző, mert nem képes arra, hogy lehordjon egy játékost, ha rosszul ment neki a meccsen. "Most arra koncentrálok, hogy józan maradjak, és jó úton járok, mert egy éve nem ittam. Az egy baromság, hogy folyton piáltam, mindig voltak hosszabb szünetek, de aztán sajnos mindig visszaestem. Az elmúlt négy év mindegyikében kilenc hónapig tiszta voltam, az újságok mégis állandóan osztottak. A vicces az, hogy sosem bírtam igazán a piát, pár korsó után már támolygok" - árulta el Gascoigne, hozzátéve, hogy az absztinencia ellenére néha betér egy-egy kocsmába, és nem fél attól, hogy visszaszokik azért, mert olyan helyre jár, ahol mások isznak.

Sokan vélik úgy, hogy Gascoigne-ban jóval több volt, mint amennyit kihozott a pályafutásából, de ő nem elégedetlen. "A Tottenham brit rekordért vett meg a Newcastle-tól, a Lazio szintén csúcsösszeget fizetett értem a Spursnek, mint ahogy később a Rangers és a Middlesbrough is. Voltam az év játékosa a játékosok és az újságírók szavazata alapján, nyertem FA-kupát, a Rangersszel begyűjtöttem nyolc érmet, ha ez egy rossz pályafutás, baromira megnézném, milyen egy jó karrier. Az emberek mindig azzal jönnek, hogy a pia tönkrevágta a pályafutásomat, de azt elfelejtik, hogy 35 évesen rendre a mezőny legjobbja voltam az Evertonban."

Gazzának csak egy dolog miatt van hiányérzete, hogy nem játszott a Manchester Unitedben, pedig még Newcastle-játékosként megígérte Alex Fergusonnak, hogy a MU-ba igazol. Ferguson egy interjúban edzői pályafutása legnagyobb kudarcának nevezte, hogy nem igazolta le Gascoigne-t. Október közepén jelenik meg Gascoigne önéletrajzi könyve, amely az anyagi helyzetén is javíthat, mert az elvonókúrát úgy kezdte meg, hogy szinte teljesen lenullázta magát, és egy borsos kártérítésre is számíthat, mivel kiderült, hogy a News of the World című bulvárlap az ő mobiltelefonját is feltörte és lehallgatta.

Zseniális Gazza-gól és piálós gólöröm az 1996-os Eb skótok elleni meccséről:

A Glorious (Dicsőséges) című könyvben szerepel az a történet, hogy az 1991-es FA-kupa-döntő előtt annyira fel volt pörögve, hogy orvost hívtak hozzá, aki Váliumot adott neki, hogy lehiggadjon. Gascoigne a meccs előtt azt mondta a társainak, megpróbálja majd megcsókolni a meccs előtt a csapatokkal parolázó Diana hercegnőt, aztán csalódottan vette tudomásul, hogy csak egy kézcsókra futotta.

Készülés a bajnokira Gascoigne-módra

"2002. január 12-én a Sunderland ellen játszottunk az Evertonnal. A meccs előtti este megittam három és fél üveg bort, aztán bevettem tizenegy altatót. Reggel hatkor arra ébredtem, hogy az egész testem remeg, bekaptam még pár altatót, megittam a maradék fél üveg bort, aztán visszadőltem. Kilenckor megint felébredtem, ittam egy tripla brandyt, bekaptam egy altatót, elszívtam egy cigit, aztán elindultam a meccsre. Szörnyen rosszul éreztem magam, úgyhogy bevertem még egy tripla brandyt, rá egy tablettát, aztán a meccsen óriásit játszottam, majd otthon beájultam az ágyba. Másnap Jimmy Gardner haveromat hívtam, hogy mi volt a meccsen, ő mondta, hogy én kaptam a legjobbnak járó pezsgőt."

Egy másik történetben azt meséli el, hogy szívatta meg a Rangersnél Gordon Durie-t, akinek kölcsönkérte az autóját, és a csomagtartóba, valamint a hátsó ülés alá is pisztrángokat rakott be. Durie a csomagtartóban lévőket megtalálta, de a hátsó ülés alá passzírozott halakat csak akkor szúrta ki, amikor már brutális szag terjengett a csapat szponzora által fizetett kocsiban. És akkor még nem beszéltünk az olyan esetekről, mint amikor részegen elkötötte és összetörte a Middlesbrough csapatbuszát, vagy amikor úgy állított be a csapat éttermébe, hogy csak zokni volt rajta, vagy amikor szoláriumbérlettel ajándékozta meg színes bőrű csapattársát.

"Még ma sem szoktam le a hasonló tréfákról. Mindenben ugyanolyan vagyok, mint amikor még fociztam, csak már nem iszom. Végre újra tudok mosolyogni, ami nem volt jellemző rám az utóbbi években" - adta jelét Gascoigne annak, hogy kezd egyenesbe jönni, amit Spiegel is megerősített, amikor azt mondta, "ismét van élet a szemében".