"Nem illendő nyaralásnak nevezni" - interjú Urbányi Istvánnal, a Maldív-szigetek szövetségi kapitány

Autó helyett egy robogót kapott a szövetségtől Urbányi István, aki 2009-ben és 2010-ben már irányította a Maldív-szigetek fociválogatottját, és most ismét elvállalta a feladatot. A korábbi újpesti és kecskeméti edző az [origo]-nak adott interjújában elmondta, hogy túlzás nyaralós állásnak nevezni ezt a munkát, de azt elismeri, hogy irigylésre méltó posztot tölt be az üdülőparadicsomban. Az országnak egy stadionja van, nehezen lehet alkoholhoz jutni, ám ezt ellensúlyozzák a szebbnél szebb érintetlen szigetek és a gyönyörű helyi nők.

- Miért pont önre esett ismét a maldívok választása?
- Amikor 2009-ben és 2010-ben voltam itt szövetségi kapitány, akkor jó kép alakult ki rólam, tetszett a vezetőknek az a stílus, amelyben akkor a csapat focizott. Nem titkoltan most az is sokat számított, hogy a játékosoknak mi a véleménye az edzőről, ők pedig pozitívan nyilatkoztak rólam, sokan azt mondták, hogy tőlem tanulták a legtöbbet. Emellett olyan ember kellett, aki ismeri az itteni körülményeket és a játékosokat, mert decemberben, Indiában a Dél-Ázsiai Bajnokságon vesz részt a válogatott, és nincs sok idő a felkészülésre.

- Kik lesznek az ellenfelek, és mi a cél?
- A házigazda India mellett Banglades, Nepál, Srí Lanka, Afganisztán, Bhután és Pakisztán indul még, két négyes csoportba osztják majd a csapatokat a novemberi sorsoláson, a körmeccsek után pedig jönnek az elődöntők és a döntő. Jó esélyekkel indulunk, 2008-ban megnyerte a Maldív-szigetek a tornát, 2009-ben pedig, az irányításom alatt csak a döntőben kaptunk ki tizenegyesekkel. Veretlenül, az elődöntőben a nagy rivális Srí Lankát 5-1-re legyőzve, a tornán a legtöbb gólt szerezve végzetünk.

- Hova tehető a világ futballtérképén a maldív-szigeteki válogatott?
- Amellett, hogy a 162. a világranglistán, a dél-ázsiai régió egyik kiemelkedő csapata, de az ázsiai nagyhatalmak, mint Japán vagy Dél-Korea azért jelentősen jobbak. Viszonyításképpen a legutóbbi vébéselejtezőn a Carlos Queiroz irányította Irán otthon 4-0-ra, idegenben pedig egy nagyon szoros meccsen 1-0-ra verte a maldív válogatottat.

- Mennyire szeretik a maldív emberek a labdarúgást?
- Ez a legnépszerűbb sport itt. Egy-egy válogatott meccsre akár 17 ezren is kijönnek, és egyre nagyobbak a szurkolók elvárásai is.

- Milyen a bajnokság?
- Most a kupaküzdelmek hajrája zajlik, a bajnokság egy hónapja véget ért. Jelenleg nyolc csapat van, sorozatban harmadszor a VB Sport lett a bajnok, 2009-ben még Kiss Lászlóval a kispadon. Az országban egy igazi stadion van, a fővárosban, Maléban a Nemzeti Stadion, itt rendezik a bajnokság minden meccsét. A kisebb szigeteken van helyi futball, mindenhol van egy iskola és mellette egy homokos, néhány helyen műfüves focipálya, de komoly stadion csak egy van az országban. Általában pénteken és szombaton is van két-két meccs, úgy kell elképzelni, mint ha kettős rangadókat rendeznének. Itt is ugyanúgy van szünet a bajnokságban a válogatott meccsek alatt, plusz például a ramadán idején.

- Színvonalat tekintve az ottani első liga hányadik magyar osztálynak felel meg?
-Nem igazán lehet/szeretnék párhuzamot vonni a kettő között. Úgy fogalmaznék, hogy vannak jó játékosok és vannak jó meccsek a bajnokságban. Ami biztos, hogy a válogatott jó ellenfele lenne a legtöbb magyar első osztályú csapatnak. Az aranyérmes együttes egyébként az ázsiai Bajnokok Ligájában (AFC Cup) szerepelhet, de eddig még egyszer sem sikerült továbbjutni a csoportból, bár ott már komoly ellenfelek vannak.

- Mekkora a költségvetése egy maldív topklubnak?
- Ugyanúgy nem lehet tudni, mint a magyar klubokét sem. A közhiedelemmel ellentétben a turizmusból befolyó pénzek főleg magánzsebekbe vándorolnak. Nyilván az ország és a sport is profitál belőle, de csak egy kisebb részéből. Az elmúlt évek egyébként a pénzügyi nehézségekről szóltak itt, és ez meglátszik például a légiósok számán is, sokkal kevesebb a külföldi focista, mint amikor legutóbb itt dolgoztam.

- Vannak olyan maldív tehetségek, akik külföldi bajnokságokban szerepelnek, vagy kizárólag otthon játszó focistákra épül a válogatott?
- Sajnos nincs maldív légiós, pedig van egy-két tehetséges játékosuk, mint például Ali Ashfaq, akit többször is megválasztottak már Dél-Ázsia legjobbjának, egy igazi energiabomba, aki még mindig csak 26 éves. Ez egy nagyon speciális világ az óceán közepén, vallási, politikai és földrajzi értelemben is egy zárt közösség, de ebben is próbálok segíteni a maldívoknak, hogy átvegyék a modern futball szemléletét. Eddig főleg a tanulás vitte el az embereket Srí Lankára, Malajziába vagy Ausztráliába, a sport lehet a következő. November 3. és 16. között Németországban fogunk edzőtáborozni, a legtöbb játékosnak ez lesz az első európai turnéja, ez egy lehetőség lesz a számukra, hogy képet kapjanak a világ fociéletéből.

- Mennyit keres egy maldív szövetségi kapitány a magyar viszonyokhoz képest?
- Valamennyivel a magyar átlag felett, de azért ez nem egy Dubaj, nem kell eget rengető összegekre gondolni.

- Hogy él egy magyar edző a Maldív-szigeteken?
- Én főleg Maléban vagyok, és azért ez itt más világ, mint az üdülőszigetek, ez egy nyüzsgő kis ázsiai főváros, amelyet folyamatosan fejlesztenek. Egy apartmanban lakom a feleségemmel, otthon szinte egyáltalán nem főzünk, mert a maldív konyha nagyon jó. Nem autót, hanem motort kaptam a szövetségtől, mert az autó itt teljesen fölösleges, mindenkinek robogója van. Egy-egy piros lámpánál olyan érzésem van, mint ha a MotoGP-ben a rajtrácson lennék, észnél kell lenni, hogy jól kapjam el a rajtot. Ebben az időszakban itt nincs eső, de mióta itt vagyok, két hete folyamatosan esik, ami nekem nem akkora gond, nem úgy a turistáknak. A hőmérséklet ilyen esős időben akár kettő fokot is visszazuhanhat, 30-ről, egészen 28-ig.

- Különböző fórumbejegyzéseken nyaralós állásnak nevezték a szurkolók a maldív szövetségi kapitányi posztot, egyetért ezzel?
- Én erről az állásról azt gondolom, hogy egy ország válogatottját vezetni mindig hatalmas megtiszteltetés és nagy felelősség, hiszen egy nemzetet képviselsz, ezért nem illendő nyaralásnak nevezni. Az ugyanakkor tény, hogy kényelmes állás, hiszen leülök egy stadionba, és egy hétvége alatt megnézem az összes játékost, nem kell beutaznom fél Európát. Irigyelni is lehet engem, ezt elismerem, ráadásul pluszjuttatásként itt vannak a gyönyörű turistalátványosságok. A Maldív-szigetek nem olyan pörgős, mint Kuala Lumpur vagy Bangkok, ez egy másik Ázsia, de nekem tökéletesen megfelel. Az kétségkívül megfizethetetlen, amikor az ember kimegy az óceánpartra, és csak a vizet és a hatalmas hullámokat meglovagló szörfösöket látja. Itt szövetségi kapitányként dolgozni valóban irigylésre méltó munka, sőt a sok teendő ellenére nem is munkának, inkább kikapcsolódásnak nevezném.

Naponta tűnhetnek el és alakulhatnak ki szigetek a turistaparadicsomban

A Maldív-szigetek Ázsiában, Indiától délre található, az ország 1192 szigetből áll, közülük 225 lakott, közel száz sziget pedig kizárólag üdülőövezet. A szigetek pontos száma nagymértékben függ a dagály és apály váltakozásától, illetve a viharoktól, amelyek könnyedén elsöpörhetnek kisebb szigeteket, és újakat hozhatnak létre. Az ország legmagasabb pontja két méterre van a tengerszint felett. A szárazföld területe közel 300 négyzetkilométer, ezzel ez Ázsia legkisebb országa, népessége körülbelül 300 ezer fő. A Maldív-szigetek főleg a turizmusból és a halászatból él. Az állam 1965-ben nyerte el a függetlenségét, előtte több mint másfél évszázadon keresztül brit védnökség alatt állt, de korábban volt portugál, holland és francia gyarmat is.

Ami a focit illeti, a Maldív Labdarúgó Szövetséget 1982-ben alapították, a nemzetközi szövetséghez (FIFA) négy évvel később csatlakozott. Már korábban is fociztak a szigeteken (már ahol van akkora szabad földterület, hogy pályát alakíthattak ki), hiszen léteztek különböző regionális bajnokságok, ám az egységes bajnokság csak 1983-ban indult el. A válogatott már 1979-ben lejátszotta első hivatalos mérkőzését, azonban az állapotokat jól jellemzi, hogy a nemzeti tizenegy egészen 2000-ig egyszer sem játszhatott hazai pályán, hiszen addig nem volt olyan stadion, amely alkalmas lett volna erre.

A magyar kapcsolat viszont már az 1990-es évek elején kialakult, hiszen a régóta FIFA-instruktorként tevékenykedő Temesvári Miklós 1990 és 1993 között szövetségi kapitányként dolgozott a szigeteken, majd ez után három évig az egyik legnépszerűbb egyesület, az azóta megszűnt SC Orchid mestere volt, miközben Szentmihályi Antal a Club Valenciát irányította.

Temesvári vitte ki csapatához Dzurják Józsefet, aki előbb játékosként, majd edzőként tevékenykedett a szigetországban, Kiss László pedig két klubnál is ült a kispadon, összesen hat évet dolgozott a Maldív-szigeteken, az ő örökükbe lépett Urbányi István.

- Vannak még érintetlen helyek, vagy már belakták teljesen a szigeteket?

- Milyenek a maldív emberek?
- Nagyon barátságosak, és szerencsére vannak már barátaink, akikkel esténként le tudunk ülni beszélgetni, eddig egyetlen rossz élmény sem ért a helyiekkel kapcsolatban. Persze ez egy speciális világ, egy muszlim ország, ahol nem lehet minden sarkon alkoholt kapni, igazából egyik sarkon sem, de rengeteg a fiatal, a nők pedig nagyon szépek, ki kendőben, ki kendőzetlenül.

- A 2004-es, emlékezetes cunamitragédia bármikor megismétlődhet, hiszen az ország legmagasabb pontja két méterrel a tengerszint felett van, nem tart a természeti katasztrófától?
- A második emeleten lakunk, szóval védve vagyunk. De egyébként teljesen mindegy, hogy hol élünk, itt a cunami, San Franciscóban a földrengés, Magyarországon meg az infláció a legnagyobb veszély, valami mindenhol elsodorhatja az embert.

- Májusban több ezren mentek ki tüntetni Malé utcáira a gazdaság hanyatlása és a túlköltekezés miatt, a rendőrök könnygázzal és gumibottal oszlatták fel az emberek. Érezni még valamit ebből a hangulatból?
- Nem, ez a fajta véleménynyilvánítás teljesen lecsengett. A legutóbbi, 2008-as választáskor az ország két részre szakadt, a kormányellenesek pedig a különböző intézkedéseket megelégelve kivonultak az utcára, ez bárhol előfordulhat. Az tény, hogy egy kicsit túl sok lett a politika, de ehhez mi, magyarok már hozzászoktunk.

- Ha már Magyarországot említi, nyomon követi, ami például volt klubjánál, az Újpestnél történik?
- Természetesen az interneten mindig értesülünk a hírekről, de csak annyit fűznék hozzá, hogy néha jobb egy kicsit távolabbról szemlélni a történéseket.

- Azért ha hívnák Újpestről, visszatérne?
- Két évre szóló szerződésem van itt, de Újpestre még a Maldív-szigetekről is visszavágyom, hiszen már több mint tíz éve ott élünk.