Az önmagát profi kalandorként aposztrofáló Fairfaxot szívinfarktus következtében érte a halál Las Vegas-i otthonában még február 8-án. Fairfaxra 1969-ben figyelt fel a világ, amikor egymagában átevezte az Atlanti-óceánt. Megküzdött cápákkal, viharokkal, legyőzte saját kimerültségét, végül hat hónap és 8046 kilométer után megérkezett a Kanári-szigetekről Floridába.
Sikeréről még a Neil Armstrong vezette Apollo 11 legénysége sem feledkezett meg, a Holdat megjárt űrhajósok levélben köszöntötték a hőst.
Három évvel később, 1972-ben ő és barátnője, Sylvia Cook átkeltek a Csendes-óceánon. Itt is meggyűlt a bajuk a cápákkal, túléltek egy ciklont is, mígnem elsőként leevezték a 12 875 kilométeres távot San Franciscóból Ausztráliába.
"A Csendes-óceánon egy cápa kiharapott egy darabot a karjából, amikor éppen megszigonyozott egy halat. De az óceán közepén nem volt kórház, neki így is eveznie kellett. Csodálatos ember volt" - mondta özvegye, Tiffany Fairfax.
Fairfax később két könyvet írt óceánátkeléseiről, mindkettő a hetvenes években jelent meg.
"Hihetetlenül erős, bátor ember volt, és megingathatatlanul hitt mindenben, amit csinált. A természetre úgy gondolt, mint értékes kihívásra, egyben imádta is" - nyilatkozta róla Tiffany.
Faifax igazi világutazó kalandor volt, járt az Amazonas dzsungelében, öt nyelven beszélt, imádott főzni, és gyakran megfordult a Las Vegas-i kaszinókban, ahol kedvence a baccarat nevű kártyajáték volt.
"Szenvedélyes szerencsejátékosként minden este a kaszinóba akart menni" - emlékezett rá vissza egykori barátnője, Sylvia Cook, akivel élete végéig szoros barátságot ápolt.