Ez egy őrült történet - interjú Kovács Katalin kajakozóval

Kovács Katalinnak majdnem veszélybe került az olimpiai szereplése, mivel a tavalyi kerékpáros balesetben megsérült könyökére januárban ismét ráesett, amikor tűsarkúban elcsúszott egy rendezvényen. A 31-szeres világbajnok még nem tudja, milyen számban indulhat Londonban, egyesben szerinte a pillanatnyi mentális állapot dönt majd a hasonló képességű női kajakosok között, a négyes összeállítása körül pedig nagy hajcihőt vár. A győzelem elmaradását és a számonkérést egyaránt nehéz elfogadnia, a kritikákra sokszor csak ingerülten tudna reagálni.  

Tavaly októberben leesett a bicikliről, januárban pedig elcsúszott egy rendezvényen, és újra megsérült a könyöke. Nem félt, hogy lemaradhat az olimpiáról?

Voltak rossz napjaim, de az olimpiáról még szó sincs, hiszen oda még ki kell jutni. Május 18-án lesz az első válogató, így volt bennem némi félsz a sérülésem után, hiszen itthon nem egyszerű kiharcolni a kvótát, és tudtam, hogy mihamarabb fel kell épülnöm.

Hogyan tudta titokban tartani a második esést, hiszen a műtétről csak hetekkel később értesült a közvélemény?

Nem gondoltam arra, hogy dicsekednem kellene azzal, hogy egy rendezvényen megcsúsztam egy fapadlón, hiszen ez egy őrült történet. Ön a helyemben felhívott volna egy újságot, hogy elmesélje, mi történt? De hogy egyúttal gyorsan minden pletykát megcáfoljak: nem voltam ittas állapotban az eséskor, magas sarkút viseltem, és egyszerűen csak elcsúsztam.

Miután rásérült a könyökére, azt mondta, nem lenne ideje és türelme ismét végigcsinálni azt a rehabilitációt, amelyet október után egyszer már megtett. A műtét ezek szerint megmentette egy több hónapos kihagyástól?

Még januárban sem voltam százszázalékos, a második baleset után pedig arra gondoltam, hogy az időbe sem férne bele, hogy három hónapig gyógyulgassak, ezért - a kockázatokat is bevállalva - az operáció mellett döntöttem. Kitisztították az ízületet, eltávolították a csontdarabokat, most már csak a sebnek kell begyógyulnia, szóval hamarosan százszázalékos leszek.

Arról is beszélt, hogy jobb az erőnléte, mint valaha. Nem ellentmondás, hogy erősnek érzi magát egy hosszú rehabilitáció után?

Tényleg jónak érzem magam, mivel rá voltam kényszerítve, hogy csak állóképességi munkát végezzek. Egy szűk hónapig majdhogynem csak futottam, ebből adódóan nagyon jó lett az állóképességem. Azt nem állítom, hogy ilyen erős még sohasem voltam, de örülök, hogy jól megy a futás és az úszás is. Ezzel együtt már nagyon várom a kajakozást, kíváncsi vagyok, hogy fog állni a kezemben a lapát, amit a jelenlegi mínusz húsz fokos hidegben nem próbálhattam ki. Ezért is várom már a három hét múlva kezdődő törökországi edzőtábort.

Október óta ült kerékpáron?

Nincs rossz viszonyom vele, viszont most, hogy havazott, jó lett volna szánkóra ülni, és kicsit átadni magam a téli kikapcsolódásnak. Nem lehet kalitkába zárni, de most már inkább kerülöm a sérülésveszélyes helyzeteket.

Hogyan fog eldőlni, hogy ki melyik számban indul Londonban?

Május 18-án egyéniben kell válogatózni, itt lehet majd a csapathajókba is bekerülni. Nekem most csak az lebeg a szemem előtt, hogy ekkor majd megüssem az elvárt szintet.

Hogyan állítják majd össze a csapatokat?

Bízom benne, hogy az eredmények alapján döntenek majd az edzők és a kapitány a legjobb hajókról.

Korábban említette, hogy a négyesre koncentrál. Az egyesről lemondott?

Nem szeretném, ha ilyen elhagyná a számat, mert az első válogatón egyesben kell majd odaállni, és tiszta sor lesz: aki nyer, az megy. Akkor és ott mindenki úgy fog elindulni, hogy meg kell nyernie a versenyt. A páros is tiszta, viszont a négyes körül óriási lesz a hajcihő, mert ott előfordulhat, hogy más nyer az első válogatón, és más a másodikon, így hangos viták lehetnek majd arról, ki mit látna a legjobbnak. Én mindenesetre bízom benne, hogy a legjobbak indulnak majd.

Úgy tudom, régi álma, hogy egyesben olimpiát nyerjen. Igaz ez?

Ha most megkérdezné azt a hat-nyolc embert, aki megpróbál kijutni Londonba, mindenki azt mondaná: az a legnagyobb álma, hogy egyéniben olimpiai bajnok legyen. Én átéltem már ezt párosban, világbajnokságon pedig egyesben és csapatban is, és állítom, a győzelem pillanatában majdhogynem mindegy, hogy egyedül vagyok-e a hajóban vagy nem. De ha lenne egy jó tündér, és azt mondaná, válasszak, akkor valóban az egyes mellett döntenék. Persze nem ajándékba kérném az érmet, hanem úgy, hogy megtettem érte mindent.

Így lehet bekerülni a kajakosok olimpiai csapatába

A női kajakosok első válogatója május 18-20. között lesz, és aki itt egyesben (K-1 500) első és második helyen végez, az indulhat a duisburgi Világkupán is. Ha a válogató nyertese Duisburgban is győz, kijut az olimpiára, ám ha holtverseny alakul ki egy-egy győzelemmel, akkor pótválogatót tartanak - tájékoztatta az [origo]-t Storcz Botond szövetségi kapitány.

Négyesben (K-4 500) nem lesz válogató: "Az elmúlt évekhez hasonlóan az egyesben és a párosban nyújtott teljesítmények alapján én állítom össze a négyes hajót" - mondta Storcz. Aki egyesben indul Londonban, az a sűrű versenyprogram miatt nem indulhat párosban (emlékezetes, hogy Kovács Katalin Pekingben még három számban indulhatott).

A párosok között a június 15-17. közötti második válogatón dől el, hogy ki lesz ott az olimpián. A kapitány szerint még nem tudni, hogy kik alkotnak majd egy párt, hiszen aki egyesben indul, az párosban már nem ülhet hajóba.

K-1 200 méteren a két magyarországi válogató alapján dől el az induló kiléte, nagy esélyes Janics Natasa, aki 2010-ben világbajnoki címet nyert ebben a számban. Előfordulhat, hogy az 500-on érdekelt kajakosok mindegyike kipróbálja magát a rövidebb távon is.

Párosban Janics Natasával - akinek tavaly szeptemberben született meg a kislánya - címvédőként indulhatnának Londonban 500 méteren. Tavaly Szegeden Kozák Danutával 200 méteren nyert vb-aranyat, míg Csipes Tamarával 500-on negyedikek lettek. Tudja már, ki lesz a párja?

Nehéz erre válaszolni, és nem is tudok, mert amíg nem tudni, ki indul egyesben, addig az sem tudható, hogy milyen párosok állnak majd össze, mivel az egyes nyertese nem mehet párost az olimpián. Éppen ezért azt mondom, egyesben jól kell szerepelni vagy leszerepelni, és utána részben tisztul majd a kép.

Janiccsal milyen viszonyban van?

Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, ma is beszéltünk már telefonon. Igaz, ő most nincs itthon, decemberben Portugáliába utazott, és csak március végén jön haza. Engem is érdekel, milyen formában van, és hogy mi van a kicsivel.

Csipes Tamara, Kozák Danuta - velük milyen egy hajóban evezni?

Mindkettőjükkel jó, hiszen vagyunk annyira profik, hogy meghallgatjuk egymást. Fontos, hogy úgy működjön a páros, hogy nincsen alá- és fölérendeltségi viszony, és az a jó, ha azt érzem, hogy mindketten a lehető legjobbra törekszünk. Eddig ez működött.

Ki most a leggyorsabb női kajakozó Magyarországon?

A női válogatott most nagyon kiegyensúlyozott, már nem is annyira a fizikai dolgok döntenek. Aki fejben, lelkiekben a legjobban oda tudja tenni magát arra a közel két percre, az nyer.

Mit gondol az olimpiai lebonyolításról? Nem bosszantó, hogy míg egy Michael Phelps akármennyi úszószámban indulhat, egy jó magyar kajakosnak választania kell az egy napon rendezendő egyes és páros között?

És akkor egy bokszoló mit mondjon? Nem mondanám, hogy bosszantó, sőt mi még szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert két számban is indulhatunk.

Tud valamit a londoni pályáról? Sok a hínár, nagy a szél?

Az előolimpián kipróbáltuk, és nagyon szeles tud lenni, ráadásul 20-30 percenként változhat a szélirány. Igaz, az olimpián valószínűleg le lesz védve a pálya a lelátóval. Voltak benne hínárok, de nem szabad már előre ezzel foglalkozni, először ki kell jutni.

Melyik ország jöhet ki jól abból, ha nehezebbek lesznek a körülmények?

Azok, akik a nyerő pályáról indulnak. Ha balról fúj a szél, akkor ugyanolyan teljesítmény mellett két-három másodperces különbségek is adódhatnak. Aki ilyenkor a bal oldalon van, nincs esélye a jobb oldalon versenyzőkkel szemben. De irányított sorsolás alapján dől el, hogy ki honnan indul, így a nyerők középről rajtolhatnak. Szegedre nem jellemző, hogy irreálisak lennének a körülmények, mégis, a tavalyi vb vasárnapi döntői során rendre a felső, 2-es, 3-as pályákon evezők nyertek, köszönhetően a számukra kedvező széljárásnak.

Harmincegyszeres világbajnokként mi hajtja még előre?

Szeretem ezt csinálni. Örömet szerez a kajakozás, jól érzem magam a bőrömben, minden év más, minden évben megtalálom az újabb kihívásokat. Az is örömet szerez, ha egy edzésen jól sikerül egy 300 méteres szakasz. Persze kellenek a sikerek is, hiszen amíg jönnek az eredmények is, addig minden szép, jó és kerek.

Meddig lehet ezt bírni? Birgit Fischer már az 1980-as olimpián aranyérmet nyert K-1 500-on, és úgy tűnik, hogy 50 évesen is ott lesz Londonban.

Nem tudom, egyelőre nem gondolkodom ezen. Fischerre viszont kíváncsi vagyok, emlékszem, 1997-ben remegő kezekkel indultam egy versenyen, mert tudtam, hogy ott van mellettem. Számomra ő a kajakozás nagyja. Hihetetlen figurája a sportágnak, döbbenet, amit véghezvitt (Fischer Kovácshoz képest hárommal kevesebb, 28 vb-arannyal rendelkezik, viszont már nyolc olimpiai aranyérme van - a szerk.), és döbbenet, hogy tényleg visszatér. De valahol megértem, mert nagyon nehéz a kajakot abbahagyni. Amíg örömét leli benne és megvannak a sikerei, addig miért ne csinálná?

Egy a 31 vb-arany közül:

Önnek két olimpiai aranya van, 2004-ben és 2008-ban is párosban nyert Janics Natasával. A triplázás motiválja?

Ha ott leszek, azt gondolom, mind a négy női szám megnyerhető Magyarország számára, négy éve és nyolc éve is ezt mondtam. Ezt persze nagyon nehéz, de nem lehetetlen megvalósítani. Ha ott leszek, akkor egyértelműen az a célom, hogy nyerjek, de nem a hármas szám, egyszerűen csak a győzelem miatt. Nincs annál szebb, mint amikor van egy célod, egy álmod, amiért dolgozol, és egy későbbi pillanatban meg is tudod valósítani, és a pillanatot meg tudod élni. Erre vágyom Londonban.

Mit érez a dobogó tetején?

Számomra nem is a dobogó az über alles, hanem amikor beérek a célba, és üdvözlöm a világot. Amikor már érzem, hogy az enyém a győzelem, és legyőztem a világot. Ezek azok a pillanatok, amelyekért az embert küzd és dolgozik. Főképp Szegeden éreztem, hogy mennyien szorítanak értem, és hogy mennyi embernek jelent örömet és boldogságot a győzelmem - ez számomra egy hihetetlen történet.

A magyarok hajlamosak csak az aranyérmet nagy eredménynek tartani, az ezüst és a bronz általában hamar feledésbe merül. Ön is így érzi?

Nálam nem merülnek feledésbe, mert tudom, hogy ugyanannyi munka van egy ezüstben vagy bronzban, mint egy aranyéremben. Nehéz a kritikusoknak mit mondani, mert sokszor csak ingerülten tudnék reagálni. El kell fogadni, hogy egy ezüst- és egy bronzérem is értékes, de sajnos a magyar mentalitás azt mondja: "Ja, nem nyertél? Akkor nem tettél semmit." A győzelem elmaradását és a számonkérést egyaránt nehéz elfogadni.

A Magyar Olimpiai Bizottság magasra tette a lécet: hat-hét érmet, közte három aranyat vár a kajak-kenusoktól. Motiváló ezt tudni?

Tényleg ennyit várnak? Ezt nem tudtam, de semmi különöset nem érzek emiatt, csak érdekes meghallgatni. Nem jelent külön motivációt, de egyébként én nem is szeretek jósolgatni.

Mennyiben ad magabiztosságot egy olimpiai aranyérmesnek a jövőre nézve, hogy az olimpiai járadékból megélhet a pályafutása után, és nem kell izgulnia, ha valamilyen új dologba belefog?

Épp az idén kapom először, mert betöltöm a 35. életévemet, ezzel mégsem foglalkoztam még. Viszont furcsa érzés, hogy már ebben a korban vagyok.

Tavaly Csipes Tamara lett az év női sportolója, Kozák Danuta pedig a második lett. Hogyan éli meg, hogy lassan eljön a generációváltás ideje?

Nem gondoltam még bele, de örülök annak, hogy jó az utánpótlás. Nem vagyok az a típus, aki állandóan magáról akar beszélni, de ettől még büszke vagyok, hogy 1999 óta talán egyszer - a 2000-es olimpia évében -, ha hiányoztam a Sportcsillagok Gálaestjéről, ahová a három legjobb sportolót hívják meg. Az élet rendje, hogy cserélődnek az emberek, ettől fejlődik a sportág, nem lehet 50 évesen is még mindig ugyanott tartani.

Ön mára példaképpé vált, talán akik most le akarják győzni, épp ön miatt kezdtek el kajakozni.

Nekem ez még mindig olyan felfoghatatlan. Van, hogy egy kislány odajön, szerényen, szégyenlősen autogramot kér, majd azt mondja, hogy olyan szeretne lenni, mint én. Ez hihetetlen és megható, nem akármilyen érzelmeket indít el bennem, mert a pályafutásom kezdetén ezt nem gondoltam volna.

A női kajakosok örülnek, a kenusok szomorkodnak

A 2012-es londoni olimpián megváltozik a kajak-kenu programja. A módosítás nyomán ugyan marad az eddig megszokott 12 szám, de a nők az eddigi három helyett már négy aranyéremért versenyezhetnek. A határozat szerint 1000 méteren férfi K-1-es, K-2-es, K-4-es, valamint C-1-es és C-2-es versenyeket rendeznek - azaz a leghosszabb táv futamai nem változnak -, míg amellett, hogy marad a nők 500 m-es K-1, K-2 és K-4-es száma, eltűnnek a férfi 500 m-es versenyek, és helyettük 200 m-en szállnak majd vízre a résztvevők. A sprintszámok: férfi K-1, K-2 és C-1, illetve női K-1.

"Őszintén szólva, mi nem ezt szerettük volna, bár valami hasonlót" - kommentálta a változást Baráth Etele, a hazai szövetség elnöke. "Azt látni kell, hogy nehéz helyzet állt elő, hiszen amellett, hogy a 12 számot meg kellett tartani, mindenképpen növelni kellett a nők lehetőségeit, hiszen ők eddig csak három számban versenyezhettek. A versenyzői létszámon ugyanakkor nem lehetett változtatni. Az mindenképpen jó, hogy az 1000 méteres, klasszikus számok megmaradtak, és a férfi kajaknak így is öt száma maradt. Számunkra természetesen örömteli, hogy női kajakban tovább bővültek a lehetőségek, viszont ugyanilyen fájdalmas, hogy a férfi 500 méter, ahol annyi emlékezetes sikert arattunk, kiíródik az ötkarikás programból, eltűnik. A 200-as futamok a látványosságot szem előtt tartva kerültek be, és itt is lesznek nagyon komoly esélyeink." A mostani módosítás nyertese a női kajak, amely három helyett négy számot kap, vesztese pedig a kenu, mert az eddigi négy helyett 2012-től mindössze három számban küzdhetnek a szakág képviselői az olimpián.