A labdarúgás hőskorában a csapatok még öt csatárral játszottak, és a sportág taktikai fejlődése szinte másról sem szólt, mint a csatárok számának csökkenéséről. Ennek következtében az elmúlt időszak egyik legnépszerűbb játékrendszere a 4-2-3-1-es szisztéma volt, amelyben csupán egyetlen előretolt támadó szerepel. Más kérdés, hogy ettől függetlenül ez a taktika kifejezetten offenzív, hiszen a csatár mögött három támadó középpályás futballozik, és tulajdonképpen logikus a következő lépés, az előretolt csatár nélküli felállás.
A kapitány Fabregast is meglepte
Ennek ellenére nem kis felzúdulást keltett, hogy Vicente del Bosque emellett a szisztéma mellett döntött az olaszok elleni mérkőzésen. A selejtezők során a spanyolok első számú támadója David Villa volt, aki azonban sérülés miatt nem utazhatott el az Eb-re. Az első csoportmeccs előtt a spanyol sajtó elsősorban azt találgatta, hogy ki játszik majd helyette: a bilbaói Fernando Llorente, Fernando Torres a Chelsea-ből, esetleg a sevillai Álvaro Negredo.
A válasz nagy meglepetés, hiszen Del Bosque egyiküket sem vetette be, hanem a Barcelona taktikáját másolva vérbeli csatár nélkül játszatta csapatát, és Francesc Fabregasra osztotta a "hamis kilences", vagy más néven az árnyékék szerepét. A döntés magát a játékost is meglepte. "Nem számítottam rá. Másfél hónapja egyáltalán nem játszottam, és mivel a Barca focistái csak később csatlakoztak a kerethez, nem is gyakoroltuk mindezt a válogatottnál" - nyilatkozta Fabregas a Telecinco nevű csatornának. A feladat azonban nem volt újdonság számára, mert a Barcában Josep Guardiola kipróbálta őt ebben a szerepkörben: tíz nappal a leigazolása után a Joan Gamper kupán a Napoli ellen Fabregas visszavont csatárként játszva gólt is szerzett.
Referenciapont nélkül
Alapvetően azonban ez a poszt Barcelonában Lionel Messié, akinél jobban valószínűleg senki sem tudja ezt játszani. A hamis kilences szinte rá van szabva, hiszen Messi lendületből elképesztően jól cselez, két-három emberen is simán áthámozza magát, képes bárhonnan kapura törni. A klubvilágbajnokság döntője után a Santos edzője, Muricy Ramalho 3-7-0-ként írta le a Barca taktikáját, a sportág egyik nagy teoretikusának számító, a taktikai fejlődésről több könyvet is publikált angol szakíró, Jonathan Wilson szerint pedig az egykori brazil szövetségi kapitány, Carlos Alberto Parreira már egy 2003-as konferencián azt jósolta, hogy a jövő a 4-6-0-s felállásé.
A spanyol válogatott is kipróbálta már ezt a szisztémát: 2010 októberében, a Skócia elleni idegenbeli Eb-selejtezőn David Silva volt a hamis kilences, és a két oldalán Andrés Iniesta, illetve David Villa játszott, ám mivel az utóbbi alaphelyzetben mégiscsak csatár, ez nem váltott ki olyan nagy visszhangot, főleg, mivel a csapat 3-2-re nyert. Tavaly novemberben Anglia ellen, egy barátságos meccsen hasonló volt a helyzet, akkor viszont 1-0-s vereség lett a kísérletezés vége.
Del Bosque most megint ehhez a szisztémához nyúlt, mert úgy érezte: az olaszok ellen a labdabirtoklás nagyon fontos lesz, és ezért akart a középpályán a lehető legnagyobb fölényt kialakítani. "Ez a játékrendszer az ellenfél számára nem ad referenciapontot a támadósorban. Tudtuk, hogy az olaszok megpróbálnak letámadni, ezért minél több labdabiztos játékost akartam a csapatban tudni" - magyarázta a spanyolok szakvezetője. "Mivel az olaszok a háromvédős felállást választották, Del Bosque döntése logikus volt" - jelentette ki Fernando Torres, aki pedig éppen emiatt szorult a kispadra, míg az olaszoknál középhátvédként futballozó Daniele de Rossi a meccs után elismerte: "Kicsit megijedtem, amikor megláttam, hogy a spanyolok vérbeli csatár nélkül játszanak, mert azt gondoltam, hogy így nehezebb dolgunk lesz a lendületből érkező játékosokkal."
Messi is csettintett volna
A spanyolok természetesen jóval többet birtokolták a labdát, de játékukból hiányzott az átütő erő. Az ellenfél tizenhatosáig remekül ment a játék, de a kapura kevésbé voltak veszélyesek - csak olyankor sikerült ez, ha lendületből próbáltak betörni a tizenhatoson belülre, ami azonban csak ritkán jött össze. Torres becserélésével mindez megváltozott, a Chelsea középcsatára többször is ziccerbe került, és zavarba hozta az olasz védelmet. Nem csoda, hogy Del Bosque elődje, Luis Aragonés kijelentette: "Én biztos játszattam volna egy csatárt, sőt, Jesús Navast is, hogy legyen egy vérbeli szélső is a pályán. Amikor ők beálltak, az olasz védők már nehéz helyzetbe kerültek". A Real Madrid szakvezetője, José Mourinho keményebben fogalmazott: "Túl sok volt a passz Xavi, Iniesta és Fabregas között anélkül, hogy veszélyt teremtettek volna Buffon kapuja előtt. Csatár nélkül a spanyolok nagyon sterilek voltak".
A kritikus hangok ellenére ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy bár Torres beállítása után a spanyoloknak több helyzetük volt, a gólt mégsem ő szerezte - hanem az eredeti taktikának megfelelően a Fabregas, mégpedig egy olyan akcióból, amelyre a Barcelona és Lionel Messi is büszke lett volna. Arról nem is beszélve, hogy Torres (vagy bármelyik másik középcsatár) alighanem éppen ezért kerülhetett többször helyzetbe, mert addig az olasz védők már fáradtak voltak, kevésbé tudtak koncentrálni a spanyolok addig alkalmazott szokatlan hadrendje és játékstílusa miatt.