Miért nem ugrott Carl Lewis csodavilágcsúcsot? - beszélgetés a XX. század legjobb sportolójával

Vágólapra másolva!

Carl Lewis Budapestre jött, hogy sportolásra biztassa a magyarokat, és ingyenes margitszigeti edzése előtt elmondta: örül, hogy 1982-ben érvénytelenítették kilenc méter fölöttinek tűnő, hatalmas ugrását, mert így motivált tudott maradni további karriere során. Saját magát elsősorban távolugrónak tartja, és úgy érzi, ha a világcsúcs megdöntésére koncentrál, nem nyert volna annyi futóaranyat. Beszélgetés a kilencszeres olimpiai bajnok atlétával, aki az [origo]-n keresztül sem akart Usain Boltnak üzengetni.

"Eddig úgy tűnik, bejött a tervem" - nevetett fel Carl Lewis, amikor megkérdeztük, mit gondol arról az 1979-es nyilatkozatáról, hogy "milliomos akarok lenni, és nem szeretném, ha rendes munkám lenne".

Az 51 éves legenda interjút adott az [origo]-nak Budapesten, ahová a 27. Nike Budapest Félmaraton és a sportos életmód népszerűsítése miatt érkezett. Bemutatni aligha kell, kilencszer nyert olimpiát, nála több aranyérmet csak az úszó Michael Phelps tudott begyűjteni, ő is a mostani évtizedben, így 1999-ben senkit nem lepett meg, hogy Lewist választotta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a huszadik század legjobb sportolójává.

Hagyjuk a Bolt-sztorit

Legutóbb akkor írt róla a világsajtó, amikor a Pekingben és Londonban is triplázó Usain Boltot a 200 méteren aratott idei olimpiai győzelme után ismét szembesítették négy évvel ezelőtti véleményével.

2008-ban az amerikai azt mondta: "Egy olyan országban, mint Jamaica, nem lehet előzetes bejelentés nélkül megvizsgálni a versenyzőket, ezért hónapokig kontroll nélkül készülhetnek. Nem vádaskodni akarok, de ne várjon vetélytársaihoz hasonló megbecsülést az, aki más szabályok szerint él." A 100 és 200 méteren, valamint 4 x 100-as váltóban is világcsúcstartó Bolt erre Peking után Londonban is reagált: "Egy picit sem tudom tisztelni Carl Lewist. Azok után, ahogyan ő beszélt az atlétákról, nem mondhatok mást."

Lewis Budapesten már nem akart rosszat mondani Boltról: "Ez nem rólam szól, nem akarok ebből ügyet csinálni. Az én történetem már le van írva, az övé most íródik. Hagyjuk, hogy erre koncentráljon."

Most akkor ugrott 9,15 métert, vagy nem?

Lewis olimpiai történetét már 1980-ban el lehetett volna kezdeni írni, ám a moszkvai olimpiát az Egyesült Államok bojkottálta, így a tinédzser atlétatehetség hiába vívta ki a csapattagságot távolugrásban és a 4 x 100-as váltó tagjaként, nem utazhatott el a Szovjetunióba.

Mint mondja, emiatt már akkor sem fájt a feje."Tizennyolc éves voltam, az amerikai csapat legfiatalabb férfitagja, és arra gondoltam, lesz még lehetőségem arra, hogy olimpián szerepeljek. A válogatott több tagján viszont iszonyatos csalódottságot láttam, amiért nem utazhatnak Moszkvába" - emlékezett vissza Lewis, aki egy évvel később már tíz másodperc alatt futott százon, 1982-ben pedig egy indianapolisi verseny szemtanúi szerint akkorát ugrott, mint még soha senki.

A 8 méter 76 centis - szintén hatalmas - ugrását elfogadták a bírók, de volt egy ennél jóval nagyobb kísérlete is - a tekintélyes Track and Field news magazin 915 centiről ír -, amelyet azonban a versenybírók érvénytelenítettek. Lewis szerint olyan sokkal azért nem szárnyalta túl Bob Beamon 1968-as, 8,90 méteres rekordját. "Olyan messze talán nem ugrottam, 902-905 körüli eredmény lehetett" - mesélte látványosan gesztikulálva, majd elárulta: örül, hogy akkor nem ugrott világrekordot, mert talán hamar elégedetté válhatott volna, ezért a bírók vélt vagy valós hibája valószínűleg meghosszabbította a karrierét.

Nem jutott idő a távolugró-világcsúcsra

A náci Németország által rendezett 1936-os berlini olimpián a sötét bőrű Jesse Owens a számára nehéz körülmények ellenére is négy aranyérmet nyert. A három sprinttávon (100, 200, 4 x 100 váltó) kívül távolugrásban is diadalmaskodó amerikai nagyon sok sportolónak, így Carl Lewisnak is a példaképe volt. Ő azonban nemcsak tisztelte, megpróbálta követni is, így az 1984-es Los Angeles-i olimpiának azzal a szándékkal vágott neki, hogy ha törik, ha szakad, megismétli honfitársa 48 évvel korábbi sikerét. Négy aranyéremmel a nyakában azzal nemigen foglalkozott, hogy a bravúrt a kommunista blokk országai távollétében sikerült elérnie, a távolugrás világcsúcsa pedig ekkor sem érdekelte jobban az aranyérmek számánál.

"Eszembe jutott, hogy megjavíthatom a távolugrás rekordját, de mivel sok időt fordítottam a sprintszámokra, döntenem kellett. Én pedig úgy döntöttem, fontosabb a világcsúcsnál, hogy több számban megszerezhessem az elsőséget. Ez működött is, hiszen minden számban sikerült győznöm, amelyikben elindultam" - mondta most.

Azt mondja, ha csak a távolugrásra koncentrál, talán megdönti a világrekordot, de így a futásban is sikeres tudott lenni. "Ha a világcsúcs elérésére még több időt fordítok, lehet, hogy nehezen nyerek ennyi aranyérmet."

Ben Johnson kontra Mike Powell

Távolugrásban több mint egy évtizedig abszolút verhetetlen volt, 1984, 1988 és 1992 után még az 1996-os atlantai olimpián is övé lett az arany. "Nem gondoltam volna, hogy négy olimpián is aranyérmet nyerek távolban" - vallotta be utólag.

Bár öt olimpiai aranyérmet is nyert a sprintszámokban, magát olyan távolugrónak tartotta, aki mellesleg fut is. Egyébként 1988-ban, Szöulban megvédte a címét a rövidebbik sprinttávon. A huszadik század talán leghírhedtebb versenyeként számon tartott döntőjében Ben Johnson 9,79 másodperces világcsúccsal csapott célba, a csalódott Lewis 9,92-vel lett második. De a jamaicai születésű kanadai csodája csak három napig tartott, ekkor ugyanis szteroidhasználat miatt elvették az aranyérmét és a világrekordját, de nemcsak a szöulit, hanem a római vb-n elért egy évvel azelőttit (9,83) is. Lewis az utóbbi vereség után csalódottan azt mondta: ha ő is doppingolna, azonnal 9,8-at tudna futni.

Végül győzött az igazság, Lewis 9,92-es ideje olimpiai aranyat és Johnson büntetése miatt egyúttal új világrekordot is jelentett.

Egészen 1991-ig várnia kellett arra a pillanatra, hogy ne a zöld asztalnál, hanem verseny közben villanjon fel a neve mellett a "World Record" felirat. Talán ennek a 9,86 mp-es világcsúcsnak köszönhető, hogy Lewis a tokiói viadalt is megemlítette, amikor a pályafutása legnagyobb sikeréről kérdeztük.

"Egyet nagyon nehéz lenne kiemelni, persze óriási boldogsággal töltött el, amikor 1984-ben, Los Angelesben négy aranyérmet nyertem, de ugyanígy örültem a tizenkét évvel később, Atlantában elért egyetlen érmemnek is. Az 1991-es tokiói világbajnokság is felejthetetlen volt. Többre vittem, mint amire számítottam, és semmit nem bántam meg, amit a karrierem során tettem" - ismerte el.

Pedig 1991-ben, minden idők legizgalmasabb távolugródöntőjében nem kis meglepetésre kikapott Mike Powelltől, úgy, hogy - igaz, a megengedettnél nagyobb hátszéllel, de - 8,91 méteres eredményével tulajdonképpen megdöntötte a híres 1968-as csúcsot. Powell azonban őt is túlszárnyalta, ráadásul a honfitárs kísérleténél a szél sem fújt annyira, így egy jó ideig biztosan megdönthetetlen lesz ez a vb-aranyat érő 8,95 méteres eredmény.

Szalma László is közel lenne a londoni aranyhoz

A sprinterek egyre gyorsabbak (Usain Bolt 100 m-en 9,58 mp-cel, 200-on a szintén hihetetlen 19,19-cel tartja a világcsúcsot), a távolugrásban azonban visszaesés tapasztalható. Londonban a brit Greg Rutherfordnak elég volt 8,31 méterre repülnie az aranyéremhez. Ezt Lewis a fénykorában álmából felkelve is teljesítette volna, de az egykori olimpiai és vb-negyedik magyar rekorder Szalma László 1985-ben elért budapesti legjobbja (8,30 m) is egy centi híján londoni aranyat ért volna 2012-ben.

A visszaesésnek Lewis szerint egyszerű a magyarázata. "A távolugrás sokkal nehezebb, mint a futás. Az edzései is sokkal összetettebbek, és sokkal jobb edzők szükségeltetnek hozzá, az Egyesült Államok pedig ebben a legjobb volt (Lewis mellett Beamon és Powell is amerikai - a szerk.). Én éppen ezért hangsúlyozom mindig, hogy nem sprinter voltam, hanem távolugró, és a huszadik század legjobb edzőjével dolgozhattam együtt. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy romlik a távolugrás színvonala. Ez ellen tenni kell, mégpedig azt, hogy egy olimpiai döntőbe csak az juthasson be, aki nyolc méter fölött képes ugrani. A kvalifikációs szintek megváltoztak, komikus eredményekkel is be lehet jutni egy-egy nagy világverseny döntőjébe. Ha meghatároznák, hogy az jut csak tovább, aki nyolc méternél távolabbra ugrik, a sportolók nyolc méternél távolabbra ugranának" - tárta szét a karját Carl Lewis.

Az 1984-ben az NBA-ben szereplő Chicago Bulls és az NFL-ben érdekelt Dallas Cowboys által draftolt atlétából - drukkerei örömére - nem lett sem kosaras, sem amerikaifocista, van viszont egy Forma-1-es világbajnok, aki a nevét neki köszönheti: Lewis Carl Hamilton. A 2008-ban első helyen végzett brit pilóta a legendáról kapta a nevét, így rögtön eggyel több drukkere lett. "Nagy-nagy kedvencem, miatta szerettem meg a Forma-1-et. Drukkolok neki, remélem, lesznek még újabb nagy sikerei."

Arról szerényen beszélt Lewis, hogy milyen érzés a huszadik század legjobb sportolójának lenni. "Nehéz felfogni azt, ha a legjobbnak tartanak valakit az összes sportot, az összes országot, az összes sportolót figyelembe véve. De hogyan lehet arról dönteni, hogy ki a legjobb? Talán nem is lehetséges. Amire én minden nap végén büszke voltam, hogy az Egyesült Államokat, a családomat, a körülöttem lévő embereket, az edzőimet képviselhettem az olimpiákon."

A csatát Ben Johnson, a háborút Lewis nyerte: