Janics Natasa szerb színekben kajakozhat tovább
A mi szégyenünk és gyalázatunk - Janics Natasa elvesztését siratja egy szerb újság
Nem bírtam elviselni, hogy távol vagyok a babámtól - Janics-könnyek a bronz után
"Igazából semmit sem tudok erről az ügyről, ilyen hírek mindig voltak, és mindig lesznek" - mondta az [origo] megkeresésére Panda János, a szerb kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya, miután kiderült, hogy a Szerbiai Olimpiai Bizottság tárgyal Janics Natasával a háromszoros olimpiai bajnok esetleges visszatéréséről.
Panda szerint a legnagyobb kérdés az, hogy mit akar Janics.
"Sokismeretlenes a történet, hiszen ha Natasa vissza szeretne jönni Szerbiába, akkor kérdés, ehhez mit szól a magyar szövetség vagy a szegedi klub, azok, akik annyi pénzt öltek bele? Mi történik azokkal, akik Natasából Natasát csináltak? Ha a magyarok nem egyeznek bele, akkor ő két évig nem fog evezni? Akkor kell számára kártérítést fizetni?" - tette fel kérdéseit a vajdasági szakember.
Panda nem lát komoly esélyt egy ilyen kaliberű sportoló megszerzésére, azt mondja, a helyi kajakszövetség elnöke, aki érdemben tárgyalhatna Janiccsal, két nappal az olimpia vége előtt Görögországba ment nyaralni.
"Korábban is voltak pletykák, például arról, hogy szerb barátja révén Benedek Dalma is állampolgárságot vált. Aztán kacsának bizonyult" - mondta, majd hozzátette, egyszer valóban komoly tárgyalásban állt a szerb szövetség egy magyar versenyzővel, aki végül nemet mondott.
"Annak idején szerettük volna, ha Viski Erzsébet csatlakozik hozzánk, jó négyesünk lehetett volna. De végül nemet mondott, arra hivatkozott, hogy jogi körökben érdeklődött a váltás esetleges következményeiről, és azt tanácsolták neki, anyagi megfontolásból ne fogadja el. Megértem. Ki az, aki a biztosat feladná a bizonytalanért?"
Panda szerint akkor sem lenne feltétlenül tájékozottabb Janics ügyében, ha már megszületett volna a döntés. "Szerbiában minden másképpen megy" - sóhajtott. "Öt-hat bezdáni kajakossal dolgoztam, de húsz nappal az olimpia előtt megtudtam, nem mehetek Londonba. Az én sportolóim lehettek volna az egyetlenek, akik edző nélkül versenyeznek az olimpián, akikkel nincs ott az, aki teremtette őket. Szerencsére megvolt a száma az illetékesnek, aki már Londonban volt, felhívtam, így három nap késéssel, de csatlakozhattam a tanítványaimhoz. Ezek után mit mondhatnék? Kis láncszem vagyok, lehet, én tudnám meg legutoljára Natasa érkezését."