Adriano Galliani az olasz labdarúgás egyik legdörzsöltebb vezetője, az elmúlt években több olyan átigazolást is nyélbe ütött, amelyek nem csak sportszakmai, hanem gazdasági szempontból is beváltak. Valami hasonlót szeretne most Kaká és Mario Balotelli esetében is, és bár jelenleg mind a két transzfer valószínűtlennek tűnik, január végéig Gallianinak még rengeteg ideje van.
Balotelli rohadt vagy nem rohadt?
A milánóiak az elmúlt napokban egyáltalán nem titkolták, hogy mind Kaká, mind, Balotelli megszerzése szerepel a terveik között, más kérdés, hogy a klub vezetőségének tagjai egymásnak is ellentmondva nyilatkoztak.
Az elnök, Silvio Berlusconi például egy rohadt almához hasonlította Balotellit, hogy pár nappal később kijelentse: szavait félreértették, és egyáltalán nem akarta megsérteni a Manchester City támadóját. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Balotelli nincs a kiszemeltjeik között. Ehhez képest Galliani azt mondta a La Gazzetta dello Sportnak, hogy szívesen megszereznék, azonban a City túl sokat kér.
Az akkor szóban forgó vételár 37 millió euró volt, az angol klub közel 30 millióért vette meg az Intertől, és érthető módon nem akart veszteséggel megválni tőle. Balotelli menedzsere, Mino Raiola egyébként a minap kijelentette: "Nem tárgyalunk a Milannal, a Manchester City pedig nem fogja eladni, sem kölcsönadni Mariót. Semmi esélye, hogy klubot váltson, bár január 31-ig még sok minden történhet".
Angol lapértesülések szerint egyébként a City igenis meg akar szabadulni a problémás csatártól, és már 23 millió euróért elengednék. A milánóiak ekkora összeget egyben nem tudnak kifizetni, ezért Galliani azt szeretné, ha a pénzt hat év alatt, részletekben utalhatnák át az angoloknak.
A spanyol adók zúzzák szét Kaká álmait
A Milan vezetősége az elmúlt napokban inkább Kaká megszerzésére koncentrált, és ebben az ügyben már el is jutottak a tárgyalásokig. Mivel a focista, a Milan és a Real Madrid is abban volt érdekelt, hogy az üzlet megvalósuljon, a dolog nem tűnt olyan bonyolultnak, azonban kiderült, a helyzet mégsem olyan egyszerű.
Az egykori kedvenc hajlandó lett volna arra, hogy fizetése majdnem a felére csökkenjen, és a két klubnak is sikerült megállapodnia az átigazolás jellegéről. A madridiak 2015 júniusáig váltak volna meg a focistától, a Milan csak 2014 nyaráig tartotta volna meg, a kompromisszum egy kétéves, vagyis 2015 januárjáig tartó, ingyenes kölcsönszerződés lett volna.
Mivel azonban Kaká hivatalosan a Real játékosa maradt volna, a fizetésének adóterheit ugyanúgy állnia kellene, és ezt a hétmillió eurót a Milan nem vállalta be. Így aztán Galliani hétfőn kijelentette: "Megszakadtak a tárgyalások, pénzügyi okok miatt a transzfert nem lehet megvalósítani. Minden másban megegyeztünk, de ezen megbukott az üzlet."
Ezzel együtt ne gondoljuk, hogy Kaká a hónap végéig nem köthet ki mégis Milánóban, a goal.com értesülései szerint ugyanis a tárgyalások tovább folytatódtak, Galliani pedig híres arról, hogy lehetetlennek minősít egy átigazolást, aztán mégis összehozza.
Ibrahimovicról például azt mondta annak idején: "A spanyol adórendszer sokkal kedvezőbb, ami azt jelenti, hogy a Barcelona kevesebb terhet fizet, mint bármelyik olasz klub. Éppen ezért Ibra visszatérése Olaszországba teljesen lehetetlen". A svéd csatár aztán végül mégis a Milannál folytatta.
Minek ide Kaká és Balotelli?
A szurkolók tehát a hónap végéig még bízhatnak abban, hogy Kaká, Balotelli vagy akár mind a ketten érkeznek. A kérdés csak az, hogy szüksége van-e rájuk a Milannak. Természetesen két kiváló támadóról van szó, ráadásul Kaká korábban hatalmas közönségkedvenc volt, és felhajtás, médiaérdeklődés szempontjából biztosan nagy dobás lenne bármelyikük szerződtetése. Szakmai szempontból viszont már korántsem biztos, hiszen a szezon eleji gyengélkedést követően a csapat egyre eredményesebben futballozik, és a támadójáték kifejezetten jól működik.
Huszonegy forduló alatt a Serie A-ban a Milannál csak három csapat szerzett több gólt, a Juventus, a Napoli és az AS Roma. A kezdeti kísérletezést követően Allegri a jelek szerint rátalált az ideális taktikai felállásra, és november óta 4-3-3-as játékrendszerben küldi pályára az együttest, ezzel a felállással a legutóbbi kilenc meccsből hatot megnyert az együttes, és csak egyszer kapott ki.
A csatársorban a három posztra még Pato eladása után is olyan focisták vannak, mint Stephan El-Shaarawy, Bojan Krkic, M'Baye Niang, Robinho és Giampaolo Pazzini, ugyanakkor Kevin-Prince Boateng is játszott már a jobb oldalon. Nem véletlenül, a két szélső csatárnak védekező feladata is van, az ellenfél labdabirtoklása esetén vissza kell zárniuk, és erre Niang vagy El-Shaarawy képes is. Robinho kevésbé, így aztán nem is nagyon játszik mostanában.
Hogy a szisztéma működik, azt mutatja, hogy El-Shaarawynak 14, Pazzininak pedig 10 gólja van, és a La Gazzetta dello Sport osztályzatai alapján mindketten ott vannak a Serie A legjobb támadói között.
Pedig az idény elején az Inter drukkerei még azt gondolhatták, hogy ők jöttek ki jobban a Cassano-Pazzini cseréből, de utóbbi játékos a Milannál is bizonyította, hogy megfelelő kiszolgálás esetén rendkívül eredményes tud lenni.
Védekezzék bármennyit is a két szélső támadó, mögöttük három sokat futó, sokat ütköző középpályásra van szükség, legutóbb például a Montolivo, Flamini, Boateng trió kezdett. Ebbe a rendszerbe Kaká szinte sehogyan sem illeszthető be, a középpályán nem lenne helye, a csatársorban pedig valószínűleg sem a szélen, sem centerként nem érezné jól magát. Balotelli már inkább illik a szisztémába a szélső támadó szerepkörébe, vele inkább a személyisége miatt lenne probléma, már ha egyáltalán bevállalná Allegri a megnevelését.
www.globalsoccerapp.com