A vécépapírtartótól a halhatatlanságig

Egy feleségétől kapott dartstábla és a nyolcvanas évek klasszisának pártfogása kellett ahhoz, hogy Phil Taylor otthagyja a vécépapírtartókkal foglalkozó állását, és a darts legendájáva váljon. Az 52 éves, tizenhatszoros világbajnok azt mondja, a sportpszichológián nem múlik semmi, az emberben vagy benne van a győzni tudás, vagy nincs. Bár korábban az is felmerült, hogy a mostani vébé után visszavonul, az álmában is nyilakat dobáló király megpróbálja elérni a huszadik diadalt.

Taylor egy szegény család egyetlen gyermekeként nőtt fel az Anglia középnyugati felén lévő Stoke-ban, és már-már meseszerű, ahogy beindult a pályafutása. Tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és dolgozni kezdett: egy fémlemezgyárban kapott munkát, miközben esténként az ismerősök és barátok autóját szerelte, majd hétvégenként egy bárban csapolta a sört.

Később kerámia vécépapírtartókat készített heti ötvenkét fontos fizetésért, és ki tudja, meddig maradt volna a szakmában, ha nem lettek volna visszajáró vendégek feleségével, Yvonne-nal a nyolcvanas évek egyik legjobb dartsjátékosának, Eric Bristow-nak a pubjában.

Taylor Bristow-t figyelve kedvelte meg a játékot, majd amikor a felesége a születésnapjára meglepte egy táblával, elkezdte képezni magát. Két évvel később már bekerült a megye legjobbjait felvonultató csapatba, Bristow pedig fantáziát látott benne, és tízezer fontot adott neki amolyan szponzoráció gyanánt. Taylor otthagyta a vécépapírtartókat, és innentől már csak a dartsra koncentrált.

Amikor a tanítvány legyőzi a mestert

1988-ban első trófeáját is begyűjtötte, amikor megnyerte a Canadian Opent, de az igazán nagy dobást az 1990-es világbajnokságra tartogatta. A torna előtt 125-1-hez adták a győzelmét a fogadóirodák, mire ő négy ellenfelet is eltakarítva egészen a döntőig masírozott. Ott nem más, mint Bristow várt rá, és a tanítvány alaposan eltángálta a mestert, Taylor 6-1-re nyerte a döntőt, majd igazolva, hogy ez nem egy kifutott eredmény volt, abban az évben még nyolc versenyt nyert meg, köztük az akkor a második legfontosabb tornának tartott World Masterst.

Az 1990-es tarolás után 1991-ben Taylort visszarántották a földre, a vébén a negyeddöntőben foszlottak szét a címvédésről szőtt álmai, a World Mastersen pedig meg kellett ismerkednie azzal az érzéssel, hogy milyen másodiknak lenni. 1992 aztán ismét ő lett a király, a Mike Gregory elleni finálé a lehető legszorosabb módon dőlt el, csak a döntő szett rövidítésében sikerült felülkerekednie Taylornak, aki azóta is ezt tartja a kedvenc döntőjének.

1992-ig csak a BDO (British Darts Organization) szervezte a nagy versenyeket, 1993-ban azonban törés következett be, a játékosok egy része elégedetlenkedett, és kivált, megalakítva a manapság PDC (Professional Darts Corporation) néven ismert szervezetet, és ezzel kezdődött Taylor igazi sikerkorszaka.

Nyolc vb-győzelem zsinórban

Az első PDC-vb döntőjét 1994-ben ugyan még elvesztette Dennis Priestley ellen, de Ludas Matyit is lepipálva ezért négyszer vágott vissza (1996, 97, 98, 2000), és egészen elképesztő módon nyolc éven keresztül maradt veretlen az év legfontosabb versenyén. Egy hajszál hiányzott hozzá, hogy a nyolcból kilenc legyen, de 2003-ban John Part 7-6-ra legyőzte a döntőben, amivel annyira sikerült felpiszkálni, hogy 2004 és 2006 között megint nem engedte át a trónt másnak.

Pedig a dartson kívül nem volt minden kerek az életében: 1999-ben két fiatal nő azzal vádolta, hogy simogatta és meg akarta csókolni őket egy skóciai dartsbemutató után. Taylor tagadta a zaklatást, de a bíróság bűnösnek találta, és kétezer fontos büntetést szabott ki rá. "Nagyon boldog vagyok, hogy végre lezárult ez az ügy, ez volt életem legrosszabb két éve" - mondta 2001-ben, az ítélethirdetés után, de ezzel még nem volt vége a rossz híreknek, mert a történtek miatt 2002-ben törölték azoknak a listájáról, akiket felterjesztették, hogy megkapják a Brit Birodalom Rendjének Tagja (MBE) címet.

A dartstábla előtt azonban rendíthetetlen volt, könyörtelenül használta ki ellenfelei hibáit, miközben őt szinte képtelenség volt kizökkenteni. Tökéletesen illik rá a Power (erő, hatalom) becenév, amelyet Peter Judge, a Sky Sports tévécsatorna egyik munkatársa aggatott rá. A névválasztás egy véletlen műve, Judge ugyanis egy üres cédétokra lépett Taylor kocsijában, amely a Snap! együttes The Power című albuma volt, a tévés pedig kapott az alkalmon.

Ráment a házassága a karrierjére

2006 után némileg csökkent Taylor hatalma, "csak" minden idők legizgalmasabb döntőjét (7-6-ra, döntő szett tie-breakben vesztette el nagy riválisa, a holland Raymond van Barneveld ellen) és egy negyeddöntőt tudott felmutatni, de 2009-ben és 2010-ben megint besöpört két vb-címet. Ekkoriban nyilatkozta, hogy a látszat ellenére hatalmas kihívás számára, hogy versenyzés közben ki tudja kapcsolni a problémáit, sokáig küszködött ugyanis alvászavarral, és az étkezéssel is gondjai voltak.

"A darts elsősorban a fejben dől el, és ha az ember nincs rendben mentálisan, akkor nem tud nyerni" - nyilatkozta akkor. 2011-ben újabb nehézséggel kellett szembenéznie, 23 év után ugyanis szétmentek a feleségével, akivel négy közös gyerekük van, de a sok utazgatás és verseny miatt fokozatosan elhidegültek egymástól.

A következő vébén olyan történt vele, mint 1993 óra egyszer sem, már a második fordulóban kizúgott, de 2012-ben így is megnyert négy nagy tornát, ami előrevetítette, hogy a mostani vébén is figyelni kell rá. Az első fordulóban az északír Mansell tökéletes alany volt a bemelegítésre, Taylor csak egy leget (egy szettben három, 501-ről induló leget kell nyerni, és a játékosok felváltva kezdenek a legekben) adott ellenfelének, majd a második körben a vb-újonc holland Hendrikset intézte el 4-1-re. A harmadik fordulóban ismét szettveszteség nélkül ment tovább, 4-0-ra verte a skót Thorntont, majd a negyeddöntőben hasonlóan simán, 5-0-val honfitársát, a 2012-es döntős Hamiltont.

A király hisztije

Az elődöntőben az ötszöros világbajnok Van Barneveld várt Taylorra, aki azt mondta, többé már nem fél a legendától. Való igaz, senki másnak nincs annyi győzelme - tizenegy - Taylor ellen, mint a Barney becenevű hollandnak, aki így is csak az egyötödét nyerte meg az egymás elleni meccseknek. Taylor a meccs elején komoly erődemonstrációt tartott, 5-1-re is elhúzott, és egy szettre volt a döntőtől, de Van Barneveld visszatornászta magát, és 5-4-nél közel volt ahhoz, hogy a döntő játszmát is kicsikarja, ám végül kénytelen volt gratulálni az angolnak.

Éppen a gratulációból adódtak gondok, a holland ugyanis túlságosan megszorította Taylor kezét, aki ezen annyira kiakadt, hogy mondott neki pár keresetlen szót. Aztán nem győzött bocsánatot kérni, elmondta, mennyire szánja-bánja, hogy így túlreagálta a helyzetet, és hogy nagyon kedveli Van Barneveldet, de a közönség nem díjazta a király hisztijét, és füttyszóval fogadta Taylort a döntőben.

A tizenhatodik vb-címért egy újabb holland, a 23 éves Michael Van Gerwen volt az ellenfél, aki nyolc hónapos volt, amikor Taylor először lett világbajnok. A fiatal trónkövetelő zseniálisan kezdte a meccset, 2-0-ra és 4-2-re is vezetett, szórta a 180-akat (ennél többet nem lehet dobni a három nyíllal), és kritikus szituációkban is pontosan dobott. Taylor arca és testbeszéde mindent elárult, többször is elmosolyodott kínjában, mintha azt gondolta volna: itt ez a gyerek, sül a keze, mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

Aztán Taylor visszajött 4-4-re, innen pedig a rutin besegített neki, Van Gerwen olyan dobásokat rontott, amiket előtte tökéletesen oldott meg, az öreg pedig feljavult, és megmutatta, miért is ő a legjobb. Taylor 103,04-es, Van Gerwen 100,66-os átlaggal zárta a döntőt, utóbbi több 180-at dobott, az angol viszont néggyel többször tudott úgy nyerni, hogy ellenfele kezdte a leget, ami mutatja, milyen jól ragadta meg a lehetőségeket.És volt egy maximális, 170-es kiszállója (két tripla húszat dobott, majd a céltábla közepén lévő piros mezőbe, a bullba dobta a nyilat, ezzel fejezte be a leget), amire rajta kívül csak Van Gerwen első fordulós ellenfele, Paul Lim volt képes.

A döntő utolsó játszmája:

Felajánlotta a segítségét az angol fociválogatottnak

"Pályafutásom során még nem láttam olyan játékost, mint Michael, magamat leszámítva. Szerintem ő a következő nagy bajnok. Ahogy dob, amilyen szenvedéllyel játszik, a győzni akarása, az agresszivitása, minden megvan benne, ami szükséges" - dicsérte Taylor döntőbeli riválisát, aki azzal a nyilatkozatával keltett feltűnést, hogy egyáltalán nem néz dartsot.

Taylor a mostani győzelmével, amelyet a legendás kommentátornak, egyben jó barátjának, a tavaly nyáron rákban elhunyt Sid Waddellnek ajánlott, 200 ezer fontot keresett, így pályafutása során már 5 250 006 fontot dobálgatott össze (több mint 2 milliárd forint). Nem csak ezzel számít csúcstartónak, hanem azzal, hogy kilencszer sikerült a lehető leggyorsabban, azaz kilenc dobásból lemennie a kiinduló 501-ről nullára, ráadásul neki jött össze egyedül az, hogy egy meccsen kétszer is megcsinálta ezt, még 2010-ben, James Wade ellen a Premier League-ben.

Két kilencnyilas leg egy meccsen:

Hogy a teljesítményét nem csak a darts világában ismerik el, azt bizonyítja, hogy a BBC-nél kétszer jelölték az Év sportembere-díjra, és 2010-ben a második helyen zárt. "Nem tudod megtanítani az embereket nyerni, ez vagy megvan benned, vagy nincs" - mondta egyszer Taylor, aki sportpszichológus segítségét is igénybe vette, mielőtt rájött volna az idézett bölcsességre. Mivel lelkes focidrukker - a jelenleg a negyedosztályban szereplő Port Vale a kedvence - Fabio Capello kapitányi időszakában felajánlotta szolgálatait a döntő pillanatban rendre elbukó csapatnak, hiszen ha valaki, ő igazán tudja, mi kell ahhoz, hogy valaki mentálisan tökéletes állapotban legyen. Az olasz mester azonban nem kért Taylor módszereiből.

Rámegy a húsz vb-győzelemre

A mostani vébé előtti elhivatottságát mutatta, hogy a házában berendezett egy edzőtermet, hogy fizikailag rendben legyen, emellett rendszeresen eljárt úszni, és minden nap négy órát edzett, majd este kilenckor takarodót fújt. Nem véletlen, hogy a BBC újságírója, Lawrence Barretto a hétszeres F1-világbajnok Michael Schumacherrel és a kilencszeres gyorsasági motoros-vb-győztes Valentino Rossival emlegeti egy szinten Taylort, aki annyira együtt él, a sportággal, hogy gyakran arra ébred, álmában is nyilakat dobál.

Korábbi mentora, Bristow szerint nem valószínű, hogy Taylor eljut a húsz vb-diadalig, mert jönnek az új fiúk, akiknek legjobbjával, Van Gerwennel a király is alaposan megszenvedett a döntő első felében. "Hogy eljuthatok húszig? Megpróbálok. Holnaptól ismét a gyakorláson van a hangsúly, elkezdek készülni a következő szezonra" - nyilatkozta a döntő után. Úgyhogy a többiek köthetik a gatyát, mert az erő még mindig vele van.