Nem túl etikus dolog elmenni - interjú Kökény Roland olimpiai bajnok kajakozóval

Hosszú évekig  nem jött össze a nagy dobás, Pekingbe ki sem jutott, a londoni olimpián viszont 37 évesen olimpia bajnok lett Kökény Roland. A kajakos most mégis elveszítette a szponzorát, így elképzelhető, hogy befejezi a pályafutását, pedig egy világbajnoki címet még mindenképpen érez a Dombi Rudolffal alkotott párosukban. A nehézségek ellenére semmiképpen sem követné Janics Natasáék példáját, inkább idehaza szeretné rendbe tenni a magánéletét. 

Kökény Roland 37 évesen, harmadik olimpiáján ért fel a csúcsra, Dombi Rudolffal az oldalán a kajak kettesek 1000 méteres londoni döntőjében nyert aranyérmet. Nemrégiben mégis arról lehetett olvasni, hogy a visszavonulást fontolgatja, mert a klubja eddigi szponzora nem támogatja tovább az esztergomi egyesületet.

A döntést várhatóan napokon belül meghozza az olimpiai és Európa-bajnoki címvédő kajakos. "Ezt a hetet még kivárom, így egyeztünk meg a klubbal. Vannak lehetőségeim, nem feltétlenül kell abbahagynom akkor sem, ha a klub nem tud megoldást találni" - mondta az [origo]-nak Kökény Roland, aki méltatlankodás és idegeskedés helyett inkább hálálkodott volt szponzorának: "Köszönettel tartozom, mert a segítsége nélkül ma nem lehetnék olimpiai bajnok, már rég befejeztem volna a pályafutásomat."

Először nem maradt egyedül

Már kétéves korában gumikajakkal játszott a fürdőkádban, de gyerekkorában még csak jó buli volt számára a sport, amelybe kajakedző édesapja, Kökény Zoltán miatt vágott bele. "Aztán a 88-as olimpián felötlött bennem, hogy én is szeretnék olimpiai bajnok lenni, onnantól kezdve egyre komolyabbra fordult a dolog." Csapathajóban két világ- és két Európa-bajnoki címet nyert, az olimpiákon viszont nem jött össze neki az érem. Sydneyben nem jutott döntőbe, Athénban hatodik lett, Pekingbe pedig kijutnia sem sikerült, mégsem adta fel az álmát. "Az elmúlt 10-12 évben semmivel sem voltam rosszabb állapotban, mint most, ám az olimpiákon rendre egyedül maradtam, az egyesben pedig nagyon erős a mezőny, tavaly már nem is volt magyar Londonban ebben a számban. Most viszont találtam egy társat, méghozzá olyat, akivel tökéletes duót alkotunk."

Volt egy kisugárzása

Dombi Rudolffal 2011 áprilisában ültek egy hajóba, Kökénynek egy sérülés után kellett utolérnie magát, de rögtön megvolt köztük az összhang, és a júniusi, belgrádi Eb-bronz gyorsan visszaigazolta a döntésüket. "A lényeg a lapátok útja a vízben, egy laikus soha nem fogja észrevenni, hogyan működik a dolog, de egy szakembernek van hozzá szeme."

A harmónia nem csak az edzőjüknek Szilárdi Katalinnak tűnt fel, Kökény szerint a hajónak volt egyfajta kisugárzása. "Bárhová mentünk edzeni, sokszor előfordult, hogy odakanyarodtak hozzánk a motorcsónakkal más edzők, és megdicsérték, hogy milyen szépen futtatjuk a kajakot."
2012-ben az első olimpiai válogatót öt centivel nyerték, a másodikon már magabiztosan győzték le az előző évben vb-ezüstös Kammerer, Vereczkei párost, és a zágrábi Eb-t is megnyerték. "Ami nekem hiányosságom, az Rudinak az előnye, és fordítva. Ő rendkívül robbanékony, és az alkata miatt is a hajó elejére való, én viszont jobban bírom, és magasabb is vagyok. Igaz, korábban elöl is sikerült nagyot alkotni, hiszen 2005-ben Kucsera Gáborral 28 év után így nyertünk magyar vb-címet."

Londonban még nagyobb űrt kellett betölteniük, K-2 1000 méteren sohasem nyertek a magyarok. Kökényék végül hatalmas csatában, a portugálokat és a nagy vetélytárs németeket megelőzve lettek olimpiai bajnokok, a győzelem mindössze öt századmásodpercen múlott.

Elbírják a terhet

Edzőjük, Szilárdi Katalin, az olimpiai arany után azt javasolta tanítványainak, hogy ebben az évben induljanak inkább négyesben, mert így nem nyomná őket a címvédés terhe, ők azonban máshogy gondolják. "Annyira jól ment ez a páros tavaly, annyival vertük a hazai ellenfeleket, hogy nem hiszem, hogy négyest kellene mennünk, főleg egy olyan magyar hajó ellen, amely Londonban második tudott lenni" - mondta Kökény, egyértelművé téve, hogy a világbajnokság megnyerése a céljuk 2013-ban.

Mármint abban az esetben, ha végül sikerül megteremteni az anyagi feltételeit, hogy folytassa a pályafutását. Külföldön bizonyára lenne erre lehetősége, ahogyan az utóbbi hónapokban távozó magyar kajakosok példája is mutatja, ő azonban nem gondolkodik az országváltásban.

Magyarországon is sok mindent megkapunk

"Még a jelenlegi helyzetben sem választanám ezt a megoldást. Magyar színekben értem el az eddigi eredményeimet, és ezután is ebben szeretném. Ha itthon nem lesz lehetőségem, akkor inkább abbahagyom, és elkezdem építeni a civil pályafutásomat. A kajakosok külföldre áramlása korábban is létező jelenség volt, csak nem kapott ekkora visszhangot, mint amekkorát most Janics Natasa és Benedek Dalma döntése miatt. Ezzel együtt szerintem Magyarországon is sok mindent megkapunk, nem túl etikus dolog elmenni, csak mert egy adott évben nem alakulnak jól az eredmények."

Kökénynek az olimpiai aranyérme ellenére nincs különösebb változás az életében, leszámítva az egymást érő meghívásokat, amelyektől az edzésekkel együtt már kicsit sűrű lett a napirendje. "Bírható, de azért bele lehet fáradni. Volt olyan rendezvény, ahová másfél órával korábban hívtak, és miután ezt kivártuk, ott ültünk, mint egy báb, szót sem kaptunk. Azért elég zsúfolt ahhoz az életünk, hogy ne legyen fél napunk ilyesmire."

A kajakozás kizárja a családot

Ha az anyagiakkal nem kellene foglalkoznia, akkor is csak egy évig tervezne előre, majd újra átgondolná a következő évet. "Senkivel sem akarok kiszúrni, sem magammal, sem azokkal, akik számítanak rám. 38 éves vagyok, sok jövőm már nincs a sportágban. Ráadásul a magánéletemet is szeretném rendbe tenni, szeretnék családot alapítani, ami a kajak-kenu mellett egyszerűen nem lehetséges."

A két évtizede a sportág élvonalához tartozó klasszis nem vállalkozott a magyar kajak-kenu megítélésére, de az utánpótlás helyzetére felhívta a figyelmet. "Nem hiszem, hogy illetékes lennék az elemzéshez, de amikor még ifiversenyző voltam, 9-10 előfutamot kellett rendezni a fiataloknak, most 3-4 jön ki. Szerencsére ezt ellensúlyozza valamennyire, hogy a tavalyi olimpiai sikerek után több helyen is nyílt kajakosiskola, és nálunk Esztergomban is megduplázódott a gyerekek száma."