Az olimpiai bajnokok nem helyettesítik a Túró Rudit

Vágólapra másolva!

A még csak húszéves, de már többszörös magyar bajnok Nguyen Anasztázia januárban Houstonba költözött, ahol az egyetemen kitűnő körülmények között edz. A vietnami származású sprinter felkészülését többek között az olimpiai bajnok Carl Lewis és Leroy Burrell segíti, ennek ellenére hiányzik neki, hogy eddigi edzője, Szabó Dezső mindennap megkérdezze tőle, mi volt az iskolában.

Hogy telik egy napod?

Általában fél nyolc körül kelek, szerencsére csak délelőtt vannak óráim, legrosszabb esetben is délután egy órakor végzek. Az edzést fél kettőkor kezdem, mintegy két órát vagyunk a pályán. Ezután általában fél órát, órát regenerálódunk egy külön teremben. Itt kaphatunk masszázst, segítenek a nyújtásban is, de még más szolgáltatást is igénybe vehetünk, mint például a jégkád, jacuzzi, szauna. Hetente nyolc órát kell tanulószobában töltenem, de ez a tanulmányi eredményemtől függően csökkenhet, illetve le is nullázódhat. Este pedig általában megfőzöm a vacsorámat és a másnapi ebédemet.

Mit csinálsz a szabadidődben?

Általában hétvégenként van több időm, ilyenkor szoktam a családommal és a barátaimmal interneten keresztül beszélni. Mindenki nagyon hiányzik, de mindig lekötöm magam valamivel, így nem olyan nehéz. Eddig az edzőm, Szabó Dezső hiánya viselt meg a legjobban. Hiányzik a tudat, hogy ott van a lelátón a versenyeken, vagy hogy csak egyszerűen megkérdezze, mi volt az iskolában. Ettől függetlenül nagyon jól érzem itt magam, mind az edzőkkel, mind a csoporttal nagyon jól kijövök. A beilleszkedésemben és mindenféle adminisztrációban egy tanácsadó segít, a legnagyobb segítséget viszont az jelenti, hogy az egyetemen van még két magyar lány, akik sok jó tanáccsal látnak el. Összebarátkoztam egy horvát úszólánnyal, valamint egy görög teniszezővel, velük és az atlétákkal találunk ki közös programokat.

Forrás: Felix Promotion — Nguyen Anasztázia és Szabó Dezsó régóta dolgozik együtt Felix Promotion

Mi az, ami már most hiányzik Magyarországról?

A legjobban a magyar ételek hiányoznak. Egy Túró Rudit már nagyon szívesen megennék.

Mi lepett meg a legjobban az amerikai életstílusban?

Először nagyon furcsa volt, hogy az emberek sokkal több ételt fogyasztanak, és sokkal többet használnak el a termékekből, mint amennyire valóban szükségük van. Meglepő volt, hogy még kellemes időjárás esetén is autóval tesznek meg olyan távolságokat, amelyeket egyébként egy kellemes sétával is megtehetnének, ugyanakkor nyugodtabbak és mosolygósabbak, mint otthon. Furcsa volt még, hogy a fiatalok milyen keveset tudnak a világról Amerikán kívül.

A kinti edzésmódszer miben különbözik az itthonitól?

Itt több az erősítés, és a futómennyiség is nagyobb, mint otthon. Sok új feladatom van, ezeket még meg kell szoknom.

Mennyivel jobbak kint a körülmények?

Itt egy helyen mindent megtalálok, amire szükségem lehet, egy épületben van a fedett pálya, az erősítőterem, valamint a már említett regenerációs szoba is, ezek nagyon megkönnyítik a munkát. Az erősítő egy hatalmas terem, rengetek súllyal és gépekkel, itt nincs olyan problémánk, hogy nem tudunk az edzéssel haladni, mert épp valaki használja a súlyokat. Az egyetem teljes felszerelést ad, ha bármilyen ruhára szükségem van az edzéshez, csak kérnem kell. A versenyekre külön szerelést, enni- és innivalót kapunk, míg otthon a klubok rossz anyagi helyzete miatt gyakran ezeket a versenyzőknek kell megvenniük, valamint megszervezniük az utazást és a szállást is. Itt ezzel nem kell foglalkoznunk, így sokkal könnyebb a versenyekre összpontosítani. A különbségek azonban nem csak tárgyakban vagy pénzben mérhetőek, a tanulás és a sport összehangolását fantasztikusan csinálják. Például a tárgyak felvételénél a sportolók előnyt élveznek, és úgy vehetnek fel órákat, hogy azok ne ütközzenek az edzések időpontjaival.

Kint jeges fürdő, itthon benzinkút

Szabó Dezső az [origo]-nak elmondta, hogy bár tanítványa nagyon fiatal, nem félti, hiszen talpraesett, tudatos lány, aki már évek óta készült arra, hogy az Egyesült Államokba költözzön. "Ezt mi már régen megbeszéltük, már a középiskolában tudta, hogy Amerikában szeretne egyetemre járni, és ott akar diplomát szerezni, ezért nyelvet és nemzetközi gazdálkodást tanult." Az edző elmondta, hogy mindenben támogatta és támogatja Nguyent, hiszen szerinte az amerikai oktatás annyiban jobb a magyarnál, hogy csak azt tanítják meg neki, amire szüksége van a szakmájához. "Nem kell évekig olyan dolgokat tanulnia, amit később nem fog hasznosítani. Kint nem szívatják, és ami még fontos, hogy Amerikában a professzorokhoz is nyugodtan lehet szólni, segítséget lehet kérni, ott halandó emberek, nem úgy, mint Magyarországon."

Szabó Dezső szerint ugyanakkor az amerikai edzők és edzések nem feltétlenül jobbak a magyarnál. "Volt olyan, hogy húsz magyar atléta kiment amerikai egyetemekre, és tizenheten-tizennyolcan visszaestek teljesítményben. Az amerikaiaknál előfordul, hogy aki bekerül egyetemre, csak ott kezd el komolyabban sportolni, miközben a magyar atléták akkor már jóval edzettebbek, ezért komolyabb edzéstervre van szükségük. Anasztáziánál azonban ez a probléma nem állhat fent, hiszen küldtem neki edzéstervet, és azt is beleépítették a felkészülésbe."

Szabó kiemelte, hogy amíg Amerikában először veszik fel a tantárgyakat, és azokat igazítják az edzésekhez, addig Magyarországon ez fordítva van. "A sport és az oktatás tökéletesen össze van fonódva. A körülmények is jobbak, hiszen Houstonban most is 25 fok van, de ha rossz idő is lenne, egyből be lehet menni a fedett edzőpályára. A rehabilitációs szoba vagy a konditerem akkora ott, mint itthon a Syma-csarnok, és amíg Amerikában jeges fürdőt vehetnek edzés után a gyorsabb rehabilitáció érdekében, addig nálunk hűtőszekrény sincs. Előfordult, hogy egy sportoló sérülése után a benzinkútra kellett mennünk jégért."

Az olimpiai bajnok Carl Lewisnak és Leroy Burrellnek mi a szerepe a felkészítésedben?

Leroy Burrell itt az atléták vezetőedzője, és ő edzi a sprintereket, vele mindennapos kapcsolatban vagyok, ő állítja össze az én edzéstervemet is, Carl Lewis önkéntes edző, ő ritkábban van itt. Az első időszakban csak ismerkedünk: én az itteni edzésmódszerekkel, ők az én erősségeimmel és gyengeségeimmel. Itt sokkal hosszabb a versenyidőszak, így tartósabb terhelésre is fel tudnak készíteni. Otthon a fedett pályás időszakot alapozó időszak követi a nyári szezonban, itt azonban a fedett pályás és szabadtéri versenyek között nincs lehetőség alapozásra, rögtön kezdődnek a versenyek.

Hogy látod, az amerikai edzésmódszereknek köszönhetően többet tudsz majd fejlődni, mint itthon?

Ez még a jövő zenéje, mivel egyelőre a munka elején járunk. Ennek az eredménye lehet, hogy majd csak egy-két év múlva látszik meg. Én nagyon bizakodó vagyok, és úgy érzem, jól döntöttem, amikor Amerikába költöztem. Az egyetemi versenyek mellett szeretnék jól szerepelni a nyáron az U23-as Európa-bajnokságon, a távoli célom pedig az, hogy kijussak az olimpiára.