Michelisz: Ennek a Hondának lelke és neve van

Michelisz Norbert borzasztó marokkói kirándulást tud maga mögött, mindkét futamon kiesett. A túraautó-világbajnokságon (WTCC) szereplő hondás versenyző a Michelisz.hu oldalon vezetett blogjában írt a versenyhétvégéről, és arról is, hogy megérte-e BMW-ről Hondára váltani. A beszámolót változtatás nélkül közöljük.

Marokkó továbbra sem tartozik a kedvenc versenyhelyszíneim közé, de a nulla megszerzett pont ellenére jó érzéssel értem haza tegnap éjjel háromkor a Marrákes-Milánó-Budapest-Pécs útvonalon. És nem azért, mert a milánói reptéren egy teljes napot kellett várakoznunk...

Nem tudom, hogy a fáradságtól vagy valami mástól, de a Marrákesből Milánó felé tartó repülőúton megszállt egy gondolat. Nem is gondolat, inkább valamiféle leírhatatlan jóérzés, bizakodás. Úgy hiszem, Marokkóban véget ért az a balszerencseáradat, ami a nyakunkba zúdult az első két versenyhétvégén. Az autónk kiadta magából az összes hibáját, és három hét múlva Szlovákiában megindulunk a győztesek útján!

Nagy pacsi a szerelőknek

Marokkóba nem is győzelmi tervekkel indultam, az időmérő után pedig végleg letettem az eredmény hajszolásáról. Meghibásodott a lengéscsillapító, nem tudtam gyors kört menni, így a két futamon mindössze annyit szerettem volna, hogy az autó egyben maradjon, és a lehető legtöbb kilométert tehessem bele. Nem jött össze. Az első futamon nem is a technika ördöge, hanem inkább a balszerencse volt az okozója a kiállásomnak: Tiago Monteiro becsapódott a falba, a kocsijáról leszakadó féktárcsa betört a motorterembe. Nem is láttam ebből semmit, mert olyan mélyen ülök az autóban, hogy a motorháztetőt sem látom, ráadásul először a műszerek sem jeleztek meghibásodást. Azonban észrevettem, hogy a motorhőmérséklet elég meredeken emelkedik, ezért kiálltam, nehogy még jobban megsérüljön az autó. Kiderült, jól tettem, mert épp a határon sikerült megfékezni a forrósodást a srácoknak. És itt a JAS Motorsportnak is nagy köszönet jár, mert a szerelőinkkel együtt dolgozva a vártnál gyorsabban begyógyították a sebeket, így rajthoz állhattam a második futamon.

http://www.youtube.com/embed/E7XjcbBxrsc?list=UULWxrEjSWJZcmxzogM5o9jQ

A három hondás

Ott aztán bejött a kivárós stratégiám: amikor volt lehetőségem, előztem, néhányan ki is estek előlem, hamar ott találtam magam a tizedik hely környékén. Ekkor száguldott Tarquini bele a falba, és jött be a safety car. Azt hittem, már ebben a "vonatozásban" fejezzük be a futamot, így az sem nagyon idegesített, hogy elment a szervó - ugyan alig lehetett tekerni a kormányt, ebben a lassú tempóban elevickéltem volna valahogy. A benzinszag már jobban aggasztott, mivel a szabadedzésen kigyulladt az autó, az inger és az emlék együttes hatása miatt elég melegnek tűnt a helyzet a fedélzeten... Pláne azok után, hogy D'Aste odagurult mellém, és hevesen mutogatott, hogy álljak ki. Nem vacilláltam, ahogy beértem a boxba, kipattantam az autóból, és láttam, hogy ömlik az üzemanyag belőle. Nem volt veszélytelen. Nem csak mi, hanem a JAS Motorsport is rosszul érzi magát a sok hiba miatt. Tényleg látszik rajtuk, hogy jelenleg mindent megtesznek azért, hogy három egyenrangú versenyzőjük legyen három egyenrangú autóban. A sorrendben egyelőre nyilvánvalóan mi állunk a harmadik helyen, ami teljesen érthető, viszont amint van szabad kapacitásuk, jönnek segíteni nekünk. Rajtuk nem múlik, ahogy rajtunk sem.

Lelke van, ne bántsátok!

Sokan pedzegettétek Facebookon, és máshol is hallottam olyan hangokat, hogy hibát követtünk el a Hondára váltással. Két ilyen balszerencsés hétvége után is állítom, a lehető legjobb döntést hoztuk meg. Lehet, hogy a BMW-vel befutottunk volna a hetedik-nyolcadik helyre, de többre sanszunk sem lett volna egész szezonban. Mert a BMW-ben már nincs több. Nekem mindig is az volt a lényeg, hogy legyen egy jó alap, amiből még jobbat lehet kihozni. Ez lenne a Honda. Én érzem a volán mögött, hogy ebben az autóban hatalmas lehetőségek rejlenek, Tarquini pedig már bizonyította, a pole pozíció sem elérhetetlen. A BMW-vel az lenne.

Forrás: Honda

A technikai hibák benne vannak az autósportban, de én mindezek ellenére is megszerettem ezt a kocsit. Aki került már közel érzelmileg egy autóhoz, talán nem néz bolondnak ha azt írom, ennek a Hondának lelke van. És már neve is: a videósunk, Ricsi fejéből pattant ki az ötlet, hogy hívjuk az autót Kochi-sannak - egyből megtetszett a hangzása. Kochi-sant is bántja a jelenlegi helyzet, együtt dolgozunk, hogy már a Slovakia Ringen jobbak legyünk. A tervek szerint már úton van Olaszországba, a JAS Motorsport bázisára, ahol az ottani szakemberek szétszedik, alaposan átnézik. Aztán, ha marad elég idő, jön hozzánk, a mi garázsunkban is szét lesz szedve és alaposan átnézve. Szorít az idő, de azon leszünk, hogy az elvárásoknak megfelelően teljesítsünk. Mert a Slovakia Ring, és utána főleg a Hungaroring nekünk a szezon fénypontja. És egyben a rajtkő a győztesek útján.