Mikler Roland a Horvátország elleni első Európa-bajnoki selejtezőn végig parádésan védett, többek között az első három hétméterest is kifogta. "Nem is értettem, hogy miért állt oda Zlatko Horvat a második büntetőhöz is azok után, hogy már az első hetesét kivédtem" - mondta az [origo]-nak Mikler, aki szerint kulcsfontosságú egy meccsen, ha valaki az első büntetőt kihagyja. "Illetve az is nagyon fontos, hogy előtte, akció közben kivédem-e az adott játékos néhány lövését, ezzel ugyanis el tudom bizonytalanítani. Ezért is számít sokat, hogy minden egyes meccs előtt videózással felkészülök a játékosokból, mind az akciólövésükből, mind a heteseikből."
Hacsak nem vagy egy Sterbik Árpi
Mikler szerint annak ellenére, hogy rengeteget készül az ellenfélre, csupán 20-30 százalékban tudatos a kézilabdában egy büntetővédés, a többi szerencse kérdése. "Vannak persze sémák, amiket lőnek, de annyira közel van ez a hét méter, hogy csak területet lehet fogni, az kizárt, hogy egyből reagáljon az ember arra, hogy pontosan hova száll a labda. A másodperc tört része alatt kell döntenünk, pillanatok alatt át kell hogy fusson az agyunkon, hogy ha például valaki egy vagy két lövőcselt csinált, vagy ha kicsit jobbra dől, és közben felemeli a bal karját, akkor hova fogja lőni a labdát. Nagyon nehéz hetest védeni, hacsak nem vagy egy Sterbik Árpi, aki betakarja az egész kaput."
A szegedi kapus elárulta, hogy a horvátok elleni hazai meccsen Zlatko Horvat második büntetője előtt csapattársa, Vadkerti Attila megzavarta az ellenfelet. "Atti beszél egy kicsit horvátul, és odamondott neki annyit, hogy ne próbáljon meg átejteni, mert azt úgyis kivédem" - mesélte Mikler, akit ennek ellenére Zlatko Horvat megpróbált átejteni, de a magyar kapus simán lehúzta a labdát.
Az ominózus ejtés 0.37-nél:
"Ilyenféle lelki hadviselést egyébként én nem szoktam alkalmazni, mint ahogy babonám sincs. Persze vannak kapusok, akik próbálnak pszichésen hatni az ellenfélre, mint például Nenad Puljezevics, aki odasétál a hetest lövő játékoshoz, a kezébe adja a labdát, és valamit még oda is mond neki."
Köteles László sem szokott ilyen hadviselést folytatni, viszont neki is vannak olyan csapattársai, akik segítenek ebben. "A legutóbbi, Anderlecht elleni bajnokin például Benjamin De Ceulaer odament az ellenfélhez, és mondta neki, hogy ne izguljon, úgyis kivédem majd a lövését, és így is lett. Én nem szólok oda senkinek, mert arra nincs szükségem, hogy ha mégis berúgja, akkor visszaszóljon nekem" - mesélte a belga Genk magyar kapusa, aki mióta a jelenlegi csapatához igazolt, a rendes játékidőben lőtt büntetők több mint hetven százalékát kivédte.
Hatalmas teher a tizenegyesölő jelző
"Ezt egy belga újság számolta ki, és rám is akasztották a tizenegyesölő becenevet, ami persze hízelgő, de azért nem mindig örültem neki"- mondta Köteles, utalva arra, hogy márciusban az Anderlecht elleni Belga Kupa-elődöntő visszavágója büntetőpárbajban dőlt el, és a tíz tizenegyesből egyet sem tudott kivédeni. A sors fintora, hogy az utolsót ő lőtte be, ezzel a csapata bejutott a döntőbe.
Köteles a gyengébb teljesítményt azzal magyarázza, hogy a meccs előtt azzal volt tele a belga sajtó, hogy ha tizenegyesek döntenek, akkor a Genk jut tovább, hiszen Köteles biztosan kivéd néhányat. "Ez eszembe is jutott a büntetők előtt, és akkora nyomást éreztem magamon, hogy esélyem sem volt egy lövést is kivédeni. Nekem nagyon fontos, hogy nyugodt legyek a tizenegyes előtt, ha elkezdek gondolkozni, hogy mi, merre, hány méter, akkor biztosan nem védem ki."
Az Anderlecht elleni büntetőpárbaj:
Köteles nem szokott külön készülni senkiből a meccsek előtt, mert szerinte sokszor a játékosok ott döntik el, hogy hova fogják rúgni a labdát. Így volt ez a legutóbbi, Anderlecht ellen 2-1-re megnyert bajnokin is, amikor Bram Nuytinck 88. percben elvégzett büntetőjét kivédte Köteles. Nuytinck a meccs után azt nyilatkozta, hogy előre eldöntötte, hova fogja rúgni a labdát, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. "Én is így voltam vele. Általában amikor a játékos leteszi a labdát, és hátramegy néhány lépést, akkor a testtartásából, vagy abból, hogy hova néz, leszűröm, hogy hova fogja rúgni, és eldöntöm, hogy arra mozdulok. Az Anderlecht ellen az utolsó pillanatban változtattam, és be is jött" - mondta a magyar kapus.
Köteles szerint kétfajta focista van, az egyik, aki eldönti, hogy hova rúgja a labdát, és bárhol áll a kapus, nagy erővel megpróbálja eltalálni a sarkot, a másik pedig, aki közvetlenül a rúgás előtt dönt. Ilyen például Mario Balotelli, aki tétmeccsen még soha nem hagyott ki tizenegyest. Az AC Milan csatára az edzéseken is kiválóan teljesít, még a Manchester Citynél eltöltött évek alatt Joe Hart kapus csak egyszer védte a büntetőjét, amit aztán úgy ünnepelt meg, mintha BL-döntőt nyert volna. "Mario sohasem fog tizenegyest kihagyni, mindegyiket belövi, az életemet is rátenném" - mondta Hart.
"Balotelli olyan, mint Mendieta volt, aki letette a labdát, tök egyenesen futott neki, és addig kivárt, amíg el nem mozdult egy kicsit a kapus. Ehhez nagy türelem és jó rúgótechnika kell, no és persze nagy adag szerencse" - mondta Köteles. Szerinte a fociban 60-70 százalékban szerencse kell egy büntető hárításához. "Először el kell találnod az oldalt, és ha ezt megtetted, csak akkor jön a tudás, azaz, hogy reflexmozdulattal bele tudsz-e ütni. De még ilyenkor is kell szerencse, hogy elérd a labdát."
Kötelesnek az a babonája, hogy nincs állandó babonája. Van, hogy megüti a felső kapufát, máskor jobbra-balra táncol, de előfordul, hogy - ahogy ő fogalmazott: Király Gabi-san - mozdulatlanul áll a gólvonalon. Szerinte a gólvonalszabály miatt is a labdarúgásban a legnehezebb védeni a büntetőt. "Az általános iskolában kézikapus voltam, és bizony nem egyszerű, amikor egy bivaly áll előtted, és 140 km/h-val meglövi a labdát. Ilyenkor nem sok esélyed van, hogy belekapj. Viszont ott legalább lehet mozogni, nem kell a gólvonalon állni, mint a fociban. Nálunk ráadásul több mint hét méter széles egy kapu, egyértelműen a labdarúgásban a legnehezebb védeni a büntetőt. A vízilabdában nem lehet könnyű tempózni a kapusnak, de ott azért elég kicsi a kapu és nagy a labda, így könnyebben lehet hárítani. Nekem egyébként egy pólókapus, Szécsi Zoltán volt az egyik példaképem, imádtam nézni, ahogy a hosszú kezével kapálózik a kapu előtt."
Saját magát zökkentené ki, nem az ellenfelet
A büntetőölő jelző Szécsi Zoltánra is illik, szerinte a vízilabdában felerészt szerencsén, felerészt a tudatosságon múlik, ha sikerül kivédeni az ötméterest. "Pólóban is fel lehet készülni egy játékosból, főleg arra, hogy az ellenfél milyen ütemben dobja el a labdát. Háromból egy kivédett büntető már nem olyan rossz arány nálunk" - mondta Szécsi, aki szerint arra kell figyelnie egy pólókapusnak, hogy ne kapkodja el a mozgását. A 35 éves vízilabdázó nem hisz abban, hogy egy kapusnak ki kellene zökkentenie az ellenfél játékosát, szerinte, ha ilyenekkel foglalkozna a lövés előtt, azzal saját magát is megzavarná.
"Persze előfordult már, hogy mutattam vagy mondtam neki, hogy hova várom a lövést, volt, amikor bejött, volt, amikor nem, de összességében én nem vagyok olyan, mint sok más kapus, aki imádja a szópárbajokat a büntetők előtt. Persze ez csak lelki hadviselés, semmi komoly indulat nincs ilyenkor a kimondott szavak mögött."
Szécsi szerint nem igazán lehet összehasonlítani a különböző sportágakban a büntetőket, hiszen a fociban például van olyan pontja a kapunak, ahova ha erősen rúgják a labdát, akkor azt lehetetlen védeni, vízilabdában viszont a legpontosabban és legerősebben elvégzett ötméterest is ki lehet ütni. "Ezzel együtt a kézilabdában lehet a legnehezebb kivédeni egy büntetőt, méghozzá a lóbálás miatt. Amíg pólóban és fociban gyakorlatilag egy mozdulat vagy egy nekifutás egy büntető, addig kézilabdában lövőcselt is bemutathatsz, és mozgathatod a kapust, ez nagy előny az ellenfélnek."
A megkérdezettek gyakorlatilag egyetértettek abban, hogy a hokiban a legkönnyebb a kapus dolga, ezt egyrészt a kivédett büntetők aránya is mutatja, másrészt Szuper Levente, a magyar hokiválogatott kapusa is alátámasztja. "Nekünk azért sokkal több fegyverünk van a kapuban, mint más sportágaknál, például helyet engedünk az ellenfélnek, kiszorítjuk, cselezésre vagy lövésre kényszerítjük. Soktényezős egy rávezetés, figyelnünk kell a játékos mozgását, az ütő állását, a korongot, elkapni az ütemet stb. A hokiban egyenrangúként indul neki a támadó és a kapus egy ilyen párharcnak, és az nyer, aki rá tudja erőltetni az akaratát a másikra."
Lehetetlen küldetés a fociban védeni
Szuper nem szokott egyetlen játékosra sem előre készülni, mert az csak összezavarná. "Ebben sem lehet összehasonlítani a hokit semmivel, mert amíg például fociban megvan az, hogy tízből hányszor hova lövi egy játékos a labdát, addig egy jégkorongozó a kapus mozgásának megfelelően improvizál."
A válogatottal a vébére készülő hokis Mikler Rolanddal és Köteles Lászlóval értett egyet abban, hogy a fociban a legnehezebb a kapusok dolga a kapu nagysága miatt. "Ha ott állnék abban a hatalmas kapuban, biztos, hogy lehetetlen küldetésnek tartanám, hogy kivédjem a tizenegyest."
A legemlékezetesebb büntetővédés Szécsi Zoltán: "Remélem, nem hangzik nagyképűen, de szerencsére rengeteg nagyon fontos büntetőt megfogtam már a pályafutásom során. Kétszer például büntetőpárbajban nyertünk meccset bajnoki döntőben, mindkétszer többet is kivédtem, de talán a legemlékezetesebb az volt, amikor Zágrábban játszottunk Euroliga-selejtezőt. A szlovén Triglav Kranj ellen tíz másodperccel a vége előtt fogtam egy ötméterest, és végül hosszabbításban megnyertük a meccset." |