Urbányitól elájultak a Maldív-szigeteken

Megerősítette a posztján az új maldív elnökség Urbányi Istvánt, a helyi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitányát. A szakember új csapatot épít, amely jövőre hazai környezetben az Ázsia-kupa-részvételért selejtezhet, a megújuló taktikától és a látványos futballtól állítólag még saját játékosai is el vannak ragadtatva. Magyarországi munkát nem tervez, inkább a családját követné Amerikába. A Fradi edzőjét vagány és bátor embernek tartja, de szerinte ha magyarként azt csinálná valaki, amit ő, akkor világgá kergetnék.

"Az év elején teljes váltás történt a szövetség élén. Új elnökség alakult, és miután engem az előző elnök hozott, leültek velem is beszélni" - mondta az [origo]-nak Urbányi István, aki Magyarországon volt, amikor utolértük. "Nem éreztem, hogy baj lenne, ráadásul szerencsénkre pont akkor játszottunk két edzőmeccset Pakisztánnal (1-1 és 3-0 lett az eredmény - a szerk.), és ezt látva egyértelmű volt, hogy marasztalnak. A teljesítmény és az eredmények alapján megerősítettek a posztomon, úgy éreztem magam, mintha ismét kineveztek volna."

Azt írta sajtó, azért bíznak önben, mert új játékrendszert és taktikát próbál a csapattal. Ez miből áll?

Egyrészt generációváltást hajtottam végre a csapatnál, hiszen a 2008-ban Dél-Ázsiai Bajnokságot nyert válogatott elérte azt a kort, amely után muszáj volt változtatni. Sokan visszavonultak, kiöregedtek, a klubjukban sem játszottak már annyit. A szurkolók aggódtak, hogy mikorra lesz ismét olyan csapatuk, amely meghatározó a régióban. 2011-ben lettem másodszor szövetségi kapitány, azóta szépen kicserélődött a keret, és ez tetszett a szurkolóknak. A másik, amit szerettem volna megvalósítani, hogy a válogatott valóban focizzon. Úgy játsszon, hogy az szép, látványos, sokmozgásos legyen, olyan, amilyenre igény van. Úgy tűnik, jó ez az irány, Pakisztán ellen már 600 körüli volt a passzok száma, és az átadások kilencven százaléka pontos volt.

Volt a váltáshoz megfelelő játékosanyag?

A focihoz focizni is tudni kell. Meg kellett találnom azokat a játékosokat, akik képesek voltak ilyen dinamikus futballra, és akik elhitték, hogy ez a jó irány. Nekem a legjobb visszajelzés és elismerés, hogy a csapat egyik legjobbja, Imran Mohamed kapus azt nyilatkozta, 13 éve tagja a válogatottnak, de ilyen élvezetes és gyönyörű futballt, mint amit a Pakisztán elleni két meccsen bemutattunk, még nem látott.

A következő egy évben két komoly feladat is vár a válogatottra. Szeptemberben a Dél-ázsiai Bajnokságon indul, majd márciusban az ország története eddigi legrangosabb tornájának, a Challenge-kupának ad otthont.

A szeptemberi, nepáli torna elsősorban a presztízsről szól. Ezt a bajnokságot úgy kell elképzelni, mintha lenne egy közép-európai válogatottaknak kiírt verseny. Ezen a viadalon nyolc csapat indul, Afganisztán, Banglades, Bhután, India, Nepál, Pakisztán, Sri Lanka és mi, akik a legjobbak közé tartozunk. 2008-ban megnyerte a válogatottunk, egy évvel később csak büntetőkkel kaptunk ki a döntőben Indiától, legutóbb elődöntősök voltunk. A Challenge-kupa nem más, mint az Ázsia-bajnokság selejtezője. Itt is nyolc csapat indul, a győztes kvalifikálja magát a 2015-ös kontinensviadalra. Nehéz az esélyeket taglalni, hiszen Ázsiában nagyok a különbségek. Itt vannak a szovjet utódállamok, Kirgizisztán és Türkmenisztán, ezek szervezett jó csapatok és kemény ellenfelek. Palesztinában sok európai játékos van, a Fülöp-szigeteken sok az angol és skandináv légiós. A jelenlegi generációnknak ez lesz az első komoly tornája. Nem vagyunk esélyesek, de hazai pályán azért bízunk a jó szereplésben.

Amikor 2011-ben aláírt, már nem volt érdekelt a válogatott a vb-selejtezőkön. Hogyan lehet így csapatot építeni? Van elég meccslehetőség?

Valóban vannak nehézségek, de ezt úgy próbáljuk áthidalni, hogy egy-egy tornára elmegyünk. Tavaly az indiai Nehru-kupán voltunk, most július 18-án a Seychelle-szigeteken játszunk három másik válogatottal. De tavaly decemberben például az U21-es válogatott szerepelt Sri Lankán, megnyerte a tornát, és a fiúkat hősként ünnepelték itthon.

A válogatott a FIFA-világranglistán 158. helyen áll, pont egy európai kiscsapat, Málta van előtte. Milyen lenne egy egymás elleni meccs?

Ezt így nem lehet megmondani. A maldív futballt nem lehet az európaihoz viszonyítani. A 90-es évek végén Irán 17-0-ra nyert ellenünk, most a vb-selejtezőkön egy 4-0-s, és egy 1-0-s sikerrel búcsúztatott bennünket. Tavaly a Nehru-kupán úgy kaptunk ki 3-1-re Kameruntól, hogy végig pariban voltunk vele, Szíriát pedig első alkalommal sikerült legyőznünk 2-1-re. Van tehát fejlődés, itt is megvalósítottak egy iskolai futballprogramot, a mostani játék össze sem hasonlítható a 10-15 évvel ezelőttivel.

Mennyi időt tölt kint és itthon?

Általában két-három hónapot vagyok a Maldív-szigeteken, majd néhány hetet itthon.

Voltak esetleg itthoni megkeresései?

Megkeresés nem, csak beszélgetés. De nem tervezem, hogy otthon edzősködjek. Nem érdekel, hogy ki mond le, kit hova zavarnak el, én jól érzem magam kint. Olyan helyen dolgozom, ahol van pozitív visszajelzés és megbecsülés. A két fiam Amerikában tanul, én inkább már abban az irányban keresnék munkát.

Azért figyelemmel kíséri a magyar bajnokságot?

Az eredményekről tudok, ennyi elég. Látok viszont biztató jeleket, hiszen vannak olyan fiatal srácok, akik európai szinten is megmutatják magukat. Gondolok itt Szalai Ádámra, Németh Krisztiánra, Gulácsi Péterre, de akár még Filkor Attilára is. Ráadásul sohasem látott pénzeket tesznek bele a futballba, külföldi szakemberek érkeznek, akik új kultúrát, stílust hoznak. Látom a Fradi-edzőjét, Ricardo Monizt, ő egy vagány és bátor ember. De ha magyarként azt csinálod, amit ő, akkor világgá kergetnek.

Ön vagány és bátor edző?

A Maldív-szigeteken annak tartanak.

Minden játékosa a hazai bajnokságban játszik?

Igen, bár van egy-két jobb futballista, aki megállná a helyét máshol is, de ők nagyon jól elvannak otthon. A maldív világ sajátos élettér, innen talán akkor mozdulnának ki futballisták, ha nem egyénenként kapnának ajánlatot, hanem ketten-hárman ugyanoda szerződhetnének.

Az országról legutóbb tavaly februárban hallhattunk, amikor zavargások voltak.

Puccs történt, és miután a katonaság és a rendőrség nem egy oldalon állt, volt egy kis összetűzés. Az emberek itt is politizálni kezdtek, és ez nem tett jót az országnak. 350 ezer lakosra 16-18 párt jut, van, hogy egy családban négyen négyféle irányt képviselnek. Vannak nagygyűlések, tüntetések, de általában nyugalom honol.

Jól érzi magát ott?

Abszolút. Itt mindenki ismer, szeretettel beszélnek velem az emberek. Áprilisban folyamatosan megállítottak az utcán, hogy boldog születésnapot kívánjanak nekem. Jöttek fiatal lányok, hogy közös fotók készüljenek, apukák pedig hozták a kisgyerekeiket. De ez nem zavaró, inkább megtisztelő. Ha meghallják az edző szót, azt, hogy coach, az plusz tiszteletet kölcsönöz. És ez számomra a legnagyobb élmény.

Nagyon kevés magyar edző jut munkához külföldön, szövetségi kapitányként Urbányi István mellett csak a székelyudvarhelyi születésű László Csaba kapott megbízatást, ő jelenleg a litván válogatottat irányítja. A marosvásárhelyi születésű, játékosként a Steauával BEK-et nyert Bölöni László jelenleg a katari Al-Khor szakvezetője, rajtuk kívül vezetőedzőként nem dolgozik magyar külföldi ligában.