Nik Wallenda négyéves volt, amikor videón megnézte dédnagyapja, Karl végzetes mutatványát. A híres akrobata 1978-ban Puerto Ricóban, a Condado Plaza Hotel két épülete között kifüggesztett kötélen próbált végig egyensúlyozni, amikor hirtelen megbotlott, és a zuhanás után szörnyethalt. Később kiderült, hogy a kötél nem volt megfelelően rögzítve, és a pillanatnyi megbotlás, valamint a nagy szél miatt a 73 éves nem tudott fennmaradni.
"Az egész élet egy kötéltánc, a többi meg csak várakozás" - amikor Nik meghallotta édesapjától dédapja mottóját, Karl Wallenda a példaképe és a hőse lett. A Wallenda név az évek során összeforrt a kockázatos mutatványokkal, az akrobatákról, légtornászokról, zsonglőrökről elhíresült család gyökerei az 1780-as évekbe nyúlnak vissza, amikor a Wallendák még a Habsburg-birodalom területén éltek.
A legendás dédnagyapa, Karl 1905-ben Magdeburgban született, hatévesen már a szüleivel szerepelt az előadásokon, majd saját mutatványokat talált ki, az ő ötlete volt a piramis, aminek az volt a lényege, hogy egy kifeszített kötélen ketten biciklin ültek és egy rudat tartottak, amin Wallenda egy széken egyensúlyozott, miközben egy nő a vállán állt. A produkció lenyűgözte John Ringling cirkuszigazgatót, aki meghívta a Wallendákat Amerikába, ahol a család le is telepedett az 1920-as években.
A négyes piramist később sikerült hét fősre bővíteni, és a műsor évtizedekig hatalmas sikerrel ment, de 1962-ben Detroitban tragédia történt, az egyik tag megbotlott, emiatt hárman lezuhantak és közülük ketten meghaltak, Wallenda fia pedig lebénult.
Nik Wallenda sorsát is meghatározta a családi háttér, édesanyja, Delilah például még hat hónapos terhesen is szerepelt a kötéltáncos előadásokon. A kis Nik már kétévesen imádott a hintájának keresztrúdján tornászni, és ennyi idősen már ment neki a szaltó. Négyévesen kezdte el a kötéltáncot gyakorolni egy 60 centi magasban kifeszített kötélen, a szülei pedig dobálták közben, hogy így szoktassák ahhoz, hogy zavaró körülmények között is tökéletesen tudjon koncentrálni.
Minden arra utalt, hogy is elődei nyomába lép majd, ehhez képest 12 évesen úgy nyilatkozott, nem akar kötéltáncos lenni. "Egyszerűen nem éri meg. Az életünket kockáztatjuk odafönn, és akár meg is halhatunk" - mondta akkor, hozzátéve, hogy pilóta szeretne lenni. Ennek ellenére 13 évesen először sétált a kötélen közönség előtt, de még mindig jobban vonzotta valami hétköznapi munka, és a középiskola után az orvosi pályát választotta. A végső fordulat 19 évesen állt be, amikor szüleivel és több rokonnal együtt megcsináltak a hetes piramist Detroitban, ő pedig úgy érezte, mégis csak ezzel kell foglalkoznia.
2001-ben a családjával Guinness-rekordot állított fel, amikor megcsinálták az első nyolcemberes piramist, és hat perc alatt végigmentek egy 9 méteres magasságban kifeszített kötélen. Innentől beindult az üzlet, Wallenda rendszeresen kitalált új mutatványokat, volt, hogy 41 méter magasságban előbb átsétált egy kötélen, majd visszafelé egy gumik és kormány nélküli biciklin tette meg a 76 méteres távot, és azt is megcsinálta, hogy huszonhárom emelet magasan felmászott egy forgó kerék tetejére, sőt, a mutatvány egy részét bekötött szemmel hajtotta végre.
2011 júniusában édesanyjával együtt hajtotta végre azt a kötéltáncos produkciót, amelybe dédapja belehalt. Nik és Delilah a San Juan-i Condado Plaza Hotel két tornya között kifeszített kötélen egyensúlyozott végig, és amikor félúton találkoztak, az anya leült a kötélre, a fiú pedig átlépett fölötte, majd mindketten folytatták az utat. Wallenda később pályafutása legérzelmesebb pillanatának nevezte a mutatványt, és dédapjára emlékezve menet közben letérdelt, és megcsókolta a kötelet.
Wallenda úgy érezte, ideje megvalósítani gyerekkori álmát, de ahhoz, hogy ezt végrehajthassa, kétévnyi lobbizás kellett. Ő ugyanis azt vette a fejébe, hogy átkel a Niagara-vízesés felett, de ehhez az amerikai és a kanadai kormánytól is engedély kellett, 1896-ban ugyanis betiltották az efféle kísérleteket, amikor a Nagy Blondin művésznéven ismert artista átkelt a Niagara szurdoka felett.
A törvénymódosítást végül sikerült elérni, de ez még nem volt elég, földtani és mérnöki kutatásokra is szükség volt, hogy a nagy mutatványnál minden a helyén legyen. Wallenda az Amerikai- és a Patkó-zuhatag pereme felett kelt át, 60 méter magasságban kellett megtennie az 550 méteres távolságot, ezen a részen másodpercenként 20 ezer hektoliter víz zúdul le.
Bevallása szerint az első lépés volt a legnehezebb, utána viszont a nagy köddel, a vízzel és a széllel megküzdve 25 perc alatt tette meg az utat. Mielőtt átért volna a kanadai oldalra letérdelve fejet hajtott a neki szurkoló 120 ezres tömeg előtt, majd amikor lejött a kötélről, elsőként a családjához rohant, miközben a kanadai határőr elkérte az útlevelét.
"Mi az utazásának szándéka, uram?" - hangzott a határőr kérdése, mire Wallenda azt felelte, "hogy arra ösztökéljem az embereket, hogy kövessék az álmaikat, és sose adják fel". A történelmi kötéltáncot 13,3 millióan követték az ABC tévécsatornán, ez hat évre visszamenőleg a legnézettebb közvetítés volt a sporteseményeket leszámítva. A mutatvány alatt Wallenda életében először biztosítókötelet viselt, az ABC ugyanis kikötötte, hogy anélkül nem kerülhet sor rá.
"A dédapám azt tanította, a védőháló hamis biztonságérzetet ad" - mondta egyszer, amikor arról kérdezték, miért kötéltáncol biztosítás nélkül. Azt is hozzátette, tudja, hogy veszélyes, amit csinál, de szeretne sokáig élni, és természetes körülmények között meghalni. "Az egyetlen dolog, amitől félek, az Isten. A vallásban találtam meg a lelki békémet, és magabiztos vagyok, mert ha valami történik velem, tudom, hova kerülök" - nyilatkozta a mutatványok közbe is végig imádkozó Wallenda.
Amit csinál, az szerinte nem kaszkadőrség, hanem művészet, és minden alkalommal nagyon precízen felkészül. Egy-egy nagyobb esemény előtt heti hat nap napi hat órában edz, amibe súlyzózás és aerobik mellett a mentális felkészülés is beletartozik. A kötéltánc már olyan rutinná vált a számára, hogy nem okoz gondot, ha le kell ülnie vagy feküdnie a kötélre.
"Azért csinálom ezt, mert imádom. Ha megnyerném holnap a lottót, akkor is folytatnám. A kötéltánc az életem". Nem csoda, hogy felesége is szakmabeli, Erendira anyai ágon a világ harmadik legrégebbi cirkuszdinasztiájának a leszármazottja, apai ágon pedig a mexikói Vazquez család hetedik generációs képviselője, amely arról híresült el, hogy a világon először csinálta meg a négyfordulatos szaltót.
2013-ban Wallenda szerződést kötött a Discovery Chanellel, a dokumentumfilmeket sugárzó csatorna közvetítette élőben a Grand Canyonnál véghezvitt kötéltáncát. 457 méteres magasságban 22 perc 54 másodperc alatt tette meg a 450 méteres távolságot, miközben a rászerelt mikrofonon folyamatosan hallatszott, ahogy imádkozik.
Az út előtt a tenyerébe köpött, majd bedörzsölte a jávorszarvas bőrből készült cipőjét, attól félt ugyanis, hogy a por miatt túlságosan csúszós lesz az öt centi széles kábel, amin át kell kelnie. Menetközben kétszer is megállt és leguggolt, előbb a szél, majd amiatt, hogy korrigálja az egyensúlyát a zavaróan imbolygó kötélen.
"Hihetetlenül nagy energiát emésztett fel, hogy végig koncentrálni tudjak. A két karom úgy fáj, hogy azt el sem tudják képzelni" - mondta az út során egy 20 kilós rúddal egyensúlyozó kötéltáncos. A mostani mutatványt 224 országban közvetítették, percenként 40 ezer bejegyzést generált a Twitteren és 1,5 millióan nézték az online közvetítést a Discovery Channel honlapján.
Wallenda nem áll le, a következő nagy célja, hogy két New York-i felhőkarcoló, a Chrysler Building és az Empire State Building között sétáljon. A visszavonulását 50 éves korára tervezi, úgyhogy jó pár nagy kaland vár még rá addig.