Mányoki Attila augusztus 20-án magyar csúcsbeállítással átúszta a 47 kilométeres La Manche-csatornát, ami csak minden hatodik úszónak szokott sikerülni, előtte csupán négy magyar tudta megcsinálni. Szeptember elején megnyerte Európa második legnehezebb hosszútávúszó-versenyét, a kalamatai 30 kilométeres viadalt. Hazai versenyzőként ünnepelték, miután 1991 óta minden versenyen ott van, 2004-ben pedig díszpolgári címet kapott a várostól.
Mivel a 40 éves úszó korábban a nonstop úszás világrekordját is kis híján megdöntötte, a hírekben rendre a "különleges vállalkozásairól ismert" jelzőt biggyesztik a neve elé, de ezt egyáltalán nem tartja indokoltnak. "Kezdettől fogva a hosszútávúszás klasszikus szabályai szerint úszok, vagyis minimum öt órás vagy 25 km-es távokat teljesítek, ez nem számít ultraúszásnak, hiába nevezik annak. Az más kérdés, hogy azóta a hosszútávúszást az eladhatósága érdekében 5 és 10 km-re szorították vissza."
Más oka is van rá, hogy nem tartja magát különlegesnek. "Bár itthon most kevés a hozzám hasonló úszó, a nemzetközi szinten nagyon sokan vagyunk. Csak a La Manche-csatornának évente százan vágnak neki, de olyan hosszú a várólista, hogy ha most jelentkezel, lehet, hogy csak öt év múlva kapsz időpontot." Neki viszonylag szerencséje volt, hiszen mindössze három évet kellett várnia a mostani kísérletre. Egy kéthetes intervallumot kapott, ezen belül kellett megtalálnia a legalkalmasabb napot.
Mivel hosszútávúszónak minősül, neki is a nemzetközi úszószövetség (FINA) szabályait kell betartania: a kísérőhajó információkkal és frissítőkkel segítheti, de nem foghatja meg a hajót, csak a saját erejére támaszkodva, a vízben lebegve állhat meg pihenni.
A nemrég a Floridai-szorost (166 km) ötödik próbálkozásra cápaketrec nélkül átúszó Diana Nyadot sokkal inkább ultraúszónak tartja magánál. A 64 éves úszónő ugyanakkor védőruhát viselt, és akár cápaketrecet is használhatott volna. "Nekem egy szál fecskében kell úsznom, a nyakamon és a fülemen sokszor égési sérülések keletkeznek a naptól és a tengeri sótól."
A tengeráramlat, az időjárási viszonyok és az egyéb körülmények függvényében a taktikát mindig előre meghatározzák, de ez általában megváltozik. "Rendre eljön az a pont, amikor szükséges egy újratervezés, emiatt ez inkább csapatmunka, mint egyéni teljesítmény." A La Manche-átúszást tartja a legjobb példának arra, hogy a természet mekkora kihívást jelent. "Ezt a távot bármikor teljesítem, az ott jellemző időkkel sem lenne gond, de a természettel külön meccset kell vívni." Az augusztusi kaland leginkább mentálisan viselte meg. "Szeretem előre leszűkíteni a lehetséges negatív tényezőket, hogy ne érjen meglepetés, ez itt képtelenség volt. Állandó volt a bizonytalanság, úgy éreztem magam, mint egy utas a taxiban, akinek kevés befolyása van az eseményekre."
Sok függ az úszására merőleges tengeráramlat erejétől, amit az ezúttal viszonylag magas (6,9 méteres) árapály-emelkedés és a telihold is megnövelt. "Végül a legutolsó napon indultam el, tovább nem lehetett várni. A sodrás sajnos akkora volt, hogy az előre kitűzött 8-9 órás szintidő rögtön mehetett a levesbe. Úgy kell elképzelni, mintha egy folyót akarnál átúszni, a víz folyamatosan eltol az ideális útvonalról. Hiába küzdöttem, kétszer is kereszteztem a kompjáratok útvonalát."
A La Manche átszeléséhez egy erre szakosodott helyi hajóssal kell az úszóknak leszerződniük. Az ő személye szintén befolyásolja a vállalkozás kimenetelét. "Hiába akartam korán indulni, azt mondta, ő a főnök, és ő mondja meg, hogy mikor indulunk. Aznap mire én indultam, már nyolcan kint voltak a vízen, emiatt a végén ránk sötétedett, ami nem csak a medúzák miatt veszélyes. A célba csak akkor érsz be ugyanis hivatalosan, ha teljesen száraz területen állsz. Ha viszont épp sziklák közt érsz partot a sötét miatt, akkor azokat még meg kell másznod."
Később tudta meg, hogy célba érkezésével a 25 éve érvényes, 10 óra 47 perces magyar csúcsot is beállította. "Nem tulajdonítok neki jelentőséget, eleve fogalmam sem volt róla, és kizárólag a kitűzött 8-9 órás szintre koncentráltam, amivel szerettem volna az idei La Manche-eredményeket tekintve a dobogón végezni."
A La Manche átúszása az Oceans Seven nevű sorozat egyik állomása, amely a hegymászóknál a nyolcezer méter fölötti csúcsoknak, a teniszben a Grand Slam-győzelmeknek felel meg. A sorozatba a La Manche mellett a japán Tsugaru-szoros (19,5 km), a Skóciát és Írországot összekötő Északi-csatorna (33,7 km), az Új-Zéland két szigetét összekötő Cook-csatorna (26 km), a Hawai mellett fekvő Molokai-csatorna (41,8 km), a Los Angelest a Santa Catalina-szigettel összekötő Catalina-csatorna (33,7 km) és a Gibraltári-szoros (14,4 km) tartozik.
Az Oceans Sevent eddig egyetlen ember, a 48 éves ír Stephen Redmond volt képes megcsinálni. Mányoki Attila számára ez volt az első állomás, de a többi hatot is be akarja húzni. "Jövőre már szervezem a Tsugaru-szorost, és 2015-re is kezdek tervezni a nagy várólisták miatt." A legnagyobb kihívásnak az északi, a hawaii és a japán erőpróbát tekinti, ezért ezeken minél hamarabb szeretne túlesni. "Az Északi-csatornánál a víz még augusztusban is csak legfeljebb 12 fokos. Hawaiiban az óceán nagyon beszűkül, így a hullámok és az áramlat is komoly erőpróbát jelent. A legkeményebb talán mégis a Tsugaru, ahol az extrém áramlat miatt a mindössze 19,5 km-es távval még Stephen Redmond is 24 órán át szenvedett." Viszonyítási alapként: a hosszútávúszók egy óra alatt általában 4-5 km-et szoktak megtenni.
Mányoki Attilának és kísérőinek Hawaiiban a tigriscápák miatt is résen kell majd lennie, de a többi tengeren hozzászokott már ehhez. "Új-Zélandon a fehér cápa és a kardszárnyú delfin okozhat gondot, Kaliforniában többek között a nagy fehér cápa, de eddig nem volt bajom velük szerencsére." A cápák ellen a vízbe lógatott mágneses riasztóval védekeznek, ami 2 méteres körzetben nyújt biztonságot.
Sokkal több problémát okoztak neki a medúzák, 2011-ben a nonstop úszásban tett világcsúcskísérletét félbe kellett szakítania miattuk. "Alapvetően nincs velük baj, ha kevesen vannak. De például a rekordkísérletnél még 10 órát úsztam azután, hogy éjszaka egy későn észlelt raj végigcsípte a testemet. Végül a méreganyagtól feldagadtak a végtagjaim, ödémás lett a torkom, és orvosi utasításra ki kellett szállnom, pedig csak 15 kilométerre voltam a 100 kilométeres világcsúcstól." A medúzarajokat a hajóból lehet észlelni, ám szlalomozni miattuk nem lehet, inkább az úszónak őket kikerülnie, ezért sorsdöntő, hogy mennyire tiszta a tenger. "A görög versenyen például kivételesen messzire láttam a vízben, a La Manche-nál meg csak 1-2 méterre, mintha kávéban úsznék. Este persze még nehezebb észrevenni a medúzákat."
Kairóban a Nílus-úszáson a szervezők csak baktériumölő tablettákkal engedték rajthoz állni, a La Manche-csatornát az elejétől a végéig kőkemény feladatnak érezte, de élete eddigi legdurvább versenye az Atlantic City melletti 39 km-es erőpróba volt. "Négy órát küzdöttem a borzasztó hideg, 14 fokos óceánban, onnan átjutottam a lagúnába, ami viszont 28 fokos volt, végül jött az óceán újra, ami közben tovább hűlt. A zárószakaszt folyamatos ellenáramlat nehezítette, ami a célhoz közeledve egyre erősebb volt."
A legnagyobb diadalnak azonban nem a La Manche-t és nem is Atlantic Cityt tartja, hanem hogy 2008-ban hosszában átúszta a Balatont. "Nagyon büszke vagyok rá, mert egy 80 kilométeres, folyamatos úszást Magyarországon tudtam teljesíteni, ráadásul a szülővárosomhoz, Zalaegerszeghez közel. Ezt azóta sem tudta más mecsinálni, pedig többen is megpróbálták. Úgy tudom, a nemzetközi mezőnyben sem úsztak ennél nagyobb távot tóban a hivatalos FINA szabályok szerint."
A nonstop úszás távolsági világrekordját kétszer is hiába próbálta megdönteni, de erről sem tett le. "Nem söpörtem végleg a szőnyeg alá, de egyelőre azokra a célokra koncentrálok, amik kevesebb rizikóval járnak."
Ekkora távon a medúzák mellett a tengeráramlat is megoldhatatlan helyzeteket hozhat. "A második csúcskísérletnél azért kellett feladnom, mert gyakorlatilag egyetlen métert sem tudtam volna haladni a következő nyolc órában. A legszebb az, hogy sokszor az ott lakó emberek sem tudják az áramlatokról, hogy mikor mi történik, és mi az oka."
Cápák ide, áramlatok oda, a legnehezebb feladat mindig szponzort találni a következő próbához. "A La Manche-csatornánál még a kiutazás napján is komoly fejtörést okoztak az anyagiak. A riválisok 95 százalékánál nem ez a helyzet, ha valami nem jön össze, újra próbálkozhatnak, nekem viszont húszra is lapot kell húznom, nem hibázhatok. Aki ugyanis kívülről nézi, könnyen mondhatja azt, hogy ugyan minek adjak én pénzt, ha még ennyire se vagy képes."
Sokszor kérdezik arról, hogyan lehet elkerülni a tragédiát; csak a La Manche-ban idén egy angol úszónő, tavaly pedig egy ír úszó vesztette életét. "Az angol lánynak komoly tapasztalatai voltak, ez is azt mutatja, hogy nem lehet kiküszöbölni a kockázatot. Hiába vannak szigorú orvosi követelmények, annyi a beláthatatlan tényező, hogy leginkább a Mount Everesthez tudom hasonlítani, ahonnan olykor a legnagyobb mászók sem térnek haza."
Az edzéseit segíti, hogy egy családi vállalkozásban vitt vendéglátó cégnél dolgozik, mely teljes rugalmassággal támogatja. Ugyanakkor az extrém körülményekkel nehezített kihívásokra csupán egy zalaegerszegi ötpályás 25 méteres medencében tud készülni. "Amikor a napi 12-14 kilométeres szakaszokat teljesítem, azért elég sokat kell fordulnom, hogy a végére érjek. De semmi sem teher, mert egyszerűen imádok úszni."