Nem vagyok halott, nem vagyok börtönben

Vágólapra másolva!

James Bannon 20 évesen beépült Anglia egyik legrettegettebb huligáncsoportjába. Hazudott, szerepet játszott, verekedett, ivott, barátokat szerzett, fiúból férfi lett, és sokszor ő sem tudta, hogy akkor ő most ki, rendőr vagy Millwall-huligán? A most 48 éves exrendőr-színész meg is halhatott volna, de sikerült eljátszania az analfabéta vagányt, most pedig megírta az igaz történetét, vállalva, hogy a volt bandatagok bármikor felkereshetik. Magyarországon beszéltünk vele.

James Bannon 1985-ben 20 éves volt, és elképesztő felkérést kapott a főnökeitől. A feladat: be kell épülnie Anglia egyik legrettegettebb hírű huligánbrigádjába, a Millwall Bushwackersbe. A fiatal rendőr nem sokáig gondolkodott, elvállalta a munkát, hogy aztán két és fél évig huligánként, félig hétköznapi emberként élje az életét.

Volt, hogy tényleg élveztem

"Tizenhét éves koromtól rendőrkadett voltam, és az őrmester tehetséget látott bennem. Ez már az az időszak volt, amikor kormányszinten foglalkoztak a huliganizmussal Angliában, így a rendőröknek is komolyabban kellett venniük a problémát" - meséli James Bannon, akinek a története a producereket is megihlette, 1995-ben megjelent az I.D. című film, amely az ő történetét dolgozta fel. Egészen mostanáig senki sem tudta, hogy a film megtörtént eseményen alapszik. "A hasonlóság 40-50 százalék volt a történetem és a filmben látottak között" - folytatta James, aki most is úgy néz ki, mintha valaki elől el akarna bújni, hosszú haja és bozontos szakálla van.

James Bannon Forrás: FourFourTwo/Hajnal Tamás

A húsz ével ezelőtti angliai huligánok kemények voltak, de nekik még eszükbe sem jutott a ma divatos harci eszközök használata - az egymással szembenálló felek a puszta kéz erejében hittek. A fiatal rendőrnek volt barátnője, akár a fiatalok szokásos életét is élhette volna, ám tetszett neki ez a kihívás, amelyet élete legnagyobb kalandjának nevez. "Volt, hogy tényleg élveztem ezt az egészet, voltak a bandában jó srácok is, és 20 évesen feküdt nekem ez az életmód. Nem féltem a huligánléttől, ha negatív dolgokra gondoltam volna, arra, hogy komolyan megsérülhetek, akkor nem tudtam volna beépülni" - mondja, majd rátért a roppant nehéz kezdetre.

"A közvetlen főnökömet nem érdekelte se a foci, se a huliganizmus, az első napon mégis eljött velem egy kocsmába, ahol próbáltunk közel kerülni a bandához. Ő elég hamar lebukott, hiszen a Millwall egyik távozó színes bőrű játékosáról azt mondta, hogy fehér, talán már sejteni is kezdtek valamit a drukkerek, ezért rögtönöznöm kellett. Eljátszottam, hogy analfabéta vagyok, a tv-ben ment egy kvízjáték, és úgy csináltam, mintha semmit sem értenék. Ez jó kis mentőötlet volt, sikerült elterelnünk a gyanút, de utána két és fél évig tartanom kellett magam ahhoz, hogy nem tudok sem írni, sem olvasni. Ez borzasztó kemény volt. Ráadásként azt is eljátszottam, hogy van egy gyerekem – pedig nem volt. "

A legnehezebb azonban nem ez volt. "Jön szembe egy Crystal Palace-kitűzős férfi a feleségével és a két gyerekével, mire az egyik huligán odamegy hozzá, és véresre veri. Nem segíthettem, hiszen most nem rendőr vagyok, hanem huligán – gondoltam. De ezt csak úgy tudtam félretenni, ha nem törődöm azzal, hogy milyen csúnya dolgot látok, ezért arra koncentráltam, hogy mi is az a hosszú távú cél, amiért itt vagyok." Ez pedig nem más volt, mint a legrosszabb arcok börtönbe juttatása.

Millwall-szurkolók Cardiffban Forrás: AFP/Adrian Dennis

Igen, Júdás voltam

Bár London nagyváros, Jamesnek nagyon résen kellett lennie. A rendőrőrsön mindenki tudta, hogy ki ő, a családja is tisztában volt a megbízásával, ezzel nem is volt gond, attól viszont mindig tartott, hogy egy régi ismerős, egy volt osztálytárs ráköszön, hiszen akkor rögtön kiderülhet, hogy ő valójában nem Millwall-huligán, hanem egy tehetséges rendőrkadettből lett besúgó. "Igen, megcsaltam a csoportot, Júdás voltam, de ezt az egészet munkának fogtam fel, ezt csak így lehetett. Arra azért nagyon figyeltem, hogy a fő huligánokhoz ne kelljen közel kerülnöm.

Aztán volt, hogy nem ismerték fel a rendőrkollégák, és amikor egy balhé után börtönbe zárták, kifejezetten rosszul bántak vele. "Én persze nem mondhattam el, hogy rendőr vagyok, hiszen akkor megint csak ott le volna a lebukás veszélye."

De nemcsak a fogházban szerzett sérüléseket, hanem a verekedések közben is, egyszer komolyan megsérült a feje. Egy alkalommal a bordája is eltört, és mindig az örök szabályra figyelt: "Ne kerülj földre, mert akkor véged lehet!"

A bandatagok természetesen sokat ittak, de Jamesnek ezzel nem volt gondja. "Olyan vagyok, hogy ha megiszok 8-10 pint sört, nem leszek részeg, ráadásul a munka miatti adrenalin is csökkentette az alkohol hatását. Azt viszont senki nem veszi észre, ha veszek egy sört, és csak félig iszom meg, majd ott hagyom" - avatott be a meccs előtti italozás részleteibe, hozzátéve, hogy a költségeit, így a sörözéseket is kifizette a rendőrség.

Amit nagyon sajnál, hogy az akció végül nem érte el a célját. "Két és fél év után lefújták az egészet, volt, akit elkaptak, de az eredmény nem volt olyan fényes, mint tervezték. De én nagyon sokat tanultam, és amibe fiúként csöppentem bele, abból férfiként léptem ki".

Kalap a fejen, sál a nyakban, szakáll az arcon

Három másik kollégája is beépült huligáncsoportokba, ők csak nemrég fejezték be az akciót, így eljött az ideje, hogy James megírja a sztoriját. Először is nyilvánosságra hozta, hogy az I.D. című kultfilm az ő sztoriját dolgozta fel, majd megírta A beépített huligán című – az angol után első külföldi fordításként magyarul megjelent - könyvét, amelyben minden részletről beszámol.

Hogy veszélyben van-e az élete? "A '95-ös filmben is feltűnt Dave-vel jó cimborák voltunk, és amikor már rég kiléptem, egy Millwall-meccsen összegfutottunk. Nagyon meglepődött, de nem esett nekem, beszéltünk két percet, és végül elárulta, hogy bátor tettnek tartja, amit megcsináltam. Azért lehet, jobb, hogy másokkal nem találkoztam.”

„A könyv angol nyelvű megjelenése óta pár internetes hozzászólótól kaptam fenyegetést, de nem tudják a címem, a telefonszámom, és nem is tartok igazán senkitől. Évente két-három nagy Millwall-meccsre kimegyek, mert továbbra is nekik drukkolok, de azért a stadionban ügyelek a biztonságra. Kalap a fejen, sál a nyakban, szakáll az arcon. Aminek örülök, hogy a Millwall éppen akkor volt első osztályú, amikor huligán voltam" - mosolyodik el.

James a magyarul megjelent könyve miatt jött Magyarországra, ma pedig színészként dolgozik, de mint az Origónak elmondta: szinte semmi különbség nincsen az ő beépített huligánélete és a színészet között. "Egy dolgot kivéve. Amikor hetedszer kell újrajátszanom egy jelenetet, csak legyintek, hogy na, majd most sikerülni fog, semmi baj, de huligánként erre nem volt lehetőségem. Két és fél éven át improvizáltam, és nem hibázhattam. Ha valamit elrontok, akkor most nem lennék itt. Éppen ezért örülök, hogy nem vagyok halott, és nem vagyok börtönben."