Diktátor a barátom

Vágólapra másolva!

Diego Maradona csak despoták között érezte jól magát, Dennis Rodman él-hal észak-koreai barátjáért, Ben Johnsonnak egy kis líbiai luxus és Moammer Kadhafi harmadik fia jutott. Van, aki meggyőződésből barátkozik diktátorral, van, aki kényszerből.

Maradona minden diktátort imád

Minden idők egyik legjobb labdarúgója, Diego Maradona szinte sportot űz abból, hogy minden diktátort vagy diktátornak tartott államfőt a barátjának mondhasson. A világbajnok futballista eleinte az argentin jobboldallal és Carlos Menem államelnökkel szimpatizált, majd miután találkozott a kommunista Fidel Castróval, a baloldal elkötelezett hívévé vált.

A futballista 2000 januárjában éppen szabadságát töltötte Punte del Estében, az uruguayi fürdőhelyen, amikor rosszul lett és kórházba került. A vizsgálatok kiderítették, hogy magas vérnyomását és szívritmuszavarait túlzott kokainfogyasztás idézte elő. Öt évvel később a súlyosan elhízott sportoló ismét kórházba került, ahol gyomorszűkítő műtétet végeztek el rajta.

Maradona elvonó-, illetve fogyókúrás rehabilitációit kubai klinikákon töltötte, és ezt Castróhoz fűződő barátságával indokolta. A politikust meghívta 2001-es búcsúmérkőzésére is, és tisztelete jeléül a bal lábszárára az ő, vállára pedig Ernesto "Che" Guevara arcképét tetováltatta.

Fidel Castro és Diego Maradona Forrás: AFP

"Tudom, hogy neki sokkal fontosabb dolgok vannak az életében, mint egy labdarúgó-mérkőzés, de tiszta szívből hívtam meg, és tudnia kell, ő az első meghívott a listámon" - mondta tizenkét évvel ezelőtt öreg barátjáról.

Barátja volt a márciusban meghalt venezuelai elnök, Hugo Chávez is, akit a baseball bűvköréből éppen Maradona ragadott ki, és neki köszönhető, hogy az országban fejlődésnek indult a labdarúgás.

Kapcsolatot ápolt Moammer Kadhafi líbiai diktátorral is, akinek a fiát - Ben Johnsonnal együtt - edzette. Dedikált mezt küldött Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnöknek, és azt üzente, teljes szívéből támogatja a népét, Ramzan Kadirov csecsen elnökkel pedig még együtt is futballozott két éve Groznijban.

Ben Johnson négy hónapig Líbiában élt

A kanadai Ben Johnson a mai napig hangoztatja ártatlanságát az 1988-as olimpián történtekkel kapcsolatban, de a sprinter életét a szöuli doppingbotrány, majd az 1993-as újabb lebukás és az örökös eltiltás tönkretette. Ezért minden lehetőséget megragadott, hogy munkához jusson, így került kapcsolatba Moammer Kadhafi líbiai diktátorral, és a saját szemével láthatta a gyilkos és korrupt rendszer brutalitását.

Johnson 2003-ban kapott felkérést, hogy az argentin Maradonával együtt készítse fel Kadhafi harmadik fiát, Al-Szaadit, aki mindenáron komoly futballkarriert szeretett volna befutni. Líbiában nem is volt ezzel baj, a csatár az al-Ahly Tripoli, majd az al-Ittihad Tripoli csapataiban is előnyt élvezett, egy törvény például megtiltotta, hogy a meccseken bemondják a játékosok nevét, kivéve az övét.

"Négy hónap volt a legtöbb idő, amit egy huzamban Líbiában töltöttem. Baromi unalmas volt. Néha csak heti két edzés volt, a maradék időben a hotelszobámban ücsörögtem. De Tripoliban délutánonként minden zárva volt, nem is tudtam mit csinálni. Tévéztem és hazatelefonáltam, néha 60 ezer dollár is volt a havi számla" - panaszkodott.

Az étteremben két menü közül válogathatott, volt tevesteak, aminek olyan íze volt, mint a marhasültnek, és csirke, ami lapos formája miatt inkább a békára hasonlított.

Johnson elmondta, emlékszik arra, hogy Al-Szaadi Kadhafi magántestőrsége megpróbált kétszatyornyi fegyvert becsempészni Máltára, de a megérkezés után a helyi vámosok egyet kiszúrtak. "El is kobozták, de amíg azzal voltak elfoglalva, láttam, hogy a másik táskát könnyedén kicsempészték. A másnapi edzésen a testőrök mindegyike felfegyverkezve vigyázta az edzést a stadionban. Egyszer láttam, ahogy elkaptak valakit a biztonságiak, és súlyosan megverték. Attól féltem, meghal, könyörögnöm kellett, hogy kíméljék meg az életét" - mondta.

Hogy mégis miért vállalta a munkát? Szerinte az ő jelenléte egyfajta fricska volt az amerikaiaknak, hiszen a Nyugat által megvetett állam egy meghurcolt atlétát alkalmazott csak azért, mert Kadhafi úgy érezte, ez egy valódi bátor tett. Johnson pedig sodródott az árral, mert munkára és pénzre volt szüksége.

Al-Szaadi futballkarrierje két Serie A-mérkőzésig tartott, egy-egy alkalommal becserélték a Perugia és az Udinese színeiben. Johnson azt mondja, utoljára akkor hallott róla, amikor elmenekült a líbiai polgárháborúból, és Nigerben kapott politikai menedékjogot.

Rodman pálfordulása

Dennis Rodman észak-koreai szerepvállalása sportdiplomáciai húzásnak indult, de diplomáciai botránnyá változott. Az eredeti terv az volt, hogy az egykori NBA-sztár a Harlem Globetrotters három tagjával egy show-műsort forgat az amerikai Vice médiacsoport részére, kihasználva azt, hogy az ország első embere, Kim Dzsongun rajong a kosárlabdáért.

Kim Dzsongun meggyőzte Dennis Rodmant Forrás: AFP

Azt az ötletgazda se gondolta, hogy az extravagáns sportoló pillanatok alatt magáévá teszi azokat az eszméket, amelyekért a fél világ megveti Észak-Koreát. Rodman márciusban már a barátjának nevezte Kim Dzsongunt, igaz, diplomáciai téren is előrelépett, mert a fagyos amerikai-koreai viszony közepette átadhatta az észak-koreai diktátor üzenetét: "Egy dolgot szeretne Obamától, hogy hívja fel."

Bár az amerikai külügy elítélte Rodman lépését, és társadalmilag elfogadhatatlannak ítélte, ez nem zavarta a kosarast, és szeptember elején ismét elutazott barátjához. Megígérte neki, hogy a születésnapjára néhány régi NBA-sztárral visszatér, és úgy nyilatkozatott az AP hírügynökségnek, hogy szerinte az észak-koreai vezető valóban változásokat akar.

Chávez a mellkason

Hugo Chávez a híres sportolók közül nemcsak Diego Maradonával ápolt kapcsolatot. A londoni olimpia után Venezuela egyetlen aranyérmeséből, Ruben Limardo Gasconból valódi nemzeti hős lett. Chávez bejelentette, hogy Felszabadító rend (Orden del Libertador) kitüntetést adományoz neki, ezzel a legnagyobb megtiszteltetésben részesítette, amit egy venezuelai kaphatott. Az államfő ezenkívül az egykor Dél-Amerika függetlenségéért harcoló nemzeti hős, Simón Bolívar kardjának másolatát is átadta Limardónak.

Chávez barátságot ápolt a profiboksz-világbajnok Edwin Valeróval is, aki a mellkasára tetováltatta az elnök arcképét és a venezuelai zászlót. Az ökölvívó mind a 27 mérkőzését megnyerte, 2010-ben azonban összeveszett a feleségével, és megölte. A világbajnokot letartóztatták, de másnap hajnalban a börtönben felakasztotta magát.

Chávez kiállt Valero mellett, és nem engedte, hogy bemocskolják a sportoló emlékét: "Páratlan bokszkarrier volt az övé, sokat adott a hazájának, és soha nem ismerte a vereség fogalmát. De önmagát képtelen volt legyőzni. Itthon soha nem tudták megbocsátani neki a bolíviai forradalommal való azonosulását. Mindenáron meg akarják semmisíteni azt a szimbólumot, amivé ez az ember lett" - nyilatkozta.