A viadal 12 kilométeres futással indul, eközben 2000 méteres szintemelkedést kell teljesíteni egy alpesi hegyen, a kelet-tiroli Lienz mellett. A futót váltó siklóernyős 2441 méterről repül át egy másik hegy 1000 méteren fekvő pontjára. Ő raftingosnak adja a stafétát, aki 7 méter magasból ugrik a hajóval egy tajtékos hegyi patakba, ahol 5 kilométert evez lefelé. Végül a hegyikerékpárosok jönnek, akiknek 680 méterről kell feltekerniük 2057 méterre, majd egy fekete sípályán lejönniük, összesen 28 kilométert megtéve.
Az ausztriai Red Bull Dolomiten Mannhoz négy extrém sportoló tökéletes összjátékára van szükség, amit a magyarok közül az ultrafutó Kovács Lászlónak, a siklórepülő Dósa Richárdnak, a raftingos Nagy Lászlónak és a hegyikerékpáros Járdán Zsoltnak sikerült megteremtenie. Idén másodszor jutottak ki, és álltak helyt a rendkívüli váltóversenyen.
A futónak többször is másznia kell, a biciklis kétszer is több kilométeren át kényszerül vinni a biciklit. "Kőkemény dolog az 1400 méteres szintemelkedés, de a legdurvább, amikor teljesen legyalulva felérsz, és azonnal el kell indulnod egy fekete sípályán" - mondta az Origónak a magyar csapat hegyikerékpárosa, Járdán Zsolt. "Lényegében ordítva zuhansz lefelé, és keresed a másodperceket, amikor elengedheted a féket, hogy pihenjen a teljesen beállt kezed."
Van, aki még lefelé is kockáztat, próbál időt nyerni, de a magyar montis ebbe nem szokott belemenni. "A leggyorsabb riválisom, aki végig ereszti, hét percet ver rám, ennyi miatt nem éri meg kockáztatni. Inkább az emelkedőn szeretnék még faragni az időmből." Legutóbb így is csodával határos módon élt túl egy balesetet. "Dobtam egy előreszaltót 50-es sebesség fölött, amikor egy másik versenyző kitakart előlem egy ugratót. Óriási szerencsémre megúsztam pár bukfenccel, amihez kellett a dzsúdós múltam is. Három másodperc után már ugrottam vissza a biciklire, és meg is vertem azt, aki miatt történt." Azt is megtanulta az esetből, hogy soha többé nem fog a hátsó zsebébe pumpát rakni, miután sikerült ráesnie, és jókora fájdalmat okozott.
Mivel a három másik sportág is legalább ekkora izgalmakat kínál, a világ legkeményebb csapatversenyeként számon tartott váltó évről évre népszerűbb. "A tévés társaságok hihetetlen technikákkal, többek között víz fölötti kamerákkal közvetítenek, a versenyek közelében egy gombostűt sem lehet leejteni, a Tour de France-hoz hasonló hangulat van, több tízezer emberrel" - állítja Járdán Zsolt. Hozzátette, hogy a névadó Red Bull mellett olyan cégek látnak benne fantáziát, mint a szponzorként belépő Hervis vagy a Gösser.
Az extrém útvonalak mellett az időjárás is nagy kihívást jelenthet a dolomitokon. "Amikor az egyik edzésen a hegyre fölfelé tartva leszállt a köd, a lehető legrövidebb úton visszajöttem. A mi viadalunkon még nem történt tragédia, de idén két hegyi futó is meghalt egy-egy híres versenyen. Az időjárást halálosan komolyan kell venni, de a versenyen nincs olyan, hogy feladom, a csapatszellem mindenen átvisz."
A csapatot vezető hegyikerékpáros az extrém körülmények ellenére a logisztikát tartja a legnagyobb kihívásnak Dolomiten Mannon. "A legnehezebb a csapatot összerakni, hiszen extrém sportolókat kell összekapcsolni, majd összehangolni, és egységes csapattá építeni." Ennek megfelelően a futballpiacot idéző forgalom jellemzi a csapatokat, a verseny honlapján folyamatosan hirdetik magukat a csapatot kereső sportolók, illetve a hiányzó tagokra vadászó csapatok.
A magyar csapatot Egerből két sokszoros Iron Man és egy szintén egri siklórepülő, valamint egy budapesti kajakos hozta létre. A legerősebbek viszont összevásárolt nemzetközi csapatokkal, fizetett profikkal indulnak: az elmúlt 17 évben csak egyszer tudott nyerni nemzeti csapat, a cseh Skoda Auto 2003-ban lett első. "Kenyai futókat, a legjobb olasz siklósokat vagy olyan sztárokat igazolnak le, mint a többszörös Világkupa-győztes hegyibiciklis cseh Kristian Hynek, aki 01:29:50-nel tartja a pályacsúcsot. De az is érdekes, ahogy a hétszeres világbajnok terepfutó, az új-zélandi John Wyatt köré próbálnak csapatot építeni."
A magyarok ezzel szemben annak is örülnek, hogy a nevezési díjat és a kint tartózkodás költségeit fizeti nekik a Red Bull. Saját szakállukra kell beszerezniük az eszközöket, fizetni az utazást és az edzőtáborokat. "A kinti körülményeket képtelenség modellezni, a legkeményebb bükki lejtő sem elég, ezért idén is három hosszú hétvégét töltöttünk Ausztriában."
Az egyre nagyobb cécóval megrendezett versenyre már kijutni sem egyszerű, csak a legjobb 121 csapat kap indulási jogot. Mivel óriási a túljelentkezés, mögöttük rengetegen állnak sorba. Az eddigi eredményekből bonyolult pontszámítással rangsor készül, ez alapján lehet indulási jogot nyerni. "Nekünk sem könnyű bent maradni, mert évről évre új profi csapatok jönnek létre, olyan összevásárlásokkal, mint a BL-ben, miattuk persze hátrébb szorulunk a rangsorban. Mellettünk szól viszont a pálya ismerete, és az, hogy az idén is sokat sikerült javítanunk."
A magyar csapat 2013-ban - a tavalyihoz képest két helyet visszacsúszva - a 66. helyen ért célba, de ennél fontosabb, hogy fél órát sikerült javítaniuk. "Sokat jelent, hogy az idén minden tagunk azonnal tudta átadni a stafétát, vagyis nem kellett tömegrajttal elindulnia." Ha ugyanis valaki túl későn ér be, a következő versenyzőnek nem kell megvárnia őt, ehelyett elindulhat a tömegrajttal, ami viszont időveszteséget okoz. A futáson és a biciklin lehet a legtöbbet nyerni vagy veszíteni, de miután a siklónál és a kajaknál van a legtöbb diszkvalifikáció, rajtuk is legalább annyi múlik. "A csapatot én raktam össze, és nem tervezek benne változást, összeszoktunk, mindenki tudja, mi a dolga, jövőre újra nekivágunk" - mondta Járdán Zsolt.