Az élete első nyolcezres csúcshódítására készülő Lesták Erzsébetet Katmanduban egy olyan szállodában értük utol, ahol a fölötte levő szinten egy napig folyamatosan fúrtak-faragtak. "Hál istennek mára elült a csatazaj, ami kellett is, mert hajnalban indulok tovább Zhangmuba, így most a délutánt tényleg pihenéssel kell töltenem. A többi körülményt tekintve viszont elég misztikus a helyzetem."
Az ötfős nemzetközi expedíció egyetlen magyarja most fog találkozni először leendő társaival, és még mindig nem tudja, ők hogyan akarják megmászni a 8027 méteres Sisapangmát. "A sajátos nepáli mentalitás miatt az információáramlás egészen torz. Korábban bármit kérdeztem, az expedíció szervezői azt mondták, hogy rendben lesz, most viszont kezd kiderülni, hogy a többiek palackkal akarnak mászni, illetve nem akarnak elmenni a 8027 méteres fő-, hanem csak a központi csúcsig. Márpedig mindkettő nagy probléma lenne, mert a palackosok tempóját nem bírom, a főcsúcsra pedig nem lenne jó egyedül továbbmenni. Minden az első találkozásunknál fog kiderülni."
Mivel ragaszkodik a serpák és a palack nélküli mászáshoz, még az is előfordulhat, hogy helyi mászótársat kell bérelnie. "Ő nem hozná a csomagjaimat, csak a mászásban segítene. A főcsúcsra egyébként csak tízből egy ember szokott elmenni, mert egy rendkívül éles, kitett gerincet kell hozzá végigjárni. Én viszont oda tartok, ráadásul nő vagyok, palack nélkül mászom, és jelen állás szerint egyedül, na ez már halmozottan hátrányos helyzet." A főcsúcsra vezet egy rövidebb út is, amely elkerüli a központi csúcsot, de ezt csak akkor veszi igénybe, ha végleg le kell mondania a többiek társaságáról.
Egyelőre nem tudtuk elérni Lesták Erzsébetet, hogy megkérdezzük, milyen döntést hozott. A honlapján azt közölte, kiderült, négy társa közül kettő elmegy a főcsúcsig, arról viszont nem írt, hogy ők palackkal másznak-e, és arról sem, hogy fog-e mászótársat bérelni.
Lesták Erzsébet 1996-ban kezdett el mászni, a 3329 méteres Etna után évről évre magasabbra jutott, 4000, 5000, 6000, majd 7000 méter fölötti csúcsokat meghódítva. 2009-ben próbálkozott először 8000 méter fölötti csúccsal, ekkor a 8201 méteres Cso Oju megmászása közben 7900 méternél visszafordult a rendkívüli hideg miatt. "Nem volt bennem kezdettől, hogy fel akarok jutni egy nyolcezresre, a célok mindig csak közben alakultak, a Sisapangma is így jött."
Eddig négy 7000 méter fölötti csúcsot hódított meg, azokat is rendre oxigénpalack és serpák nélkül. "A mostani felkészülésbe semmilyen pluszt nem tettem bele az eddigiekhez képest, úgyis fejben fog eldőlni, hogy sikerül-e." Döntő lehet, hogy a 7500 méter fölötti halálzónában mennyire sikerül megőriznie a tiszta döntésekhez szükséges önkontrollt, ezt más hegymászók versekkel és egymás kérdezgetésével szokták fenntartani. "Nálam nincs külön módszer erre, de az biztos, hogy ott nem nehéz rossz döntéseket hozni." Arra hogy Erőss Zsolték halálában szerepet játszott-e ez a tényező, nem akart válaszolni. "Őket az Isten nyugosztalja, az ő expedíciójukról nem szeretnék nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy a legnagyobb tapasztalattal bíró mászók döntéseit is befolyásolhatják a fenti körülmények."
A 14 darab 8000 méter fölötti csúcs közül a legalacsonyabbnak számító Sisapangmán még nem járt magyar állampolgárságú mászó, az 1986-os expedíció tagjai csak a központi csúcsig jutottak. A felső csúcsra a székelyudvarhelyi születésű, osztrák állampolgár Benedek Zoltán jutott fel idén májusban. "Őt őszintén szólva képtelenség lett volna előkeríteni, így a netre támaszkodva készültem fel. Minden az akklimatizáción, az időjáráson, a szervezetem reagálásán és az energiabeosztáson fog múlni. Az időjárásról folyamatosan kapom majd az infókat otthonról, de ehhez hozzá kell tenni a többiektől kapott híreket. Emiatt sorsdöntő, hogy velük milyen lesz a viszonyom, és ki mennyi infót ad át vagy tart vissza."
Az expedíció mászóperiódusa szeptember 12-étől október 5-ig tart. Ezalatt az alaptábor és a három fönti tábor között többszöri föl-le mozgással akklimatizálódnak a magassághoz. A csúcstámadás több napig tart, az utolsó táborból az éjszaka közepén alvás nélkül indulnak tovább. "Nagyon fontos, hogy ha sikerül felérni, a csúcsnál nem mondhatom ki, hogy vége. Még aznap le kell jutnom a hármas (7400 méter), de lehetőleg inkább a kettes táborig (7045 méter), mivel igazából csak ott lehet aludni, regenerálódni. Emellett tudnom kell nemet mondani a folytatásra, ha a helyzet úgy kívánja, akármilyen közel is van a csúcs."
A serpa nélküli mászás miatt egy átlagos hegymászózsákba kell besűrítenie minden szükséges eszközt és élelmet. "Tekintve a rendkívüli fenti körülményeket, és azt, hogy nő vagyok, a súlya egy-egy útnál nem mehet 15-20 kg fölé. Ebbe bele kell férnie mindennek, de menni fog, évek óta mindent grammra mérek, és mindenből a legkisebb súlyú eszközt szerzem be."
A szintén a Himalájában levő Csomolungmán rengetegen panaszkodnak a túlzsúfoltság miatt, a Sisapangmán ettől nem kell tartani. "Nálunk összesen öt expedíció indul ezen az őszön, alig leszünk 20-25-en a hegyen. A Cso Junál volt, hogy húsz percet kellett várnom a leereszkedésnél, ugyanakkor a nagyobb létszám adott egyfajta biztonságérzetet. Most biztos nem lesz szívderítő úgy felérni a kettes táborba, hogy két sátor árválkodik ott, de hát erre is fel kell készülni lelkileg."
A másik visszatérő panasz a klasszikus módszerekkel dolgozó hegymászók körében szintén a Mount Everesthez kötődik. A különböző utazási irodák ugyanis teljes körű szolgáltatásokkal tehermentesítik a vállalkozókat egészen a csúcson felkínált kávéig elmenve. Ezek miatt az Everest megmászása alaposan felhígult, sokak szerint egy McDonalds-élménnyel vált egyenlővé. "Nem gondolom, hogy ezek a teljesítmények veszítenének az értékükből, nekik is fel kell menni a csúcsra, ami továbbra is óriási feladat. Nincs rálátásom az ő útjaikra, de nem egyértelmű, hogy a mostaniak vagy a régi expedíciók tekinthetőek felhígultnak. Az első csúcshódítóknak például 250 fős serpahadseregük volt, és az egész világ nekik szurkolt."